Vélemény és vita

A főerdész becsülete

Szeretek szemetet szedni az erdőben.

Például itt van mindjárt kedves népünk kirándulási szokása. Ez jelenleg döntő részt abból áll, hogy a családfő vezérletével a tagok autóba ülnek, elpöfögnek, amíg az aszfalt tart, ott parkíroznak, jönnek-mennek oda-vissza a fák alatt két-három kilométert, majd abban a tudatban térnek haza, hogy milyen kiválót – túráztak. A feleslegüket természetesen nem viszik el az első konténerig, hanem ahol lehet, kiejtik a kezükből, bedobják a bokrok alá, „jobb” esetben a kocsi mellett feledik egy tetszetős színű zsákocskában.

Ha a lom nevenincs „kólikás” üveg, szegényebb népek ballagtak ott, ha már márkás, akkor gazdagabbak. Az igazán jól eleresztett famíliák tagjai pedig cideres és Baccardis butéliákat hajigálnak szerte-szana. Az édességek műanyag csomagolása is árulkodó. A no name csokik kiürült dobozai lappadt tárcájú-, a márkásabbak pénzes bunkókat takarnak. Az éber tekintetű önkéntes pucolómunkásnak az is sokat mutat, hogy mettől kezd gyérülni a rengetegbe nem illő tárgyak garmadája. Az első határ valahol az izzadságcsurgató lejtő alján húzódik: a lusták már a látvánnyal is betelnek, a „bátrabbak” még fölküzdik elkényeztetett testüket a bevágásvölgy záródásáig, esetleg a fölhagyott kőbányáig, de a bőven hatszáz méter magasba nyúló csúcs megmászására már szinte soha nem vállalkoznak. A lom tehát a meredek tövétől felfelé is egyre ritkul.

Ez lenne a pénzügyi mutató, a morális pedig a céltalanságok szaldózott mennyisége. A kettő alapján kijelenthető, az utóbbi esztendőkben a gazdagabb suttyók száma nőtt, de hála Istennek a vacak mintha kevesebb lenne. Azaz vagy az emberek fogytak el a természetből, és ülnek helyette otthon, vagy hatott az elmúlt húsz esztendő iskolai nevelése, s immár olyan fiatalok érkeznek csapatostul, akik elfeledték apáik-anyáik rémisztően primitív szokásait. Én alapvetően csak kedves hegyem viszonyairól tudok hitelesen nyilatkozni, lévén, ott töltöm időm javát – ám hogy máshol miféle módi járja, nem tudom. (Gyanítom, rosszabb.)

Joggal kérdezhetik, hogy jön a szeméthez a főerdész úr. A kapcsolat banális, ő felel ugyanis azért, hogy a tölgyek és bükkök között rend és tisztaság uralkodjék. Mint e hivatal birtokosa, a jelenlegi igazgató elődje öt éve deszkákból ácsolt kukákat helyezett ki négy helyre, hogy a polgárság oda dobja a felesleget. Miután őt nyugdíjba küldték, utódja már nem érezte kötelességének, hogy a tartályokat üríttesse. Amikor három nyárral ezelőtt finoman figyelmeztettem, hogy csurig pakolták azokat, kelletlenül vállat vont, s annyit morgott, bajlódjon vele, aki kirakatta...

Magamban valami cifrát gondolva és karácsonyi arcot öltve rákérdeztem, feljelent-e, ha én, a saját pénzem és szabadidőm terhére a rendszám nélküli terepjárómmal csinálom helyette a dolgot. Tekintetemet kerülve elnézett a messzeségbe, majd foghegyről annyit válaszolt: nem. Kész szerencse, hogy a főerdész úrba szorult egy hangyányi tisztesség.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom