Faggyas Sándor

Vélemény és vita

A fáradt hölgy látogatása

Álláspont. A német kancellár a jövő héten Pozsonyba látogat, ahol a visegrádi országok miniszterelnökeivel találkozik

Bő két héttel azután, hogy Angela Merkel Emmanuel Macronnal Aachenben aláírta az új német–francia együttműködési és integrációs megállapodást, a német kancellár a jövő héten Pozsonyba látogat, ahol a visegrádi országok miniszterelnökeivel találkozik. A tárgyalások fő témája – az előzetes tájékoztatás szerint – a harminc évvel ezelőtti európai társadalmi változás lesz, továbbá az európai ügyek, a külpolitikai kérdések, különös tekintettel a Nyugat-Balkánra, valamint Oroszországra és Ukrajnára, végül, de nem utolsósorban a politikai-gazdasági együttműködés elmélyítése. A még nem öreg, de fáradt és enervált hölgy látogatása aligha hoz olyan fordulatot, mint Claire Zachanassian Güllenben (lásd Dürrenmatt híres tragikomédiáját), mégis több szempontból is fontos lehet. Először azért, mert egy politikai pályája korántsem dicsőséges vége felé közeledő hölgyről van szó, aki Németország kancellárjaként 2015 óta több gondot, bajt és kárt okozott országának – és nem mellesleg egész Európának –, mint amennyi jót és hasznosat tett 2005 és 2015 között.

Vagyis pályája mérlege inkább negatív, amit növekvő népszerűtlensége mellett az is jelez, hogy CDU-elnökként utóda, Annegret Kramp-Karrenbauer és Markus Söder, a bajor CSU új vezetője kollégáikkal együtt néhány nappal Merkel pozsonyi látogatása után kétnapos műhelytanácskozáson elemzik a 2015 óta történteket, és nem titkoltan „új szakaszt” akarnak indítani mindenekelőtt a migrációs és a menekültpolitika terén. Sokatmondó, hogy Merkel politikáját az ő részvétele nélkül tervezik górcső alá venni, miként az is, hogy Söder e héten örömtelinek nevezte, hogy a két hónapja végrehajtott elnökváltással a CDU újra „felfedezte konzervatív lelkét”.

Majd meglátjuk, lesz-e fordulat a német migrációs politikában, amíg Merkel a kancellár, márpedig ő mandátuma végéig, 2021 őszéig szeretne hivatalban maradni. Mindenesetre egy megfáradt, megtépázott tekintélyű, szűkülő politikai mozgástérrel szembesülő, gyengülő legitimitású politikus találkozik a visegrádi országok erőtől duzzadó, stabil politikai – és gazdasági – hátországgal rendelkező kormányfőivel. Ez utóbbira csak egy összehasonlítás: míg a német gazdaság növekedési üteme folyamatosan lassul, s az idén előreláthatóan már csupán egy százalék körül lesz, a négy visegrádi országé ennek mintegy a négyszerese, de legrosszabb esetben is a háromszorosa. Nem túlzás, amit Orbán Viktor már többször elmondott, hogy Közép-Európa az unió legsikeresebb, leggyorsabban fejlődő régiója, főként azért, mert ebben a térségben van életerő, vannak közös értékek, célok, és cselekvőképes országokból áll.

A V4-ek a történelmi hagyományok, a kulturális kapcsolatok, a politikai és gazdasági érdekek s kölcsönös előnyök alapján egymáshoz és Németországhoz is szorosan kapcsolódnak. Ez utóbbira jellemző, hogy Németország és a V4 országok kereskedelmi forgalma hatvan százalékkal nagyobb, mint a német–francia kereskedelem. A német befektetések és ipari beruházások egyre nagyobb része Közép-Európában valósul meg, ezért is lesz miről tárgyalni az öt kormányfőnek Pozsonyban.

No meg azért is, mert a múlt héten a francia elnökkel aláírt aacheni szerződés kapcsán Merkel arról beszélt, hogy a német–francia együttműködésre a „növekvő populizmussal és nacionalizmussal” szemben van szükség, s ezzel félreérthetetlenül a tömeges bevándorlást és Európa iszlamizációját a leghatározottabban elutasító V4-ekre, különösen a magyarokra és a lengyelekre utalt. Ezért is kíváncsian várjuk, hogy hoz-e valódi fordulatot a fáradt hölgy pozsonyi látogatása.