A deficit hiánya

Ezer meg egy oka volt annak, hogy az ellenzék az áprilisi választáson sokadszorra is csúnyán leszerepelt, ám ezen a listán alighanem előkelő helyen szerepel Kunhalmi Ágnes szocialista őstehetség elhíresült 2015-ös kijelentése. Miszerint a migráció álprobléma. A töpörödő MSZP első sorában továbbra is stallumot szerző választmányi elnököt nem is a Fidesz, sokkal inkább a valóság cáfolta meg, olyannyira, hogy az elmúlt években nemcsak itthon, hanem szinte valamennyi európai választáson a bevándorlás vitt mindent. Elég csak a német, az olasz vagy éppen az osztrák voksolásra gondolni, melyek nyomán egyértelműen kirajzolódik a társadalmi elvárás: a politikusok szabjanak gátat az áradatnak, védjék meg Európát! Némi fáziskéséssel, és talán a közelgő EP-választás miatt, a minapi EU-csúcson végre magas szinten is rögzítették azt az álláspontot, amit Orbán Viktor évek óta hangsúlyoz: határvédelem kell, kötelező elosztási kvóták nélkül. Ez a program pár éve még neofasizmusnak számított, múlt hét óta uniós dokumentum rendelkezik például a zárt menedékkérő táborok felállításáról.

A magyar miniszterelnök szavainak elvitathatatlan nyomatékot ad, hogy a választók finoman szólva is az ő pártját fogják. Immár külföldön is. Hiába magyaráz a BBC látványosan elfogult, Szijjártó Péter külügyminisztert nettó ellenzéki vádaskodásokkal vallató riportere, hiába próbálkoznak némi Soros-ráhatással áldemokratikus fatvát mondani hazánkra a Sargentini-jelentés készítői, az egyértelmű társadalmi felhatalmazás zárójelbe tesz minden efféle kísérletet.

És hiába tapsikol minden külföldről érkező nyomásgyakorlási kísérletnek a hazai ellenzék, álmodozik a liberálsajtó a Fidesz Európai Néppártból történő kizárásáról, a helyzet úgy áll, hogy már a Wilkommenskultur megalkotója, Angela Merkel kénytelen meginvitálni a bevándorlásellenes politika ikonját, az „ősgonosz” Orbán Viktort. A kormánybuktatásra önerőből képtelen ellenzék részéről pedig botorság fejmosást várni, a koalíciós válsággal bajlódó német kancellárnak alighanem nagyobb szüksége van most az Orbánnal közös fotóra, mint fordítva.

Mert mit akarnak a németek, az olaszok vagy éppen a magyarok? A miniszterelnök szerint azt, hogy ne kelljen félniük sem nappal, sem éjszaka, sem vidéken, sem városban, sem közterületen, sem az otthonukban, továbbá hogy ne kelljen félteniük sem saját maguk, sem szeretteik testi épségét, emberi méltóságát, sem saját javaikat, sem az ország vagyonát. A Nézőpont Intézet legújabb felmérése szerint április óta tovább nőtt a Fidesz népszerűsége, a választópolgárok ötvenöt százaléka támogatja az orbáni válaszokat. Ennyit a demokratikus deficitről.

Ezt értette meg mások mellett a tekintélyes Le Figaro publicistája is, amikor az uniós teszetoszaságot ostorozva Orbán sikerei kapcsán azt írta, nem demagógiáról van szó, hanem arról, hogy a demokrácia lényege meghallgatni az embereket. Ami látványosan elmaradt a brüsszeli bürokraták, Juncker és a többi, multikulti-szerelmes politikai megmondóember részéről.

Teljes uniós fordulatról azonban még korai lenne beszélni, tapasztalt machinátorokról van szó, akik hatalmuk és befolyásuk megtartása érdekében nem mennek a szomszédba némi taktikus visszavonulásért, néhány ügyes cselért. Szijjártó a hét végén arra figyelmeztetett, hogy a nemzetközi szervezetek nem nyugszanak, mindent meg fognak tenni azért, hogy eredeti céljukat elérjék, Európát posztkeresztény, posztnemzeti időszakba léptessék.

Nem más ez, mint a demokrácia megkerülése. Tehát csatát nyertek a visegrádiak, ám háborút még nem.