A családért, a nemzetért

A mindenkori kormány legfőbb feladata a nemzet létét biztosító család támogatása, mint ahogyan a gyermekvállalás ösztönzése és segítése is, pártszínektől és oldalaktól függetlenül. Meglepőnek tartom, hogy pontosan ezzel van baja egy nőnek, aki ráadásul szülész-nőgyógyászként végzett. A Momentum azóta már lemondott elnökségi tagja a mozgalom majálisnapi tüntibuliján azt hangsúlyozta, hogy nőként esze ágában sincs egyezséget kötni a kormánnyal, mert a szerelmének szeretne gyereket szülni, nem Orbán Viktornak. Nem tudom, milyen elgondolás késztette e megfogalmazásra, de szerencsére nem is vagyok pszichológus, nem nekem kell ezt kiderítenem.

Az azonban különösen érthetetlen számomra, hogy amikor tetten érhető a családok segítése, a fiatalok minél előbbi gyerekvállalásra ösztönzése, és annak biztosítása, hogy ne csak vállalni, hanem felnevelni is tudják a gyerekeiket a saját otthonukban, akkor pontosan mi ellen megy az ágálás. Amit természetesen a sok „független és objektív” oldal még fel is erősít olyan írásokkal mint: „miért nem szülnek a magyar lányok”, és hogy „Orbán Viktor vissza akarja forgatni az idő kerekét, és a nőket rabszolgasorba akarja taszítani azért, mert szeretné, ha minél több nő anyává válna”.

Igyekszem megfejteni a kifakadás alapját, csak nem igazán sikerül, mivel maga a kifakadás sem világos. Nem fogalmazták meg rendesen a problémát. Ugyanis olyan politikai irányról beszélünk, ami azt segíti, hogy a szülők ne csak egy, hanem több gyermeket is tudjanak vállalni, otthont tudjanak adni nekik, és ehhez olyan segítséget kapnak, amivel hosszú távon fenn is tudják tartani a családjukat. Ezzel pedig a kormány – a régi és az új is – sokkal nyugodtabb, biztonságosabb környezetet ad a családoknak, ráadásul ez a „kedvezmény” a húszas éveikben járóknak is elérhetővé válik. Emellett segítenek a nőknek visszajutni a munkaerőpiacra, bölcsődék és óvodák nyílnak, újulnak meg, ingyenes a gyermekétkeztetés, nem kell fizetni a tankönyvekért sem, és még lehetne sorolni a kedvezményeket. Lassan kétgyermekes, dolgozó anyukaként nem látom, mi ebben a taszító.

Persze még van hova fejlődni, és van mit tenni a rendszer és a folyamat megszilárdítása érdekében, de az irány jó, az ezért hozott intézkedések kedvezőek a családalapítás szempontjából. Ez egy materiális, eszmei és lelki vonalat is beemelő, a nemzet jövőjét meghatározó intézkedés. Nem párt-, hanem nemzetpolitika, olyan, amelyben a nőknek fontos szerepük van, és nem kell sem a gyermekáldásról, sem a karrierről lemondaniuk. Fiatalon belevághatnak az anyaságba, és építhetik a karrierjüket is.

Azok, akik folyamatosan azt akarják bemesélni a nőknek, hogy ezzel feladják önmagukat, gyengék lesznek, és alávetett szerepbe kényszerítik magukat, pontosan ők azok, akik lekicsinylik és lealacsonyítják a nők erejét. Ráadásul miközben ezt sulykolják beléjük, még kasztrálják is a nemeket. Látjuk, hogy bizonyos körök milyen folyamatokat indítottak el a világban, tudjuk, hogy azok pusztító magjait már sok ember gondolkodásában elvetették, amivel két opciót jelöltek meg: migránsömlesztés vagy elnyomás a gaz férfiak uralta világban, ami ellen lázadni kell. Mondjuk azzal, hogy megfosztják magukat az anyaság örömétől. Sőt, már magától a szótól is, mint ahogyan Bősz Anett oly bőszen fejtegette a minap. Mert az nem egyenlő bánásmód, meg sértő. A világ egyik legszebb és leggyönyörűbb jelentéssel bíró szava neki csak ennyit jelent.

Tudom, hogy genderisztánban és a gyermekeket egyednek nevező országokban, a nemek közötti egyenlőséget nemiség nélküli robotok nevelésében elképzelő, minden nemzeti karaktert nélkülöző, migránsok importálását fontosabbnak tartó világban lassan nem értelmezhető a család vagy a szülőség fogalma. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy olyan fiatalok támadják beszédeikben ezeket a fogalmakat, akik saját bevallásuk szerint meg akarják menteni az országot. Ehelyett azonban a megtévesztett fiatalok és az unió vezetőinek beszédeit hallgatva azt tapasztaljuk, hogy inkább a fennmaradástól akarják megmenteni Európát és a kontinens nemzeteit.

Sok mindenért lehet kritizálni egy kormányt, sőt kell is kritizálni a józanság megőrzése és az irányok megszabása érdekében, de ez még nem azt jelenti, hogy minden ellen szót kellene emelni. Az ilyen típusú, kategorikus, érvek nélküli elutasítás eredménye ugyanis a jelen politikai környezet is.

A balliberálisok a mostani családpolitikát nem azért utasítják el, mert nem visz előre, hanem mert azt az Orbán Viktor vezette kormány hozta létre. Ezért nem jó, és csak azért sem fognak gyereket vállalni. Pedig úgy tudtam, ők új kiegyezést akarnak a forradalom mellett. Vagy ez a kiegyezés és párbeszéd csak bizonyos csoportokra vonatkozik? Elvégre kiegyezésnek nyomát sem látni, pedig pont egy ilyen, az egész nemzetet érintő témában elkezdhetnének már engedni, azt javaslatokkal támogatni, és építeni a jövőnk érdekében.

A család és a gyermek ugyanis a nemzet megmaradásának alapja és feltétele, nélküle nem tud létezni és nem képes erős maradni egyetlen ország sem. Ez nem kényszerítés, nem visszavezetés a sötét középkorba, és nem is a nők elnyomása. Ahogyan Winston Churchill megfogalmazta: „Kétség sem fér hozzá, hogy a család és az otthon az, amely által az emberi társadalom legnagyobb erényei születnek, erősödnek és táplálkoznak”. Ezek azok az alapok, amelyekre egy nemzet épül. A mi nemzetünk.