Vélemény és vita
A címlap mögött
A Heti Világgazdaság című lap karácsonyi számának úgymond frappánsra sikeredett a címlapja.
Természetesen politikai jellegű s erősen Fidesz-kritikus címlap, amely azt sugallja, milyen odaadó szeretet fűzi a Fidesz prominenseit a pénzhez. Kár, hogy az MSZP vezetőivel és a párthoz kötődő gazdasági elittel sohasem „játszadozott” el így a hetilap, pedig ha már pénzről és a pénz iránti mohóságról van szó, még csak róluk lehetne igazán ütős címlapot készíteni.
De most nem arról van szó, hogy ki szereti a pénzt és ki nem a magyar politikai elitben, hanem a pénzről magáról és arról, hogy a HVG címlapja egy vékányi pénzzel helyettesítette be a megszületett Kisjézust. Eredetileg ez a kép, amint Mária a kezében tartja megszületett fiát, s a Háromkirályok örvendezve nézik őt, klasszikus karácsonyi ábrázolás, jószerivel végigkísérte a kereszténység történetét. Ilyenformán szimbólummá nemesedett, a kereszténység szimbólumává, ha megsértik – márpedig a HVG megsértette –, az olyan, mintha bennünket, keresztényeket sértenének meg személy szerint legbensőbb érzéseinkben, hitünkben és emberi méltóságunkban.
Furcsa, de ezt meg lehet tenni idehaza. A hatóságok – mint rendesen – most sem találnak kifogást a keresztények, illetve a kereszténység meggyalázásában, hihetetlenül nagy toleranciával kezelik máskor is a keresztény szimbólumok elleni durva támadásokat, amelyekből van bőven, különösen az utóbbi években. Ha rajtunk, egyszerű hívőkön múlna, mi egy templom kirablását sem egyszerű, köztörvényes ügyként kezelnénk, hanem egy vallási közösség megsértéseként. Aki látott már kirabolt templomot, az tudja, hogy a tettesek ritkán érték be annyival, hogy magukhoz vették az értékesebb kegytárgyakat meg a perselypénzt. Arra mindig maradt idejük, hogy megrongáljanak, meggyalázzanak néhány, szenteket ábrázoló szobrot, s akkor még jó, ha nem piszkítottak oda, az Úrasztala mellé. Vagy egyenesen a lapjára.
Mindenképpen volt üzenetértéke – nem is akármilyen – annak is, hogy a Kossuth téri tüntetések sorában bántalmazták a demonstrálók a Parlament elé kihelyezett betlehemi jászolt. Lehet, hogy csak néhány bedrogozott hülye próbált ezzel tekintélyt szerezni magának a társai előtt, az eset mégis mélyebb tartalmat kapott, mert hülyék voltak ugyan, de józan demonstrálók, akik leállították volna, nem akadtak, pedig több „tízezres tömeg” hömpölygött a Kossuth téren, legalábbis a szervezők szerint. Tömeg, amely a mese szerint épp a magasabb erkölcsiség jegyében demonstrált! Az eset bekerült a médiába, s ennek hatására az ország több pontján is megrongálták a köztérre helyezett jászolokat, a Kossuth téri esethez hasonlóan kilopták belőlük azt a játék babát, amely a Kisjézust „személyesítette” meg.
Napjaink tüntetői alighanem természetesnek veszik a keresztény jelképek megrongálását s ezzel persze a kereszténység megkérdőjelezését is. Ennek a tömegnek állítólag az az egyik legfontosabb követelése, hogy Magyarország teljes mértékben igazodjék az Európai Unióhoz, s azonosuljon annak szellemiségével. És tudjuk, hogy Brüsszel arrogánsan megtagadta a kereszténységet mint az európai kultúra alapkövét, amikor még magát a szót is kiparancsolta az EU alapokmányából. Hiszen éppen ez az egyik baj Magyarországgal, hogy minden brüsszeli rosszallás és fenyegetés ellenére kidomborította a kereszténység meghatározó szerepét saját alaptörvényében. Súlyos sértés volt, hiszen Brüsszelben ekkor már javában folyt a keresztény jelképek devalválása, így lett majdhogynem vicces, de nagyképűen modernista szobor a fenyőfából az EU központja előtt… Igen, vicces, nevettünk is, nem tudva akkor, milyen ívet rajzol majd az egyre inkább erőltetett keresztényellenesség a világban. Ma ott tartunk, hogy keresztényeket ölnek meg a hitükért az arab térségben és Afrikában is. Adott esetben gyerekeket is, ha nem hajlandók elhagyni vallásukat… És a kereszténységüket éppen levedlő, büszkén liberális államoknak már nincs erkölcsi indíttatásuk arra, hogy szervezett formában megjelenjenek a színen…
Jól látható bizony, hogy az EU le akarja építeni a kereszténységet. Úgy is, mint Európa népeinek meghatározó, spirituális erejét. A kereszténység persze Európában nem csak vallási fogalom, de bizonyos értelemben az élet maga. Vallás, de kultúra és moralitás is, amely ezer szállal szőtte át az itt élő népek kis közösségeit, mindennapjait. Makacs szívóssággal zúzza szét szilárd értékrendjét az EU, méghozzá úgy, hogy nem állít a helyébe semmit. A demokráciáról és a szabadságról költött lózungokat senki sem veszi komolyan, nem is lehet, mert annyiszor gyalázták meg ezeket a fogalmakat cinikus módon. Az EU mai elitje bólogató, bokázgató lojalitást vár, feltétlen engedelmességet, amelybe a nemzeti függetlenségnek jószerivel már semmilyen formája sem fér bele. Ehhez keres megfelelő helytartót is. Miközben maga is magasabb hatalmak helytartója, mondhatni közönséges komprádor. Teljesen mindegy, hogy ebből az uniós elitből ki ismeri valójában az NWO, vagyis az új világrend igazi eszméit és elképzeléseit. Ez az elit csak feladatokat kap, amelyeket végre kell hajtania. És az egyik feladat célpontja a mi kalácsillatú karácsonyunk lett.