A béke éve?

Eszerint háromszázharminc embert láttak el alkoholmérgezés miatt, s a páciensek közül ötvenkét kiskorú volt, és tizenhét esetben érkezett bejelentés pirotechnikai eszköz okozta sérülés miatt. Emellett voltak közlekedési balesetek, de verekedések és szurkálások sérültjeihez is riasztották a mentőket. Országszerte harminc tűzeset történt pirotechnikai galiba miatt szilveszter éjszaka. Pirotechnikai eszközökkel összefüggésben tizennyolc eljárást indítottak a rendőrök, s három helyen sérülés is történt. Vácon, egy családi ház udvarán hatéves kisfiú kezében robbant fel petárda, a gyereket súlyos sérüléssel vitték kórházba.

Nagyjából ez a hazai szilveszteri rendellenességek mérlege, vagyis elmondhatjuk, ezt az estét és éjszakát nagyobb baj nélkül megúsztuk. Miként Európa nagy része is, bár a példátlanul szigorú németországi biztonsági intézkedések ellenére ezen a szilveszteren is történtek szexuális zaklatások Kölnben és más városokban, de a németek felsóhajtottak, hogy az adventi berlini kamionos ámokfutó merénylet nem ismétlődött meg. Maga Merkel asszony újévi köszöntőjében a nehéz próbatételek évének nevezte 2016-ot, de szokásos kincstári optimizmusával kijelentette: „Németország és a németek ereje ennek a nehéz évnek a végén is bizakodásra ad okot jövőnk iránt.” Szerinte a németek humanitása és összetartása, továbbá a védelemre szoruló menekültek befogadása és beilleszkedésének segítése együtt alkotja az „ellenmodellt” a terrorizmus, a gyűlölet világával szemben, és az erősebb is lesz, mint az iszlamista terror. A kancellár ezzel a naiv vagy nagyon is tudatos mellébeszéléssel újfent világosan bizonyította vezetői alkalmatlanságát, mert még mindig nem hajlandó fel- és elismerni, hogy Németországot (és több más európai országot) már jó ideje támadja a báránybőrbe bújt terrorista ellenség, akit ő „a befogadás kultúrája” nevében beengedett, sőt meghívott hazájába.

Hogy az őrült terrornak egyáltalán nincs vége, azt az Isztambulban – a Boszporusz európai partján levő egyik patinás, nyugatias szórakozóhelyen – szilveszter éjjel elkövetett „Mikulás-ruhás” kíméletlen terrortámadás is mutatja, amelynek harminckilenc halálos és még több sebesült áldozata van. Emellett az sem megnyugtató, hogy Észak-Korea mentálisan igencsak labilis kommunista diktátora éppen újévi beszédében jelentette be, hogy országa a „Kelet atomhatalma”, amely most egy interkontinentális ballisztikus rakéta kipróbálására készül, hogy erősítse elrettentő nukleáris potenciálját az Egyesült Államok és szövetségesei ellen.

Baljós jelekkel indult hát a 2017-es esztendő, és ezen az sem segít, hogy az ENSZ tegnap hivatalba lépett új főtitkára, a portugál szocialista António Guterres első beszédében azt üzente a világnak: „Legyen 2017 a béke éve!” Ez a jámbor óhaj ugyanis az ő szájából hiteltelen, miután nemrég egy konferencián kifejtette, hogy „a migráció nem a probléma, hanem a megoldás”, és arról akarja meggyőzni az európaiakat, hogy „a migráció elkerülhetetlen”. Most pedig azt állította, hogy „teljes régiókban uralkodik el a bizonytalanság, és senki sem kerülheti el a globális terrorizmus új veszélyét”.

A biztonság valóban az első számú értékké és kívánsággá vált Európában, és a visegrádi országok vezetőin kívül ma már szerencsére egyre több uniós tagállam felelős politikusa vallja ugyanazt, amit Orbán Viktor fél éve tusványosi beszédében úgy fogalmazott meg: „Mindennél többet kell foglalkoznunk a biztonság kérdésével, a politikának azt kell megvizsgálnia, hogy mit kell az Európai Uniónak másként tennie ahhoz, hogy a félelem és a bizonytalanság eltűnjön az európai emberek életéből.” A miniszterelnök karácsonyi interjújában is aláhúzta, hogy miközben több nyugat-európai országban, városban már nincs biztonságérzetük az embereknek, mert elszaporodtak a bűncselekmények és a terrorista merényletek, nőnek a társadalmi feszültségek, Magyarország stabil sziget a forrongó nyugati világban, mert „az illegális bevándorlással szemben 2015-ben és 2016-ban is megvédtük az országot”. Vagyis van alternatíva, ez a tiszta beszéd.

A kétszáz éve született Arany János 1853 elején kívánta Istentől az új esztendőben: „Kívül, belül maradjon / Békében az ország”. Most, 2017 újév napján is a legtöbb vezető – köztük Áder János köztársasági elnök is – üzenetében főként békét kívánt hazánknak és a nagyvilágnak. Abban azonban változatlanul nincs egyetértés, hogy a békéért kinek mit kell és lehetséges tennie. Sokan – köztük demokratikusan választott európai vezetők is – sajnos nem tudják, hogy azért küzdeni kell, és bizony áldozni is. Ahhoz, hogy a körülöttünk tapasztalható veszélyes és ártalmas jelenségeket, folyamatokat megváltoztathassuk, először nekünk kell magunkba szállnunk és megváltoznunk. Megjavulnunk. „Mi tilt jobbakká válnotok?” – kérdezi Jóslat című költeményében Vörösmarty, s így folytatja: „Ha eddig pazaroltatok, / S idő, ész, pénz elszóratott / Megvenni a gyalázatot: / Elég az ok / Javulnotok.”

A most kezdődő reformációi emlékév is remélhetőleg sokakat – és nem csupán Krisztus-követőket – ráébreszt arra, amit az ötszáz éve fellépő első nagy reformátor, Luther üzent híres 95 tétele élén felebarátainak: „Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: »Térjetek meg!« – azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen.”

Fél évezred múltán ehhez csak annyit tehetünk hozzá: még most sem késő.