Vélemény és vita
A bandita hetvenkét órája
Letelt a hetvenkét óra, ám az időtényezőnek ez esetben alig van jelentősége
Ez a cikk bekerülhetne akár egy évkönyvbe is, hosszabb távon – némi szerénytelenséggel – egy politikatörténeti lexikon szócikkévé is válhatna. Dokumentálva azt, hogy a gyurcsányi aljasság, és Thomas Mann ördögi illuzionistájának, Cipollának Gyurcsányban megtestesülő figurája a közélet létező része volt Magyarországon.
A történetet már mindenki ismeri, felesleges részletezni. A DK definiálhatatlan morális érzékű generalisszimusza először az ATV-ben vádolta meg Orbán Viktort illegális orosz pénzügyi kapcsolatokkal, zsarolhatósággal, ezáltal nagyjából hazaárulással. Annyira mélysötét volt a vád, hogy még a kormánypárti érzülettel nem vádolható műsorvezető Rónai Egon szeme is fennakadt. Ám Gyurcsány nem tágított: mérhetetlenül zavaros magyarázata szerint már régen tudta, először csak hallotta, azóta látta is, de csak valami másolatot, valakitől, aki magyar, de a dokumentum orosz, neve nyilván nincs. Orbán azonban mindenképpen jelentse föl őt, Gyurcsányt, mert különben „lészen könnyeknek hullajtása és fogaknak iszonyatos csikorgatása”.
És akkor most – kizárólag morális és pszichoterápiai okokból – megpróbálom elsősorban a balliberális olvasók (bizton vannak ilyenek) kedvéért elemezni ezt az aljasságot.
Tételezzük föl, hogy a miniszterelnök belesétál a csapdába, ügyvédet riaszt, aki a bíróságra rohan. Mi történne ekkor? Gyurcsány egy fénymásolatot lobogtatva, a 444-től a Hír Tv-ig terjedő „független” média kameráival és médiamunkásaival kísérve menne rendőrségre, tárgyalóterembe, no és persze mindenféle stúdiókba. Ennek értelmében Gyurcsány nyilván azt követelné majd, hogy az orosz nemzetbiztonság, levéltár és az egész államapparátus álljon csatasorba, adjon ki mindent, egy ötszázalékos támogatottságú magyarországi, szélsőséges párt kedvéért. Az ötlet persze teljesen abszurd. Különösképpen egy újabban Oroszországot gyalázó formáció esetében. Persze ne tévedjünk, Gyurcsány pontosan tudja, hogy nem lesz hiteles tanú, nem lesz hiteles dokumentum: az ő léte maga egy fénymásolat. Ha valaki, ő tisztában van vele, hogy miképpen mocskoltak be e hazában konzervatív embereket a rendszerváltás környékén „elmentett”, üres, később kitöltött, manipulált ügynökpapírokkal a posztkádári politikai hiénák. Innentől kezdve a módszertan olyan egyszerű, mint egy öregecskedő feleség lecserélése Gyurcsány retorikájában: van egy hitvány fénymásolat, ami nem bizonyít semmit, viszont arra tökéletesen alkalmas, hogy a politikai alvilág csiganyálát Orbánra kenje.
Hogy elvesztené a pert? Na és! Valamikor, a bizonytalan jövőben, és még akkor is tudná zokogni, hogy ugyan lenne bizonyíték, csak a gaz Putyin védi a gaz Orbánt. Emlékeznek még Simicska alávaló besúgóvádjára Orbán ellen? Ugyanez a mese. Gyurcsánynak, Simicskának egy a hangja.
A másik – nyilván minden szempontból ésszerűbb – megoldás, hogy Orbán Viktor nem indít pert. Persze Gyurcsány-Cipolla sötét mágiája akkor látszólag még könnyebben hat: Orbán nem reagál, tehát Orbán bűnös. De legalább nem támogat egy újabb ingyenes médiakampányt. Ám ettől függetlenül a dologból szinte lehetetlen jól kijönni. Így kerek az aljasság.
És akkor itt végre jussunk el odáig, hogy miért is címeztem ezt a röpke levezetést a baloldali érzületű polgártársaimnak. Ugyanis remélem, megértik, ez a történet csak másodsorban szól Orbánról. Ha róla szólna, a kontroll nélküli, exhibicionista DK-vezér már korábban bedobta volna – amikor állítólag először megtudta. Ez a meccs elsősorban Gyurcsány régi-új álmáról, a baloldal átvételéről szól. Némi gondolkodás után ezt könnyű átlátni: az MSZP, minden impotenciája ellenére, szinte minden felmérés szerint legalább kétszer annyi támogatót tudhat maga mögött, mint a parlamenti bejutási határon billegő DK. A nyomokban baloldali jegyeket mutató szocialisták eleddig elkerülték Gyurcsány halálos ölelését, ami már 2014-ben is totális csőd volt. Ezzel az alvilági akcióval az őszödi manipulátor újra szeretné pozicionálni magát, megmutatni, hogy neki vannak ötletei, ereje, médiaháttere, ő a legény a gáton.
Gyurcsány nyilván pontosan tudja, hogy 2018-ban összefogva sincs esélyük, egyedül pláne nem, különösen úgy nem, hogy kakofonikus, elvtelen elvei miatt még a kiskutyarajongó Vona Gábort is kizárta. Ha viszont egy ilyen akcióval be tudja fúrni magát az „összetántorgásba”, akkor készülhet a hatalomátvételre, készülhet 2022-re. Hogy miképpen működik a Gyurcsány-féle marketingdemokrácia, azt talán kérdezzétek meg Medgyessy Pétertől, kedves baloldali honfitársaim!
Gyurcsány a politikai pókerpartiban elővette a coltot – ami egy régi vadnyugati mondás szerint „mindig erősebb az ász-pókernél”. Ha ezt a hitványságot meg lehet tenni ebben az országban, akkor ezután mindent lehet. Akkor jöhetnek a hamisított levelek, lefizetett tanúk által „igazolt” pedofil vádak, egykori iskolatársak által tanúsított gyerekkori állatkínzások – minden, ami a csövön kifér, 2018 tavaszáig! És ennek a sötét vadnyugati tempónak csak egy sötét bandita lehet a haszonélvezője, akinek semmi sem drága. Gyurcsány egy sötét politikai gazember – ha gondolja, pereljen be érte, hetvenkét órán belül.
A történetet már mindenki ismeri, felesleges részletezni. A DK definiálhatatlan morális érzékű generalisszimusza először az ATV-ben vádolta meg Orbán Viktort illegális orosz pénzügyi kapcsolatokkal, zsarolhatósággal, ezáltal nagyjából hazaárulással. Annyira mélysötét volt a vád, hogy még a kormánypárti érzülettel nem vádolható műsorvezető Rónai Egon szeme is fennakadt. Ám Gyurcsány nem tágított: mérhetetlenül zavaros magyarázata szerint már régen tudta, először csak hallotta, azóta látta is, de csak valami másolatot, valakitől, aki magyar, de a dokumentum orosz, neve nyilván nincs. Orbán azonban mindenképpen jelentse föl őt, Gyurcsányt, mert különben „lészen könnyeknek hullajtása és fogaknak iszonyatos csikorgatása”.
És akkor most – kizárólag morális és pszichoterápiai okokból – megpróbálom elsősorban a balliberális olvasók (bizton vannak ilyenek) kedvéért elemezni ezt az aljasságot.
Tételezzük föl, hogy a miniszterelnök belesétál a csapdába, ügyvédet riaszt, aki a bíróságra rohan. Mi történne ekkor? Gyurcsány egy fénymásolatot lobogtatva, a 444-től a Hír Tv-ig terjedő „független” média kameráival és médiamunkásaival kísérve menne rendőrségre, tárgyalóterembe, no és persze mindenféle stúdiókba. Ennek értelmében Gyurcsány nyilván azt követelné majd, hogy az orosz nemzetbiztonság, levéltár és az egész államapparátus álljon csatasorba, adjon ki mindent, egy ötszázalékos támogatottságú magyarországi, szélsőséges párt kedvéért. Az ötlet persze teljesen abszurd. Különösképpen egy újabban Oroszországot gyalázó formáció esetében. Persze ne tévedjünk, Gyurcsány pontosan tudja, hogy nem lesz hiteles tanú, nem lesz hiteles dokumentum: az ő léte maga egy fénymásolat. Ha valaki, ő tisztában van vele, hogy miképpen mocskoltak be e hazában konzervatív embereket a rendszerváltás környékén „elmentett”, üres, később kitöltött, manipulált ügynökpapírokkal a posztkádári politikai hiénák. Innentől kezdve a módszertan olyan egyszerű, mint egy öregecskedő feleség lecserélése Gyurcsány retorikájában: van egy hitvány fénymásolat, ami nem bizonyít semmit, viszont arra tökéletesen alkalmas, hogy a politikai alvilág csiganyálát Orbánra kenje.
Hogy elvesztené a pert? Na és! Valamikor, a bizonytalan jövőben, és még akkor is tudná zokogni, hogy ugyan lenne bizonyíték, csak a gaz Putyin védi a gaz Orbánt. Emlékeznek még Simicska alávaló besúgóvádjára Orbán ellen? Ugyanez a mese. Gyurcsánynak, Simicskának egy a hangja.
A másik – nyilván minden szempontból ésszerűbb – megoldás, hogy Orbán Viktor nem indít pert. Persze Gyurcsány-Cipolla sötét mágiája akkor látszólag még könnyebben hat: Orbán nem reagál, tehát Orbán bűnös. De legalább nem támogat egy újabb ingyenes médiakampányt. Ám ettől függetlenül a dologból szinte lehetetlen jól kijönni. Így kerek az aljasság.
És akkor itt végre jussunk el odáig, hogy miért is címeztem ezt a röpke levezetést a baloldali érzületű polgártársaimnak. Ugyanis remélem, megértik, ez a történet csak másodsorban szól Orbánról. Ha róla szólna, a kontroll nélküli, exhibicionista DK-vezér már korábban bedobta volna – amikor állítólag először megtudta. Ez a meccs elsősorban Gyurcsány régi-új álmáról, a baloldal átvételéről szól. Némi gondolkodás után ezt könnyű átlátni: az MSZP, minden impotenciája ellenére, szinte minden felmérés szerint legalább kétszer annyi támogatót tudhat maga mögött, mint a parlamenti bejutási határon billegő DK. A nyomokban baloldali jegyeket mutató szocialisták eleddig elkerülték Gyurcsány halálos ölelését, ami már 2014-ben is totális csőd volt. Ezzel az alvilági akcióval az őszödi manipulátor újra szeretné pozicionálni magát, megmutatni, hogy neki vannak ötletei, ereje, médiaháttere, ő a legény a gáton.
Gyurcsány nyilván pontosan tudja, hogy 2018-ban összefogva sincs esélyük, egyedül pláne nem, különösen úgy nem, hogy kakofonikus, elvtelen elvei miatt még a kiskutyarajongó Vona Gábort is kizárta. Ha viszont egy ilyen akcióval be tudja fúrni magát az „összetántorgásba”, akkor készülhet a hatalomátvételre, készülhet 2022-re. Hogy miképpen működik a Gyurcsány-féle marketingdemokrácia, azt talán kérdezzétek meg Medgyessy Pétertől, kedves baloldali honfitársaim!
Gyurcsány a politikai pókerpartiban elővette a coltot – ami egy régi vadnyugati mondás szerint „mindig erősebb az ász-pókernél”. Ha ezt a hitványságot meg lehet tenni ebben az országban, akkor ezután mindent lehet. Akkor jöhetnek a hamisított levelek, lefizetett tanúk által „igazolt” pedofil vádak, egykori iskolatársak által tanúsított gyerekkori állatkínzások – minden, ami a csövön kifér, 2018 tavaszáig! És ennek a sötét vadnyugati tempónak csak egy sötét bandita lehet a haszonélvezője, akinek semmi sem drága. Gyurcsány egy sötét politikai gazember – ha gondolja, pereljen be érte, hetvenkét órán belül.