A Wellmann-ügy

Egy kutatás alapján számos cikket írtunk a hazai igazságszolgáltatás helyzetéről, arról is számot adva, a bíróságokon a szervezeti kultúra részét képezi, hogy egyedi ügyekben bírósági vezetők utasítást adnak a bíráknak, milyen ítéletet hozzanak. Beszámoltunk arról is, a bírák csaknem egyharmada a bíróságok korrupciós fertőzöttségét súlyosnak, közepesnél is nagyobbnak, illetve közepesnek nevezte a kérdőíven. A felmérésből a bíróságok irányítói egyetlen adatot tartottak érdemesnek a társadalom tudomására hozni, jelesül azt, hogy a bírák kilencvennyolc százaléka teljesen függetlennek tartotta magát. Miután cikkünk megjelent, valaki intézkedett, hogy még a bírósági szervezet belső – csak bírák által felkereshető – felületéről is vegyék le a kutatási anyag eredményét.

Jobb helyen van az a szőnyeg alatt.

Akkor még nem sejthettük, hogy rövidesen újabb bírósági botrány robban ki, amely a maga valóságában igazolja a kutatás eredményét. Ennek központjában is egy honlapról eltávolított ítélet állt, ismét csak azért, hogy a társadalom széles célcsoportja – az úgynevezett devizahitelesek – nehogy erőt merítsen a legfőbb bíróság ítéletéből. Az történt ugyanis, hogy egy devizahiteles-perben a Kúria tanácsa az ügyfélnek adott igazat a bankkal szemben, és semmisnek nyilvánított egy szerződést. A Magyar Bankszövetség a Kúria polgári jogi kollégiuma vezetőjén kérte számon az ítéletet. Wellmann György főbíró válaszlevelében jelezte, az ítéletet nem tartja irányadónak, mert az nem vette figyelembe a jogegységi határozatot. Tudatta azt is, intézkedik, hogy ilyen eset a Kúria tanácsainál ne ismétlődhessen meg.

A levelek a véletlen folytán nyilvánosságra kerültek, a lavina elindult. Civilszervezetek mellett ügyvédek is követelték a Kúria előtt Wellmann György lemondását, ugyanezt tette egy bírói szervezet, az Egyéni Bírói Függetlenség és Felelősség Fórum, amelynek egyik tagja az egyik kereskedelmi televízióban kérte lemondásra a polgári kollégium vezetőjét, mert „a tisztességes bírák tekintélye lesz oda”. Egy másik csatornán pedig „sima hivatali visszaélésnek” minősítette egy ügyvéd Wellmann eljárását.

Miközben a botrány dagad, a Kúria hallgat. Illetve a sajtón keresztül sugalmaz. Két hetilap a múlt héten már arról cikkezett, hogy Wellmann csak a törvényes állapotot állította helyre a Kúria tanácsának jogsértő ítélte kapcsán, ha ugyanis a „a kvázi jogsértő döntést a Kúrián hozzák, azt nem lehet már kijavítani”.

Jelentem, a csillár még a helyén van Kúria épületében. Nem szakadt le. A közvélemény manipulálását, a főbíró „mosdatását” célzó sugalmazások ugyanis nettó hazugságok.

A pervesztes bank törvényesen is megtehette volna, ha az ítéletet jogsértőnek tartja, hogy jogorvoslatot kér. A jogorvoslat neve alkotmányjogi panasz, címzettje pedig az Alkotmánybíróság. Egy bírósági ítélet törvénytelenségének kimondására ugyanis hatáskörrel és illetékességgel egyedül az Alkotmánybíróság rendelkezik. Ha az Alkotmánybíróság kimondta volna a jogerős kúriai ítéletről, hogy jogsértő, akkor Wellmann-nak nemcsak joga lett volna, hanem kötelessége is levetetni a honlapról az ítéletet, sőt akár fegyelmi eljárást is kezdeményezni a „jogsértő” ítéletet meghozó bírákkal szemben.

Ilyennel vádolni azonban őket nemcsak jogszerűtlen, hanem aljas is. Igen-igen szomorú, hogy a Wellmann-levéltől (és nem annak írójától) elhatárolódó kúriai vezetés eltűri, hogy mindenféle jogalap nélkül, tehát teljesen törvénytelenül támadja egy főbíró az egyik bírói tanács tagjait. Akiknek az a „bűnük”, hogy egy színtiszta forintszerződésnél – amelynél a bank nem devizában tüntette fel a kölcsön összegét és a törlesztőrészleteket, így nem is lehetett hozzá devizaárfolyamot számolni – nem hazudott bele devizát. Vagyis ennek a jogesetnek az égvilágon semmi köze nincs a jogegységi határozatban leírt devizaszerződésekhez, ergo nem is kellett azt alkalmaznia. Csak a törvényeket. Azt tették. Most pedig koncként odavetik őket. Hogy védjék a védhetetlent, s támadják a támadhatatlant.

Ám mivel e „jogsértő bírák” kapcsán az Alkotmánybíróság határozatot nem hozott, Wellmann-nak semmilyen jogszabályi felhatalmazása nem volt az ítélet felülbírálatára. Egy bíró egyedi ügyben még véleményt sem formálhat a bírák jogállásáról szóló törvény szerint, mert azzal fegyelmi vétséget követ el, pláne nem minősíthet egy ítéletet jogsértőnek. A Kúria falára az van írva, „az ítélt dolgot igazságnak kell elfogadni”. Az Alaptörvény szerint ugyanis a bíró csak a törvényeknek van alárendelve, és ítélkezési tevékenységében nem utasítható.

A Kúria elnökétől ennek kapcsán azt kérdeztük, milyen jogszabály alapján bírálta felül Wellmann a Kúria bírói tanácsának jogerős ítéletét? Jogellenes volt-e ez vagy sem? Ha igen, tekinthető-e ez jogellenes befolyásolásnak a Kúria bírói tanácsai irányában, sérti-e ez a bírói függetlenséget? Választ még nem kaptunk.

Amúgy Darák Péter, a Kúria elnöke nemrég egy könyvbemutatón azt mondta: „A bírósági jogkörben eljáró személyek károkozó magatartása – amennyiben következmények nélkül marad – az államhatalom oldaláról nézve súlyos működési zavart eredményez; rést üt a jogállamiság, a jog uralma alá vetett állam eszméjének pajzsán, teret engedve ezzel az önkénynek. Az állampolgárok oldaláról nézve a kártérítés elmaradása aláássa a bíróságokba vetett bizalmat.”

Az elvekben egyetértünk.