A Niedermüller-félék

Ismertetőjelük, hogy középszerűségükkel csak a szívükben megbúvó féktelen gyűlölet vetekszik. Hogy hataloméhségük kielégítetlen vágya, helyzetük tehetetlensége, örök vesztes mivoltukból fakadó frusztrációjuk arra ragadtatja őket, hogy akár a hazájuk érdekei ellen cselekedjenek, hátha attól ők előbbre jutnak. Ha egyáltalán van még nekik hazájuk… vagy csupán térkép e táj nekik. Niedermüller Péter ilyen ember. Nem az első és attól tartok nem is az utolsó a sorban. Gyurcsány szánalmas (nem mondanám, hogy „jobb sorsra érdemes”) táskahordozója, aki önerejéből képtelen lenne kilépni a „nagyember” árnyékából, hisz ehhez is túl gyenge jellem.

A Demokratikus Koalíció európai parlamenti képviselője a minap elismerte, hogy bejelentkezett az újonnan felállítandó Európai Menekültügyi Ügynökség létrehozásához szükséges jogszabályok kidolgozására, amelynek célja a migrációs válság kezelése lesz. Eső után köpönyeg – mondhatnák, ha valóban az életszerű és az európai polgárok, illetve most már az egyre több tagország által is szorgalmazott problémakezelés lenne ennek a leendő sóhivatalnak a dolga. De nem az. Az uniós bürokraták célja ugyanis az új intézménnyel a menekültkvóták erőteljesebb kieszközölése, és a frontállamokban (azaz Olaszországban és Görögországban) a migránsok beengedéséhez szükséges adminisztráció felgyorsítása lenne. Tehát a régi, lejárt lemez újraindítása. Egy olyan nyitott migrációs politika felgyorsítása, amelyet már sem a frontállamok, sem az uniós polgárok többsége nem akar. Zárójeles megjegyzés, hogy ezen hivatal felállítása is jellemző abszurditása ennek az uniós válasznak; hisz olyat, hogy egy új hivatal létrehozása felgyorsítaná a meglévő hatóságok adminisztrációs eljárást, legfeljebb a Kafka-regényekben megjelenő arctalan hatalmasságok gondolhatnak komolyan. A bürokrácia vastörvénye ugyanis az, hogy a lassú és körülményes adminisztrációt egy új adminisztrációval foglalkozó hivatal csak tovább lassítja. De lelkük rajta – úgy tűnik, hogy ebben az egyre átláthatatlanabb, egyre bonyolultabb és a polgároktól mind inkább elidegenedő államszövetségi szörnyeteg gyomrában élősködő bürokraták nem tanultak a múlt hibáiból.

Niedermüller Péter egyébként nem először csatlakozik olyan ügyhöz, amelyhez szakértelme kevés, politikai érdeke viszont annál több. Hisz a vak is látja, hogy a leendő ügynökség működése Magyarország politikája és polgárainak ízlése, véleménye, illetve érdekei ellen való lesz. Ha lesz. Néhány hónapja, a Demokratikus Koalíció képviselője élharcosa és támogatója volt annak az Európai Parlamentben felbuggyanó, baloldali és liberális kezdeményezésnek, melyben felelősségre akarták vonni Orbán Viktort és Magyarország migrációs politikáját; majd májusban, mikor elfogadtak egy hazánkat elmarasztaló jelentést, akkor bizony ő is megszavazta azt a határozatot, miszerint „Magyarország rosszul bánik a migránsokkal”, illetve, hogy tarthatatlan az az állapot, hogy „nem hajlandó befogadni a kvóta szerint rá eső migránsokat”. No, nem mintha a többi tagország élen járna a „bánásmóddal”, vagy a kvóta szerinti számszerű befogadással… Az előbbire sajnos már erőszakos ellenpéldák is vannak számos nyugat-európai országban, az utóbbit pedig de facto senki nem teljesítette.

Persze erre menetrend szerint érkezik a válasz, hogy nem az országot hanem a kormányt marasztalták el, nem a magyarokat, hanem a Fidesz politikáját érte kritika, és nem hazánk polgárainak szól a támadás, hanem Orbán Viktornak. De mindez már csak azért sem igaz, mert azzal az eljárással, hogy belpolitikai célok miatt szégyenpadra igyekszenek ültetni egy országot a Niedermüller-félék, ártanak az egész nemzetnek. Hisz az egész folyamat úgy csapódik le mind a politikai, mind az üzleti dimenzióban, hogy a magyaroknál valami baj van. Ezekkel nem érdemes tárgyalni, üzletelni, együttműködni. Magyarország maga az elmaradott „kelet”, a „züllött Balkán”, a „felvilágosulatlan nemzet”, benne a „primitív polgárok” millióival.

Úgy tűnik, hogy az olyan politikusok, mint Niedermüller Péter követik azon hasonszőrű elődök nyomdokait, akik minduntalan árulkodni jártak egy nagyhatalmi központba, abból a célból, hogy hátha sikerül nekik idegen hátszéllel az ország élére kerülniük. Akik a történelmünk során mindig is úgy vélték, hogy nekik akkor lesz jobb, ha az országnak rosszabb. Az effajta emberek pedig valahogy sosem fogynak el… A török hódoltság óta a Habsburg-uralmon át a kommunista szovjet hatalomig bezárulva, dagonyáztak közöttünk.