A Kasner lány lelke

Furcsa év volt 1989. A felülről végrehajtott forradalom – nem úgy, mint 1789-ben francia földön – nagyobb vérontás és társadalmi megrázkódtatás nélkül győzött ezúttal Európa keleti felén. Sorra tűntek föl olyan ifjú karrieristák, akik a kommunista pártok ifjúsági, magyarul KISZ-es vonalán szocializálódtak. Ez az ifjú pártelit államfér­fia­kat (és „államasszonyokat”) vetett a felszínre, tehetséges, de bürokratának nevelt, nem éppen lángeszű embereket. Egyikük volt a paplány Angela Merkel, aki ma Németország kancellárja. Atyja, Horst Kasner evangélikus lelkész az 1953-as berlini munkásfelkelés után települt át Nyugatról Keletre, miközben százezrek menekültek a szövetségi köztársaságba Keletről a „szabad világba”. Szellemes és talpraesett ember volt, templini templomából az evangélikus szinódusban szorgosan szőtte azokat a szálakat, amelyek az egyház és állampárt összefonódását elősegítették.

Amikor Moszkvában Gorbacsov elnök feltűnt a színen, és meghirdette a peresztrojkát, a szocializmus átépítését, a honeckeri merev ortodoxiával szemben a szovjet elnök elkötelezett híve lett. Baráti körében többen is a Stasi, az államrendőrség IM-jei, a politikai rendőrség „nem hivatalos”munkatársai voltak, akik egész érdekes dolgokon törték a fejüket, olyanokon, hogy miképp lehet a doktrinér honeckeri vonal után átmenteni a keletnémet államszocializmust emberibb formában. Ilyen fontos IM, Inoffizielle Miterarbeiter der Stasi – nálunk lojális személynek nevezték volna – volt Clemens de Maizière, aki a hatvanas évektől a keletnémet evangélikus egyház „államosításában” a „vörös lelkipásztornak” nevezett Kasnerrel és más IM-esek vezette árnyékpártokkal együttműködött. (Az NDK-ban álszeméremből csak a náci pártot szüntették meg hivatalosan.) Clemens bácsi fia, Lothar de Maizière az NDK végjátékát levezető miniszterelnökként tűnik fel 1990-ben, unokaöccse, Thomas pedig Merkel asszony kancellársága alatt lesz a szövetségi köztársaság nagyhatalmú belügyminisztere.

A de Maizière-ek egyike a 17. században porosz földre menekült protestáns francia származású klánoknak, amely napjainkig meg tudta őrizni befolyását, és a weimari köztársaság és Hitler után Honeckert is kiszolgálta. (A nyugati zónában Ulrich de Maizière csinált nagy karriert: a Bundeswehr atyjának is nevezték.) Amikor a Kasner lány viszonylag ifjan és főképp váratlanul az átalakulás küszöbén politizálni kezd, környezete és lelkivilága megértését illetően a történész hümmögni kezd, és a torkát reszeli. Igazán a demokratikus szocializmus eszméje lakozik Angela lelkében, jobban áll neki, mint a rúzs az ajkán.

„Ha megreformáljuk az NDK-t, akkor sem a szövetségi köztársaság szellemében” – jelentette ki a Kasner lány 1989 szeptemberében azoknak az egyházi embereknek, akik Nyugatról jővén meglátogatták atyját Templinben, és érdeklődtek a gorbacsovi politika NDK-s változata iránt. S ekkor jött egy ügyvéd, hiszen 1989–90 egyben az ügyvédek forradalma is volt. Stasi-ügynök volt, egyházi ügyekben szoros kapcsolatban volt az öreg Kasnerrel, és amikor a politikai rendőrség javallatára megalapította a Deut­sche Aufbruch (DA), azaz a Német Indulás pártját, az addig csak a keletnémet ifjúsági mozgalomban meg a maghasadás rejtelmeiben buzgólkodó Angelát magához vette szóvivőként. Schnur és Lothar de Maizière a reformkommunista oldalon állt, és Angela apjával együtt a két német állam státusának fenntartása mellett kardoskodtak szűk értelmiségi és egyházi körökben. Aztán jött a fal összeomlása, és hősnőnk irányt váltott. (Schnur lelepleződik mint Stasi-ügynök, a nép meg egy államot akar, csak a kommunista Gysiék – megint egy ügyvéd – ragaszkodnak az utódpárti formaságokhoz.). A kicsinyke DA törvényesen beolvad a kormányzó CDU–CSU-pártkoalícióba, a vörös lelkipásztor lányát pedig egyszer csak a német egyesítést végrehajtó Helmut Kohl oldalán látjuk. Egyre följebb lép a hierarchiában, mint Vladimír Páral szocialista kori regényeiben olvashattuk – lásd: A százszázalékos nő –, vagy ahogy Henry Kissinger 2005-ben, Merkel kancellárrá választása után kijelentette: „Megcsodálhatunk egy új vezérfigurát, akit felemelkedése során rendszeresen alábecsültek, s egyszer csak mint kora tökéletes megtestesítője jelenik meg.”

Ha az NSZK történetét nézzük, az idők szavát ilyen jól még soha nem értette meg egyetlen kancellár sem őelőtte. Merkel asszony sohasem volt igazán szép, a szépségnél sokkal többet tud. Ha lett volna egy okos séf a V4-ek és az ő csúcstalálkozóján, ott Pozsonyban tejszínhabbal díszítve egy gyönyörű, banánná hámozott uborkát szolgált volna fel neki desszertül. Az NDK banánja ugyanis az uborka volt.