Vélemény és vita

A Jobbik elkárhozása

Ó mily naiv volt az én, negyvenes éveit lassan betöltő generációm! Bevallom, velem az élen

Hittük, mi konzervatív, polgári értékeket követő, nemzetben gondolkodó patrióta fiatalok egykor, hogy a ’91-es liberális és reformkommunista értelmiségi összeborulásról eztán csak a történelemkönyvek lapjain olvashatunk, és hogy befolyásuk az utolsó sikertelen próbálkozásukkal, a 2014-es nagy balliberális összefogósdi bukásával végleg véget ér. De nem. Az idősebbeknek volt igazuk: kommunistából nem lesz demokrata, és a leszármazottak sem különbek. És aki összeáll velük, az sem különb, az sem fog másképp cselekedni – ha a nemzet elárulásáról van szó. Csak az egyik internacionalistának, a másik kozmopolitának nevezi magát. De ugyanaz a szolgalelkűség, ugyanaz a nemzetet magára hagyó vagy elárulni kész hatalmi vágy, a (látszat)tudás gőgje és megannyi megalkuvásnak hazudott aljasság jellemzi őket.

Ahogy Csurka István többször írta és mondta nekem: a nemzetközi hatalmi központokhoz való dörgölőzéssel és a hazai viszonyokban való dagonyázással, a valódi hatalom csúcsán egyesülnek a liberálisok a volt marxistákkal. És az én generációm is beleeshet ebbe a csapdába, ha győz a gőg. És most, úgy tűnik, részben igaza lett. Mert egy generáció része, egy régvolt szubkultúra is e szolgalelkű dagonyázás közepébe került. Hisz a Jobbik vezetői már megtették és készek még inkább elárulni azt, amiben egy egész generáció jobboldali hitt egykor. Mert egyre világosabb, hogy összeállnak az utódpárttal, együttműködnek a kommunista ivadékokkal, akik a rendszerváltáskor a rokoni kapcsolataik révén felépítették a mai maffiabaloldalt, és azokkal, akik marxista (vagy lukácsista) énjük tudatalattijában 1989–90-ben oly hirtelen leltek rá a liberális énjük magjára, mint a bűnös az ítélőszék előtt élete kevés jó cselekedetére.

Pedig hittük, hogy a 2014-es ballib összefogás az utolsó eset lesz, mikor is Gyurcsány vágyai és az egykori Demokratikus Charta szereplőinek igényei egymásra találtak. Emlékezzünk, hogy győzködték Fischer Iván lakásán akkoriban Bajnai Gordont Konrád Györgyék, vagy beszélték tele az összes egymást gyűlölő balliberális politikai vezető fejét többek közt Heller Ágnesék, Radnóti Sándorék vagy Závada Pálék! És ostromolták heteken keresztül telefonokkal a korszakváltást ígérgető, amerikai hátszéllel is rendelkező önjelölt Bajnait és a kommunistaivadék Mesterházyt, hogy legyen mégis teljes az összefogás. Gyurcsánnyal, Fodorral, Kunczéval és az összes, hazáját egy gyékényről áruló szereplőjével. És lőn… De vesztettek, mert a nép helyes és bölcs ítéletet hozott.

Új szelek most sem fújnak a Bitó-szalonban vagy a Spinoza Házban, csak éppen bővült a kör. Meghívást kaptak és megérkeztek a jobbikos vezetők is. A kérdés, Hódmezővásárhely után már nem kérdés. Hisz, miközben a jobbikos aktivisták a pártigazgatóval az élen szépen megdolgozták a város egyébként politikailag inaktív lakóit, addig a győztes első útja Botkához vezetett, ahol uniós zászlóval a kezében összellenzéki összefogást kért mindenkitől. Néhány jobbikos pedig (aki még hisz a párt nemzeti voltában) dobott egy hátast. A többi már meg se lepődött.

Az egykori chartások és követőik megérezték, hogy a Jobbik vezetői a hatalomért mindenre képesek. Ha kell, összeállnak az egykori szemkilövetőkkel is, kiknek voltaképp „ellenhatásaként” erősödhettek meg. Így a tézisre adott antitézis, a Gyurcsány-kormány bűneire megerősödött Jobbik lassan szintézissé válik a belvárosi értelmiség szirénhangjára.

Így a politikai tér többosztatú dimenzióból elkezd egyértelműen kéttömbűvé válni. Most már minden jel arra mutat, hogy a választások komolyan vehető része kétszereplősre redukálódik majd több egyéni körzetben is. Lesz egy Fidesz–KDNP-s és lesz egy ellenzéki, „nem kormánypárti” jelölt. Ez persze nem jelenti azt, hogy ettől még ne lehetne külön listája a Jobbiknak, a DK-nak, az MSZP–Párbeszédnek, illetve az LMP-nek. (Bár sok minden változhat még addig.) De úgy harminc, negyven közös jelölttel már megvalósul Heller Ágnes álma, és a Jobbik is része lesz ennek az egész horrorkoalíciónak. És akkor ismét a Charta akarata érvényesül, ismét elárulják a jobb sorsra érdemes hazánkat – de ettől még nem fognak győzni! Ahogy 2014-ben is kudarcba fulladt a hazaáruló értelmiség erőfeszítése, most is így kell ennek lennie.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom