A GMO lenne a jövő vetése?

Az Európai Tudományos Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) adta közre a közelmúltban A jövő vetése címmel a génmanipulációval előállított növényi szervezetekkel (GMO) kapcsolatos álláspontját. A dokumentum szemléletmódját meghatározza, hogy két növényfaj (a kukorica, valamint az ipari felhasználású burgonya) kivételével az Európai Unió országaiban jelenleg nem engedélyezett a GMO-s eljárás.

A génmódosított növényi szervezetekkel kapcsolatos tudományos munkához kötődően sajnos olyan burkolt cselekmények is előfordultak a gyakorlatban, amelyeket multinacionális cégek követtek el hazánkban.
A 2011 nyarán észlelt, génmanipulált vetőmaggal történő vetéseket például nem lehet a puszta véletlennek betudni. Az előfordult eseteket egyébként joggal tekinthetjük a magyarországi ellenőrző rendszer tesztelésének is!

A kiadványban leírtakat alapvetően az a cél vezérli, hogy rábírja az EU-t a GMO-val kapcsolatos eddigi szabályozási alapelveinek és arra vonatkozó gyakorlatának feladására.

Az EASAC kiadványában leírtak továbbra sem bizonyítják meggyőzően a GMO-s termékek emberi fogyasztásra való alkalmasságát. Az anyag foglalkozik Európának a GMO-val kapcsolatos kutatások visszafogottságából eredő tudományos lemaradásával e téren, s az uniós szerveket e hátrány lefaragására biztatja. Pusztán tudományos oldalról nézve a kérdést elvileg még egyet is érthetnénk ezzel a megállapítással, leszámítva azt az esetet, amikor ezeket a kutatásokat az EASAC uniós forrásból kívánná finanszíroztatni. Másrészt arról is szólni kell, hogy az Egyesült Államokban sem költségvetési pénzből gazdálkodnak a GMO-kutatásokkal foglalkozó cégek.

A GMO-párti EASAC érvrendszerében kulcsszerepet kap a világélelmezés kérdése. De rögtön le is kell szögezni, hogy a világ élelmezési problémáira több más megoldási lehetőség is nyílik. Elég, ha csak a belterjesebb mezőgazdasági termelés előtérbe helyezésére gondolunk. Ennek kapcsán lehet még szóba hozni a bioüzemanyagok előállítását is. Azok alapanyagai ugyanis közvetlenül vagy takarmányként feletetve – transzformált formában – élelmiszerként hasznosíthatók volnának.

A világélelmezéssel kapcsolatosan kell szólni arról a nemkívánatos jelenségről, amely szerint a fogyasztók a Föld legfejlettebb régióiban, illetve országaiban mértéktelenek, sőt egyenesen pazarolnak. A megvásárolt, de el nem fogyasztott (magyarán szólva kidobott) élelmiszerek aránya az Egyesült Államokban mintegy 40, az EU-ban 25 százalékra tehető. Az elmondottak tehát azt bizonyítják, hogy a GMO -s növénytermelési eljárások hozamfokozásán túl bőségesen állnak még rendelkezésünkre tartalékok más formákban is.
Az emberiség élelmezési kérdései három szinten jelentkeznek. Először is az egyén, illetve a család szintjén, aztán egy ország, azaz egy állam tekintetében, valamint globális méretekben. Az egyes szintek problémáiban és azok megoldási lehetőségeiben elsősorban az országos szempontokat kell idehaza figyelembe venni. Már ami a GMO-kérdéskört illeti. Idehaza ugyanis országos viszonylatban nem beszélhetünk élelmiszerhiányról, hiszen Magyarország a legfontosabb élelmiszerekből, illetve azok alapanyagaiból – kiemelten a gabonafélékből – nettó exportőr. A mi esetünkben tehát népélelmezési oldalról semmi sem indokolja a GMO-növények termelését. Ellenkezőleg, a felhasználásukból eredő hátrányok igen nagyok volnának. Csak a szélesebb körben ismerteket említeném ezek közül. Így például azt, hogy mezőgazdaságunk egésze, de azon belül is kiemelten a növényi termékek tekintetében végérvényesen elveszítenénk azt az előnyt, amit a GMO-mentességünk eredményez. Ráadásul e mentességünk megszűnése a hagyományos eljárással termelt növényeink piaci pozícióját is hátrányosan érintené.

A kérdéskör agrárgazdasági vonatkozásai közül feltétlenül fel kell hívni a figyelmet arra a körülményre, amely szerint ha mi idehaza áttérnénk a GMO-kukorica termesztésére, akkor attól kezdődően csak a multinacionális cégek által előállított vetőmagot használhatnánk. Ennek pedig egyenes velejárója lenne, hogy ezek a cégek a vetőmag árát olyan magasra srófolnák, amilyenre csak akarnák.
Összegezve tehát hangsúlyozni szeretném, nagyon nem lenne elfogadható, ha az EASAC nyomására az EU illetékesei megváltoztatnák a GMO-val kapcsolatos eddigi álláspontjukat, amely netán az azzal kapcsolatos irányelv védzáradékának a feladását is jelentené, megszüntetve ezzel az egyes tagországok GMO- ellenes jogi védelmi lehetőségeit, amit Magyarországon az Alaptörvény tartalmaz.