Egerek és emberek

Klasszikus laboratóriumi egérkísérletek szerint, ha a kis rágcsáló a labirintus végén már nem leli az elsőre még megtalált jutalomfalatot, akkor sem sokat teketóriázik, hanem a csemege eléréséhez új útvonalat keres magának. Nem így reagálna az elvontabb gondolkodására oly büszke ember. Aki a szeme előtt lebegő, de elmaradt jutalomért a legkeserűbb csalódás után is képes újra és újra nekivágni ugyanazon zsákutcának. Azért, mert gyakran makacsul ragaszkodunk az eredeti elképzeléseinkhez. Ám időnként a „Csalfa, vak Remény” könnyen megzavarhatja a realitás érzékünket.

Az EU vezetői e különös emberi sajátossághoz szolgálnak mosolyra késztető és egyben ijesztő mintául. Amikor például az Oroszország megregulázását célzó tizennyolcszor már kudarcot vallott szankciós csomag után megszavazta a tizenkilencedik szankciót is, hátha ettől Putyin végre megroggyan. Mindeközben Moszkvában az oroszok (ha nem döglik be a radiátor) továbbra is vígan fűtenek, Párizsban, Münchenben vagy Brüsszelben viszont jólöltözött, meglett korú, tisztes polgárok hosszú sorban az ingyenkonyhák előtt ebédért állnak sorba. Az égbeszökő áram és fűtési költségek miatt ugyanis padlót fogtak. Közben mi idehaza magától értetődően otthonunkat akár a hőguta határáig is felfűthetjük, és az energiaválság közepette sem rokkanunk bele, ha néha egész éjjelre égve felejtjük a lámpát.

A haladó nyugati országokénál mifelénk olcsóbb világítás azonban nem azt jelenti, hogy jól is érzékeljük, hogy mi zajlik körülöttünk. Sokaknál ugyanis a kormánybuktatás csalfa, vak reménye elhomályosítja a tisztán látást. Így pedig például ők a Tisza-párt zászlaja alatt újra nekiveselkednek a szövevényes politikai labirintusnak, amelynek a végén majd jövő évben alighanem ötödszörre is nagyot koppannak. Azért, mert nem veszik észre, hogy a javuló életminőség „jutalomfalatja” szinte kiböki a szemüket, nap mint nap bele is kóstolnak. Nem vitás, hogy ez a fajta „jutalomfalat” ugyan sajnos „kicsit savanyú, kicsit sárga, de a miénk.” (A nagy nyomor közepette tavaly például a háztartásokban összesen 206 ezer tonna élelmiszert dobtunk ki, vagyis fejenként 21,5 kilónyi kaja ment a leves helyett a kukába.) Egy nemzetközi felmérés szerint – egyébként szerte az európai kultúrkörben, Keleten és Nyugaton egyaránt – az adott anyagi helyzetüktől függetlenül az emberek általában a mindenkori jövedelmük két és félszeresével lennének igazán elégedettek.

A kísérleti egereknél nyilván bonyolultabb észjárású, de az indulatoktól feldúlt kortársainknak lehetne például a lehiggadást támogató valamiféle egyszerűsített virtuális rejtvény kitöltése:

A kérdés így szólhatna: Milyen járművel szeretne inkább eljutni a Balatonra?

A.) Egy tizenhat éve megbízhatóan működő, rendszeresen szervizelt, de antipatikus sofőr vezette autóval?

B.) Olyan, a roncstelepről összeválogatott, régi alkatrészekkel megbuherált kocsival, amelyet még most tolnak ki a csúszós aszfaltú tesztpályára, köhög a motorja, zabálja a benzint és a volán mögött egy ámokfutásra hajlamos, távvezérelt pilóta ül?

A helyes megfejtők között 2026. áprilisában osztanak majd ki értékes jutalmakat.

Kruppa Géza