„Soha német szövetségi elnök nem élt ennyire vissza hivatali hatalmával, mint Frank-Walter Steinmeier. Az államfő be kívánja tiltani az AfD-t, és meg akarja akadályozni az Alternatívát Németországnak párt együttműködését más frakciókkal a parlamentben. Az AfD-t a náci gyilkosokkal egy szintre akarja hozni – ezt Bernd Baumann, az AfD törvényhozási frakcióvezetője írta, azok után, hogy Steinmeier félreérthetetlenül utalt Németország náci múltjára, és ezzel összefüggésben az AfD-re is.
Az államfő szempontjából céltudatos volt a beszéd időzítése, mert november 9-én hangzott el, az 1938-as kristályéjszaka évfordulóján.
Steinmeier, akit sokan szélsőbaloldali szociáldemokratának tartanak, ezzel közvetett módon a brutalitásáról elhíresült Antifa mozgalom mellé állt, de az már csak nézőpont kérdése, hogy akár azt is mondhatnánk, hogy bíztatta is a nyílt utcán, fényes nappal, a járókelőket kalapáccsal agyba-főbe verő szélsőséges csoport tagjait.
Mindez már önmagában is elég súlyos probléma.
Van ennél nagyobb baj is.
Németországban – hasonlóan Magyarországhoz – parlamenti demokrácia van. A végrehajtó hatalom a kormány és személy szerint a kancellár (miniszterelnök) kezében van. Az államfő viszont őrködik az alaptörvény betartásán. Ha sérül az állam működését és jogrendjét szabályozó paragrafusok bármelyike, joga van ez ellen szót emelni.
A német alaptörvény viszont tiltja, hogy az elnök beavatkozzon a belpolitikai, igazságszolgáltatási és pártpolitikai ügyekbe. Nem minősítheti, még közvetett formában sem, egyik pártot sem. A német államfőnek joga és kötelessége a választások kiírása, közvetítőként a kormányalakítás elősegítése.
A probléma az, hogy a német elnök az alaptörvénnyel ellentétes módon cselekedett. Vagyis nem jogszerűen járt el, amikor beavatkozott az ország napi politikai életébe, amikor közvetett formában az AfD betiltásának szükségességéről beszélt.
Mindez nem azt jelenti, hogy Németországban nem lehet betiltani egy pártot. A Szövetségi Alkotmánybíróság a Szocialista Birodalmi Pártot 1952-ben tiltotta be. Az indoklás szerint a tömörülés céljai „összeegyeztethetetlenek a demokratikus társadalmi renddel”, és közvetlenül a náci nemzetiszocialista párt örökösének tekinthető.
A kétezres évek első negyedében a neonáci Német Nemzeti Demokrata Párt ellen több eljárás is indult, de végül a bíróság nem tiltotta be. A döntés szerint a párt ugyan alkotmányellenes célokat követ, de nincs valódi politikai súlya, ezért a betiltás nem indokolt.
Most jutottunk el a dolgok lényegéhez.
Az AfD a közvélemény-kutatások szerint jelenleg Németországban a legnépszerűbb párt, vagyis van neki valódi politikai súlya. Ráadásul az utolsó választásokon a második helyet szerezte meg. A párt élesen migrációellenes, híve a migránsok kiutasításának is. Ez az, amelyet a hagyományos pártok leginkább kifogásolnak, miközben eddig az AfD elleni egyetlen konkrét alkotmányellenes gyanúsítás sem állta meg a helyét. Ennek ellenére a német belföldi hírszerzés feltételezett jobboldali szélsőséges szervezetként tartja nyilván.
A kormányon lévő jobbközépnek mondott – valójában az illegális migrációt támogató – kereszténydemokraták két tűz közé kerültek. Ha népszerűségüket növelni akarják – jelenleg lejtmenetben vannak – tenni kell valamit, legalább az újabb migránsáradat megállítása érdekében. Ezzel viszont pont Brüsszel politikájával mennének szembe.
A dolgok jelenlegi állása szerint a kereszténydemokraták „lázadására” nem lehet számítani. Azon dolgoznak, hogy miképpen lehetne a „migránssimogatást” fenntartani, közben azt a látszatot kelteni, hogy nem engednek be több illegálisan érkező külföldit Németországba. Még egy zártkörű „kupaktanácsot” is összehívtak, ahol egy pszichológus is jelen volt a közvélemény átformálása tervének kimunkálásában. Lehet, hogy a lélekbúvár elsődlegesen a tárgyalóasztalt körülülőkkel volt elfoglalva.
Érdemes kitérni még Steinmeier azon szándékára is, hogy meg akarja akadályozni az AfD-nek a parlamenten belüli szövetségesek keresését. Ha a kereszténydemokraták „lázadására” nem is lehet számítani, arra van esély, hogy néhány képviselőjük átáll az AfD oldalára. Ha formailag nem is, de a szavazásoknál egy-két ilyen eset előfordulhat. Ne felejtsük el, hogy az AfD-t éppen azok a kereszténydemokrata politikusok alapították, akik elégedetlenek voltak a fősodor migrációt támogató gyakorlatával.