A háborús hisztéria az Unió kudarcának indirekt beismerése

Nehéz vállalkozás, ha valaki meg akarja magának magyarázni az Európa vezetőit jelenleg eluraló háborús hisztériát, bizonyára több motiváló tényező idézte és idézi elő. A legtöbb kommentátor elsősorban, vagy szinte egyedüliként a hadipari óriáscégek profitmotívumára utal, én azonban a kérdést sokkal bonyolultabbnak látom. Egyrészt hisztériák időről időre megjelentek az európai történelemben, ilyen volt például a híres 1518-as strasbourgi táncoló járvány, amikor több száz ember napokig táncolt megállás nélkül, mígnem sokan kimerültek vagy meghaltak, de ide sorolhatók a 15-18. századi boszorkányüldözések, amikor a fanatikusan vallásos emberek elhitték, hogy egyes nők az ördöggel szövetkeznek. A modern kori tőzsdepánikok is a hisztériák körébe sorolhatók. Általában jellemző, hogy az emberek félnek valamitől és az váltja ki a hisztérikus viselkedést. De, vannak az ilyen hisztériáknak nyertesei, akik kihasználva a tömegeken eluralkodott pánikot, anyagi haszonra tesznek szert, vagy még inkább a saját maguk által gerjesztett és táplált hisztériát uralmi vágyaik kielégítésére, a tömegek feletti uralkodásra használják fel.

Ez a felfogás nem új, már Thomas Hobbes (1588-1679) is megfogalmazta, hogy aki félelmet tud kelteni, és egyben védelmet ígér, az uralmat nyer. Itt pontosan erről van szó. A klímapolitika esetében például, a félelemkeltést a szén-dioxid kibocsátás negatív hatásának hangsúlyozásával érik el. Eszerint, ha a szén-dioxid kibocsátást nem csökkentjük nullára, akkor a Föld hőmérséklete tovább fog növekedni, ami katasztrofális hatással lesz az emberiségre. A megváltást pedig a zöld átállás, például az energiaigények nap- és szélerőművekkel való kielégítése, jelenti. Ha ezt a nézetet el lehet fogadtatni, például az Európai Unióban, mint ahogy az meg is történt, akkor a központ diktálni tudja, hogy mi a tennivaló (például karbonadók, fosszilis erőművek bezárása, benzines autók gyártásnak leállítása és így tovább), vagyis a központ (Brüsszel) kiélheti hatalmi ambícióit.

Az, hogy a klímaváltozás bizonyíthatóan nem a szén-dioxid légköri növekedésétől függ, hanem az Atlanti óceán feletti légtömegek megváltozott mozgásával van kapcsolatban, nem érdekli a politikusokat. Érdekes kérdés, hogy az unió vezetői, vagy a zöld pártok és aktivistáik maguk, elhiszik-e amit mondanak. Könnyen elképzelhető, hogy igen, hiszen például annak idején a boszorkányperek bírái is meg voltak győződve, hogy a perbe fogottak valóban elkövették azt, amivel vádolták őket.

A klímahisztéria intellektuális ereje azonban már kezd gyengülni, ezért került előtérbe a háborús hisztériakeltés. Nem kell azonban katonai szakértőnek lenni, vagy különösebb katonai ismeretekkel rendelkezni ahhoz, hogy valaki belássa Nyugat-Európa megtámadása Oroszországnak nem érdeke, de nem is lenne rá képes. Oroszország Európa nyugati felével való együttműködésben érdekelt, és a két térség adottságai jól ki is egészítik egymást. Hosszú ideig ezt Nyugaton is így gondolták, és ennek jegyében született meg a Balti-tengeren keresztül menő gázvezeték. Az együttműködés jegyében lett Gerhard Schröder, a volt német kancellár a Nord Stream 2 AG igazgatósági elnöke. Még Angela Merkel is sokáig kiállt az Oroszországgal való együttműködés mellett, később azonban a reá nehezedő nyomás hatására feladta ezt az álláspontját, a politikai túlélés ösztöne feledtette vele országa alapvető érdekeit, mint ahogy a zöldeknek is engedett az atomerőművek bezárása kérdésében.

A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója