A Három Test-paradigma: a világrend átrendeződése

A világ geostratégiája ritkán kínál olyan tiszta példát a káoszelméletre, mint amit az elmúlt években a Három Test-modell
megmutatott. Ez a gondolat – amelyet már Trump beiktatása előtt egy hónappal publikáltam – előre jelezte, hogy a hagyományos hatalmi egyensúly felborul, és a globális rend három pólus, az Egyesült Államok, Oroszország és Kína között próbál majd dinamikusan, állandó kompenzációkat igényélve stabilizálódni.

Sokan akkor még nem értették, mit is jelent ez. Trumpot a világ nagy része kívülről szemlélte, anélkül, hogy látta volna, miként volt képes évtizedeken át talpon maradni New York üzleti és politikai dzsungelében, ami kívülről kaotikusnak látszhatott, ám működő rendje volt.

A Három Test-elmélet azonban előre jelezte: nem a káosz, hanem a dinamikus egyensúly lesz az új világrend kulcsa. Három hatalom, három gravitációs mező – amelyek egymást vonzzák és taszítják, soha nem statikusan, hanem mindig egymás hatása alatt. Kevés geopolitikai elméletnek van matematikai alapja, a Három Test viszont ilyen. A fizika nyelvén is leírható, miként válik a stabilitás instabillá, a rend pedig hosszú távon kiszámíthatatlanul, de rövidebb időn belül újrarendezetté. Ráadásul az előrejelzései meglepően gyorsan beigazolódtak – történelmi léptékkel mérve példátlanul rövid, mindössze kilenc hónap alatt.

Alaszka volt a pillanat, amikor a Három Test „bekattantt”. Ott, a vörös szőnyegen, Trump gyakorlatilag elismerte Putyinnak: az Egyesült Államok nem tudta „megnyerni” az ukrajnai érdekszféra-háborút. A Három Test logikája ugyanis könyörtelenül egyszerű: mindhárom nagyhatalomnak joga van a saját gravitációs teréhez – és ha bármelyik sérti a másikét, az egész rendszer meginog. Alaszka után a világrend valóban megbillent. A néhány nappal későbbi washingtoni találkozón Európa
hirtelen rádöbbent: kimaradt a Három Testből.

A rémületre adott európai válasz gyors volt, de elhibázott. A kontinens vezetői London City vezérletével kapkodva próbálták létrehozni az „Ellen-Három Testet” – egy alternatív erőháromszöget, amelyben a Nyugat visszaszerezhetné elveszni látszó stratégiai súlyát. Csakhogy az új konstrukció már alapjaiban hibás volt: London City víziója Oroszország teljes geopolitikai megsemmisítésére épült, miközben figyelmen kívül hagyta, hogy a Három Testben nincs számára hely. A kulcs az, amit Kína már korábban kimondott: nem engedheti meg Oroszország meggyengülését, mert azzal az Egyesült Államok minden erejét Peking ellen fordíthatná. Az „Ellen-Három Test” így már születése pillanatában ellentmondott a valóság fizikai törvényeinek – vagyis annak, amit a Három Test pontosan leír.

A Három Test újra mozdul, a geopolitikai inga ismét lendületet vett. Trump ezúttal Hszi Csin-pinggel találkozott – és a Három Test ismét bizonyította működőképességét. Az Egyesült Államok beismerte, hogy a nagyenergiájú űrfegyverekhez szükséges ritkaföldfém-mágnesek nélkül nem győzheti le Kínát az űrversenyben. Kína kezében van a kulcs: a
ritkaföldfémek piacának döntő hányada, amely nélkül nincs modern haditechnika, energiatárolás, és nincs űrhatalmi monopólium. Trump tehát nem gyengeséget mutatott, hanem taktikai beismerést: a Három Test egyik elemét sem lehet kiiktatni, legfeljebb más pályára állítani.

A történelem gyakran rímel. Ahogy a Szputnyik idején Hruscsov átvette a vezetést az interkontinentális rakéták technológiájában, majd az USA Kennedy Holdprogramjával válaszolt, úgy ma is új űrverseny körvonalazódik –
csakhogy ezúttal hárompólusú gravitációs térben.

India kilép az árnyékból. A Három Test mozgása mindig láncreakciókat indít. Ugyanezen a találkozóval kapcsolatban India váratlan lépésre szánta el magát: Peking árnyékából kilépve elfogadta Washington kérését, és korlátozni kezdte orosz energiaimportját. Ezzel Újdelhi gyakorlatilag új pályára állt – a hárompólusú világrend negyedik, „szabadon lebegő” szereplőjévé vált, amely képes bármelyik mező vonzásába sodródni, de még nem kötődik végleg. Több hasonló
geostratégiai szereplőhöz hasonlóan ez egy iránymutatás, miként „szippanthat be” a Három Test valamelyik tagja egy „szabadúszót”. Ez az a mozgás, amit a Három Test-elmélet a fizikai rendszerekben is megjósol: egy új objektum megváltoztatja az egész pályarendszer dinamikáját. A hatás nem lokális, hanem globális.

Mostanra világossá vált, hogy Trump áprilisban – éppen a magyar választások idején – ismét Pekingbe látogat. A látogatás több, mint diplomáciai gesztus: a Három Test újra igazításának egyik fő tengelypontja lesz. Ha a rendszer valóban úgy működik, ahogy a modell sugallja, akkor az „Ellen-Három Test” – a Nyugat kísérlete az alternatív gravitációs tér
létrehozására – összeomló fázisba lép. Ez a folyamat nemcsak politikai, hanem fizikai is: az erő és az ellenerő törvénye érvényesül. Amikor a Három Test erősödik, az Ellen-Három Test automatikusan gyengül. Ebből logikusan következik, hogy a világ tavaszra drasztikusan új képet fog mutatni, mint eddig.

Orbán és Trump közelgő találkozója ebben a dinamikában értelmezhető. A Három Test működése nem csupán elméleti konstrukció: politikai valóság, amely új pályára kényszeríti a régi rend szereplőit. A választások idején így nemcsak Magyarország, hanem az egész globális rendszer új korszakának tanúi lehetünk.