Kormánybuktatási recept – másképpen

„Mindent arra tettek fel, hogy elpusztítsanak minket” – jelentette ki Zbigniew Ziobro volt lengyel igazságügyi miniszter. Nem ez az első, és valószínűleg nem is az utolsó olyan eset, amikor a Donald Tusk vezette varsói kormány frontális támadást intéz az előző nemzeti, konzervatív kabinet kulcsemberei ellen. Most, a nem minden politikai befolyástól mentes ügyészség kérte a törvényhozást, hogy mentse fel Ziobro parlamenti mentelmi jogát, mert vádat akarnak ellene emelni.

A volt miniszter ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy azért került a hatalom látókörébe, mert – mint az előző Jog és Igazságosság (PiS) párt kormányzása idején – a mostani miniszterelnök, Donald Tusk közeli munkatársaihoz kapcsolódó nyomozásokat felügyelte. „Olyan bűnözőkkel van dolgunk, akik többszörösen is megsértették a törvényt” – állította a volt tárcavezető.

Nyár óta egyre intenzívebben folyik a nyílt hajtóvadászat a PiS politikusai ellen. Július elején ugyanis a volt kormánypárt jelöltje győzött az elnökválasztáson a mostani liberális koalíció favoritjával szemben. Karol Nawrocki sikere egyben a lengyel társadalom hangulatának változását is jelzi, ami nem sok jót ígér Donald Tusknak a 2027-ben esedékes parlamenti választásokra – már ha addig hatalmon marad ez a kormány.

Sajnos az ma már gyakorlattá vált, hogy Nyugat-Európában az egyre erősödő nemzeti, az integritást védő erőkkel szemben a törvényesség látszatát keltve, valójában jogellenes, leszámolásszerű eljárásokat folytatnak, vagy ilyeneket terveznek.

A Lengyelországgal határos Németországban ismét – ki tudja, hányadszor – napirendre került a keményen migrációellenes Alternatíva Németországnak (AfD) párt betiltása. Az AfD „bűne”, hogy az idén februárban megtartott idő előtti választáson 20 százalékos eredményével a második helyre futott be. Az első helyen a CDU/CSU „névlegesen” kereszténydemokrata pártszövetség 28, míg a harmadik helyen a csúfos vereséget szenvedett szociáldemokraták 16 százalékkal végeztek.

Ez még csak hagyján, de a legújabb közvélemény-kutatások szerint az AfD 27 százalékkal átvette a vezetést a pártok népszerűségi listáján. A CDU/CSU jelentős hátrányt könyvelhet el 24 százalékos – tegyük hozzá, egyre csökkenő – teljesítményével jelent meg a statisztikákban. A szocdemekről már nem is beszélve, akik 13 százalékkal alaposan le vannak maradva.

Nem csoda, hogy kitört a pánik Németországban. Arra a kérdésre még nincs válasz, hogy a hagyományos pártok milyen jogi eszközzel próbálnák betiltani az AfD-t. Törvényes úton ugyanis nem lehet. Ha kiélesedik a helyzet, akkor nem marad más, mint a jogellenes eljárás, ami előreláthatólag biztosan kontraproduktív lenne, mert ezt sokan, még a CDU/CSU táborban is a demokrácia halálaként értékelnék.

Franciaországban sem jobb a helyzet. Idén márciusban egy hajánál fogva előrángatott ügy miatt négy év börtönre – ebből két év felfüggesztett – ítélték Marine Le Pent. A vád szerint a Le Pen nevével fémjelzett Nemzeti Tömörülés európai parlamenti frakciójának több asszisztense jogtalanul vette fel fizetését, mert a munkájukat nem az EU, hanem a párt érdekeinek megfelelően Párizsban végezték. Az állítólagos bűncselekmény 2010 és 2016 között történt. Vagyis tíz év után került sor az ítélethirdetésre, akkor, amikor Le Pen népszerűsége azt valószínűsíthette, hogy megnyerné a 2027-ben tartandó elnökválasztást.

Csakhogy a Nemzeti Tömörülés vezető politikusa nem indulhat a megmérettetésen, mert mellékbüntetésként – első fokon, nem jogerősen – öt évre eltiltották a közügyek gyakorlásától.

Ezt követően már komoly jogsértésbe ütközünk, mert az ítélet azért nem jogerős, mert Le Pen megfellebbezte. A demokratikus jogrend kimondja: amíg nincs jogerős ítélet, addig a vádlott ártatlannak tekinthető.

Ezek után olyasmi történt, ami a modern demokratikus rendszerekben példátlan. A nem jogerős ítélet mellékbüntetése azonnali végrehajtásra került, annak ellenére, hogy azt csak egy elsőfokú bíróság hozta meg.

Tehát Le Pen fő büntetése – a két év letöltendő és a két évre felfüggesztett börtön – nem jogerős, míg a mellékbüntetés, a közügyektől való eltiltás, az ítélet kihirdetése után azonnal hatályossá vált.

Összegzésképpen: Európa egyes országaiban, amikor a szuverenitást védő pártok törvényesen a hatalom közelébe jutnak, jogszerűnek látszó, valójában a paragrafusok „kicsavarását” eszközként használva igyekeznek őket ellehetetleníteni.

Az EU-ban törvény lett a törvénytelenség.

Az embernek óhatatlanul Charles Gati, Magyarországról elszármazott, Amerikában élő politológusnak, Soros György egyik legbelsőbb bizalmasának 2011 végén, egy hazai hetilapnak adott interjújának szavai jutnak eszébe: „Igenis vannak lehetőségek arra, hogy a kormányt (Orbán-kormányt) – ha lehet, demokratikus módon, ha nem lehet, másképpen – elmozdítsák.”

Most már legalább tudjuk, mit takar a „másképpen” kifejezés.