Háromtest békék

A sed non est pax latin mondás azt jelenti még sincs béke. A megfogalmazás azt sugallja, hogy bár nyilván mindenki békét akar, de még sincs béke. És ez a még sincs a lényeg. Úgy látszik a homo sapiens nevű élőlény esetében be kell érnünk annyival, hogy nem vagyunk állandóan véres harcban egymással, sőt már ezt is komoly eredménynek kell tekintenünk.

Az elmúlt évszázadok, sőt évezredek során sokan sokféleképpen próbálták magyarázni ennek az okait, és talán már nem is nagyon tudunk bármit hozzátenni ezen elmélkedések következtetéseihez. Ami az elmúlt időkhöz képest jelentősen változott az, az, hogy az emberi világ ma sokkal komplexebb, következésképp sokkal nehezebben egyensúlyban tartható rendszer, és hogy e komplexitás egyik legdöntőbb eleme a technológia exponenciális öngerjesztő fejlődése. S mivel a nyugatias modernitás e technoevolúciója nyomán minden fegyverré tehető, így azok az egyezség-rendszerek (ezeket szokás „békének” nevezni), amelyek legalább fékezni próbálják az állandóan jelenlevő konfliktusok pusztító hatását egyre bonyolultabb módon tudnak csak megszületni.

Érdemes ebből a szempontból rátekinteni az elmúlt két évszázad „világbéke” konstrukcióira, mert talán az ezekből levonható következtetések segíthetnek minket – a most a világ előtt álló béke-rendszert megteremteni szándékozó törekvések mélyszerkezetének – a jobb megértésében. Ahogy arról már sokszor beszéltünk az elmúlt hatszáz év során a Nyugat uralta a világot, de nem egységes birodalomként, hanem úgy, hogy évszázadonként egy-egy nyugati nemzetállam volt meglepően szabályos ciklusok során a mindenkori világbirodalom. Az első három világbirodalom (portugál, spanyol, holland) idején valójában ugyanarról a struktúráról volt szó, hisz Portugália és Spanyoloroszág az Ibériai-félszigeten belüli hatalmi szuperstruktúrák „házon belüli” harcait láthatjuk. Hollandia pedig nem volt más, mint az Ibériai-félszigetről elűzött zsidóelitek egyszerű „platformja” a visszavágáshoz. De jellemző módon már itt is megjelenik a „háromtest” probléma e három test formájában. A harmincéves háború iszonyatos pusztítása nyomán merül fel először nyíltan az átfogó békerendszer kérdése, ahol újra megjelenik a „háromtest”, mert a vesztfáliai békének nevezett egyezség három főszereplője a Francia Királyság, a Brit Birodalom és a Német-római Császárság.

E békerendszernek a francia forradalom vet véget, ami nem más, mint a francia globális tőkestruktúrák kétségbeesett kísérlete a Brit Birodalommal szemben, amely kísérlet Napóleonnal látszólag nyertes pozícióba jut, de az 1815-ben bekövetkező összeomlással végképp elenyészik, és ez újabb békerendszer létrehozását teszi szükségessé. A „háromtest” némileg módosul, itt lép be először a „nyugatosodni” próbáló Orosz Birodalom, így tehát a brit, az orosz és a széttagoltsága ellenére itt egységesen fellépni képes Német Birodalom, amelyet a Porosz királyság és a Habsburg császárság együttese testesít meg. Aztán 1920-ban újra megjelennek a franciák, mert a lehanyatló Brit Birodalommal „szívélyes együttműködésben” („entent cordial”) és a „kijelölt utód” Amerikával együtt alkotja az újabb háromtestet.

A „béke” nem tart sokáig, mert 1938 és 1941 között hisztérikus gyorsasággal háromszor fordul a háromtest. Először a Nyugat (ez önmagában is háromtest, vagyis brit, francia, amerikai) a harmadik német birodalommal köt szövetséget az orosz birodalom ellen, majd az orosz és német birodalom köt szövetséget a Nyugat ellen, végül a Nyugat és az orosz birodalom köt szövetséget a német birodalom ellen. (Legyen ez intőjel most is a jövőre nézve, hogy bár statikailag a „háromtest” az optimális konstrukció, de nagyon kiélezett helyzetben egy ilyen rendszer is kiszámíthatatlan örvénylésekbe kezdhet.)

A következő háromtest Jalta, ahol az amerikai, a brit és az orosz birodalom erősíti meg egyezségét a német birodalom leverésére, ami sikerül is, de csak azért, hogy kis idővel utána a levert német birodalommal kössön egyezséget az orosz birodalom ellen. Az 1985 és 1990 között létrejövő „poszt Jalta” az újra egyesülni engedett németség megteremtheti a szemérmesen „Európába öltözött” negyedik birodalmát, amely az amerikai és orosz birodalommal ideiglenesen működőképes újabb háromtestet alkot. Ám a közben a Nyugat által addig megalázott és kifosztott Kína szuper-nyugatosodik és létrejön egy újabb háromtest a német, orosz és kínai birodalom eurázsiai békerendszere. Amit aztán a világhatalmát féltő amerikai birodalom az Ukrajna területéről indított proxy háborújával szétzúz ugyan, de az orosz birodalom feletti uralmát már nem tudja helyreállítani.

Vereségét belátva most egy újabb háromtest konstrukcióra tesz javaslatot az orosz és kínai birodalomnak. Ám a háromtest birodalmi konstrukciókban hosszú időn át meghatározó brit birodalmi „csillagmagmaradvány”, bár konstruktív ellenstratégiával nem rendelkezik, de képes destruktív módon rombolni az amerikai, kínai, orosz triumvirátus törekvéseit. Az elmúlt négyszáz év hetedik békerendszerének zavaros örvényei között vergődik így most a világ. Az angolok, németek, oroszok és amerikaiak e négyszáz év során egyaránt négy alkalommal szerepeltek a világot meghatározó háromtest egyikeként, a franciák és a kínaiak kétszer. A franciák és a németek – és ezzel Európa – kiesni látszik ebből a vetélkedésből, a globális hatalom struktúradinamikáját így Amerika, Kína és Oroszország egyezsége határozza meg, amelyhez destruktív „plusz egy” gyanánt a brit birodalom pusztító „neutron csillaga” kapcsolódik. Sed non est pax.