Egy amerikai kommentelő az Európai Unió háborús hisztériájára reagálva azt kérdezte: „Megvizsgálta-e orvos a meghatározó brüsszeli politikusok mentális állapotát?” Nem vitás, az egyik déli államból származó kérdező nyersen fogalmazott, nem válogatta meg a szavait. De hát arrafelé ez már csak így szokás.
Válasz a kérdésre: valószínűleg nem, de ha mégis, akkor a vizsgálatot végző, magát orvosnak nevező személy kérje vissza a tanulópénzt.
Másként nem lehet reagálni arra, amit Radosław Sikorski – az egyik legnagyobb háborús héja, az EU feltétlen kiszolgálója – nyilatkozott: „Nem tudjuk garantálni, hogy a lengyel kormány számára egy független bíróság nem fogja elrendelni Vlagyimir Putyin gépének leszállításra kényszerítését, és az orosz elnök őrizetbe vételét.”
A lengyel külügyminiszter azzal kapcsolatban szólalt meg, hogy az orosz elnöknek, az akkor még az előkészületi szakaszában lévő Trump–Putyin csúcstalálkozó budapesti helyszínének megközelítése vitatott volt.
Arról most nem nyitnék vitát, hogy a mai Lengyelországban mit jelent a „független bíróság” kifejezés; sokkal inkább érdemes lenne arra koncentrálni, hogy a lengyel külügyminiszter mégis hogyan képzelte el az orosz elnök őrizetbe vételét.
Kezdjük talán azzal, hogy a lengyel légtér használata szóba sem került a lehetséges útvonalak között. Ismerve a mostani lengyel vezetés kiszámítható, bigott háborúpártiságát és a józan ésszel felfoghatatlan, beteges ruszofóbiáját, a Lengyelországon való átrepülés nem volt alternatíva.
Sikorski maga hozta felszínre ezt az ötletet, minden aktualitás nélkül. Ő játszotta el a megfelelési kényszerben szenvedő stréber kisdiák szerepét, aki akkor is felmondja a házi feladatot, ha a tanár nem szólítja fel.
Azért kíváncsiak lennénk, hogy Sikorski ezt az egészet hogyan képzelte el. Mégis mit gondolt, hogy erőszakkal földre kényszerítik az orosz elnök külön gépét? És ha az orosz pilóta a lengyelek felszólítására nem engedelmeskedik, akkor lelövik a gépet? Ha mégis sikerülne a földre kényszerítés, akkor a repülőtéren őrizetbe veszik Vlagyimir Putyint úgy, hogy az orosz elnök biztonsági emberei ezt ölbe tett kézzel nézik?
A lengyelek bornírt ötletén az EU vezetői nagyon is fellelkesültek; úgy néz ki, eszükbe sem jutott, milyen következményekkel járna egy ilyen kaland.
De az is lehet, hogy eszükbe jutott, mert a lengyelek és az EU megszállott vezetői mindent elkövetnek, hogy eszkalálják az ukrajnai háborút. Egy ilyen akció pedig garantáltan a konfliktus végletekig való elmérgesedéséhez vezetett volna.
Ez lett volna az a pont, ahonnan már nincs visszaút: a háborút, mint két félnek, teljes erővel folytatni kellett volna. Hogy ebben az esetben mit jelent a „teljes erő”, azt mindenkinek a fantáziájára bízzuk.
De mi érdeke fűződik Lengyelországnak ahhoz, hogy az egész térségre kiterjedjen a konfliktus? Az EU-ban ma már nyíltan arról beszélnek, hogy a háborút azért kell folytatni, mert külföldi hatalmak érdekszféráira akarják Oroszországot feldarabolni. Kaja Kallas egy évvel ezelőtt, még mint észt miniszterelnök, egyértelművé tette, hogy Oroszország feldarabolása a cél.
Ez az a pont, amiért Lengyelország érdeklődést mutat a háború kiszélesítésével kapcsolatban. Varsó ugyanis a második világháború után elvesztette történelmi területének keleti részét, amelyet Sztálin a Szovjetunióhoz csatolt. A háború és a vágyvezérelt gondolat – lengyel megítélés szerint –, hogy Oroszország felosztható, lehetőséget adna a lengyel területi revízióra.