Nem éppen megnyugtató, hogy az Európai Parlament fenntartotta Ilaria Salis olasz baloldali képviselő mentelmi jogát, aki 2023 februárjában Budapest több pontján társaival félholtra vert ártatlan járókelőket. A magukat anakronisztikusan antifának, azaz antifasisztának nevező, a náci rohamosztagosok fellépésére emlékeztető terroristák beazonosítása gyorsan megtörtént, az igazságszolgáltatás elől azonban a főkolompos mozgalmár az olasz baloldal segítségével az Európai Parlamentbe menekült, ahol hosszú küzdelmet követően kedden döntöttek arról, hogy lefolytatható-e ellene az eljárás, vagy mentelmi joga mögé bújhat.
A szavazás reggelén még maga Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője is úgy nyilatkozott, hogy számára nem politikai kérdés az ügy, meghallgatták a jogi szakértőiket, és követik a tanácsukat. „Az ő álláspontjuk szerint fel kell függeszteni Salis mentelmi jogát, mivel az állítólagos bűncselekmény még azelőtt történt, hogy képviselővé választották” – jelentette ki Manfred Weber frakciója strasbourgi sajtótájékoztatóján, ahol hozzátette: a jogállamiság melletti kiállás az EPP három alapelveinek egyike, és ez azt is jelenti, hogy a pártcsalád tiszteletben tartja saját belső szabályait.
Néhány órával később aztán már nem tartották tiszteletben saját belső szabályaikat. Elsőre talán furcsán hangzik a mentőövet nyújtó pártcsalád gyors pálfordulása, ám ha végiggondoljuk, a keddi nap történéseit, akkor a kirakós gyorsan összeáll, és korántsem olyan csodával határos a megmenekülése, ahogy az olasz sajtó azt tálalja. Mielőtt a kirakósra térnénk, érdemes még egy pillantást vetni a nemzetközi sajtóra, hiszen az egykor nagypresztízsű német Bildnek sem sikerült átlátni a szitán, és a kézenfekvő magyarázat helyett olyan blődséggel mentegette a menthetetlen EP-döntést, miszerint „az európai parlamenti képviselői mentelmi jogára minden eddiginél nagyobb szüksége van – védelemként az Orbán Viktor által kormányzott jobboldali Magyarország »ideológiai igazságszolgáltatási rendszerével« szemben”. A lap mit sem törődve azzal, hogy még maguk az elkövetők sem védekeztek azzal, hogy semmi közük a gyalázatos tettekhez, Weberhez hasonlóan az „állítólag” kitétellel mosdatta, mert ugye az sem teljesen megalapozott, és egyébként is „egy jobboldali szélsőséges tüntetés résztvevőire vadászott hasonló gondolkodású személyekkel”. Miért nem lepődünk meg, hogy ilyen körítés mellett a polkorrektség jegyében meg sem említik, hogy az áldozatok többsége a tüntetés közelében sem járt, hanem a város távoli pontján rohantak le békés járókelőket, ahogy a gazdagréti térkamera megörökítette. A nyugati propaganda tehát tette a dolgát, a náci előd, Joseph Goebbels nyomdokán haladva tette érthetővé olvasóinak azt, amivel még Weber sem próbálkozott.
A frakcióvezető hirtelen bekövetkezett fordulata nem holmi lelkiismereti gyötrődésre, sokkal észszerűbb magyarázatra vezethető vissza. Kedden ugyanis nem csupán a baloldal kedvence, Salis mentelmi jogáról szavaztak, hanem Magyar Péteréről is, akinek személye sokkal meghatározóbb a néppárt számára, hiszen tőle várják a magyarországi fordulatot, és jövő tavaszig, amíg a belévetett remény él, addig haja szála sem görbülhet az üdvöskének. Úgy tűnik, a frakcióvezető elszámította magát, és amíg Magyar Péter mentelmi jogának fenntartását természetesnek vette, addig a szocik másként gondolkodhattak, így kilátásba helyezhették, hogy ha a néppárt elengedi Salis kezét, akkor ők szomorú szívvel teszik ugyanezt a Tisza-elnökkel. Ez pedig romba dönthette volna Weber álmait, a keleti csillagot bármi áron el kell navigálni a választásokig, Orbán Viktor megbuktatásának esélye megér egy kis kaméleoni színezetet. Mily érdekes, hogy az objektív, független nemzetközi sajtó meg sem kereste ennek kapcsán az européer frakcióvezetőt, hogy akkor mi is történt abban a pár órában, a sajtótájékoztató és a szavazás között?
Mi pedig fellélegezhetünk, Magyar Péter és Ilaria Salis kimosdatása után jöhet nekünk bárki a soraikból a jogállamisággal, az európai viselkedéssel, a demokratikus normákkal és más magasröptű gondolattal, a tetteik mindenre magyarázatot adnak. Ez nem szálka, ez a legkeményebb fából faragott gerenda, ami után az is kijelenthető, hogy az Európai Parlement terrorizmust támogató szervezetté vált. Az utóbbi idők korrupciós ügyei után persze túl sok illúziónk nem volt, a keddi döntéssel csupán még terebélyesebbé vált az uniós csokor.