Három papa

A legújabb kori felvilágosodás szelei Nyugatról, az Óceánon túlról fújnak. Kanadából. Québecben a bíróság jóváhagyott egy olyan örökbefogadást, amelyben három meleg férfi közösen lehet egy hároméves kislány szülője. Mielőtt végképp szétvilágítaná sokat tapasztalt agyunkat ennek a hírnek a fénye, kísérletet tehetünk arra, hogy értelmezzük az esetet.

Akkor most ott van tehát a kislány a három papával. Az arrafelé teljesen mellékes, hogy miféle magatartási mintákat leshet el „szüleitől”. Mit fog mondani az óvodában? Azt, hogy neki anyukája ugyan nincsen, viszont van három papája? Aztán az iskolában, beiratkozáskor, ha megkérdezik az anyja nevét, azt válaszolja, hogy az én egyik anyukámat Johnnak, a másikat Billnek, a harmadikat Csárlinak szólítom. Mire felnő, a kamaszkorában már magabiztosan mozog a sokféle nemi azonosságtudat erdejében, a papákat hol anyunak, hol apunak hívja.

Innen, jó messziről, elég nehezen megfejthető felállás ez. A kanadai legfelsőbb bírósági döntés még áprilisban közzétette állásfoglalását, miszerint alkotmányellenes, ha a szülői jogviszony legfeljebb két emberhez köthető. Tartományai törvénykezésének egy évet adott az elavult, nem ebben a szellemben megfogalmazott törvényeik módosítására. Indoklása a következő: „a több szülő által nevelt gyermekeket ugyanazok a jogok és védelem illessék meg, mint a hagyományos családban élőket”. Ez derék, ám nagyon bonyolultan megmagyarázható iránymutatás. Még akkor is, ha a híradások szerint több elembétékúplusz család nyomására is következett be, hiszen hallatlan skandalum számukra, hogy a harmadik szülőt eddig nem tudták bejegyeztetni az örökbefogadott gyerek születési anyakönyvébe szülőként. A három papás újdonsült család nagy bánata is megszűnhetett ezzel, a remek kanadai törvényhozás szívmelengetően szüntette meg panaszukat. A két férfi ugyanis eddig is hivatalosan a kislány szüleiként szerepelhetett, míg a harmadik férfi illetőt csak most ismerték el szülőnek.

A kanadai liberális körökben nagy diadalként ünnepelt, első québeci háromszülős örökbefogadásként emlegetett eset szerintük új korszak kezdetét jelentheti a kanadai tartomány családjogi gyakorlatában. A konzervatív körök azonban, hátuk mögött a vallási intézményekkel, kétségesnek minősítik ezt a lépést, szerintük a szülői jogok ilyesféle bővítése veszélyes. Például azért, mert lehetővé teheti a többnejűséget, vagy a többszereplős, nem rokoni kapcsolatok házasságként való elismerését, némely esetben pedig, ahogy fogalmaznak a tudósítások, a döntés olyan viszonyokhoz is vezethetnek, amelyek erkölcsileg elvetendők. Gondoljuk tovább, akinek kevés a három egynemű szülő, annak lehetne akár tizenkettő meleg apukája vagy anyukája. Az is elképzelhető, hogy születési anyakönyvi kivonatában öt anyuka és kilenc apuka szerepel. Mind-mind szülőként. Tovább lódítva képzeletünket, unokatestvérek is dönthetnek úgy, hogy mind a nyolc fiúrokon házasságot köt, és beszerez néhány gyereket.

Kanadában tehát élénk vita bontakozott ki a különös québeci örökbefogadás kapcsán. Ennek nem csupán a családjogi része az, ami érdekes lehet, hiszen nagy viták folynak arrafelé a gyűlöletbeszédről és az ennek minősített vélemények internetes cenzúrájáról.

Kanada vakítóan fényes agyú liberális kormánya és az általuk előkészített új jogszabályok miatt többen abbéli félelmüknek adtak hangot, hogy a házasságról és a szexualitásról szóló hagyományos vallásos tételek közzétételét akár a gyűlölet szándékos terjesztésének címkéjével is elláthatják.

Mindent végig gondolva örülhetünk annak, hogy nálunk a meleg illetők még csak tüncikézéseken illegnek-billegnek Budapesten és Pécsett.