Életre kel a Tanú

„Mára lesz kész a vallomása” – válaszolta Virág elvtárs Pelikán Józsefnek, aki a Tanú című filmben a lefüggönyözött nagy fekete autóban arról érdeklődött, hogy hová is mennek.

Marta Kos uniós bővítési biztos hatalmas mosollyal az arcán jelentette be tegnap Kijevben, hogy befejezte az ukrán jogszabályok átvilágítási folyamatát, és rekordgyorsasággal lezárult a jogharmonizációs folyamat, amely megteremti az alapokat Ukrajna európai jövőjéhez. Ugyanez a Marta Kos fél évvel ezelőtt Alex Sorosnak egy hatalmas tábla előtt mutogatta Ukrajna harmincöt piros pontját, ami nem éppen az elismerés jele volt, sokkal inkább a vörös vonalé, azaz hogy a csatlakozni kívánó ország semmilyen tekintetben nem alkalmas a tárgyalások megkezdésére, egyetlen bővítési feltétel sem akadt, amely alapján legalább az egyeztetések elindulhattak volna.

Emlékezetes kép, érdemes előkeresni az interneten, mert annyira kínos a jelenet a bővítési biztos számára, hogy mereven nézi a falról visszaköszönő adatokat, és egyetlen pillantást sem vet Alex Sorosra. A kis Sorost persze nem érdekelték az ukrán katasztrofális állapotokat ábrázoló pöttyök, éppoly szúrós, felháborodott, merev tekintettel nézett Marta Kosra, ahogy a filmben a rettegett Bástya elvtárs szemeivel szinte felnyársalta a tárgyalás forgatókönyvét megíró Tuschinger elvtársat: „Mi ez? Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni? Én már szart érek?” Hasonló felháborodás tükröződött Alex Soros arcán: „Mi ez? Mit érdekelnek engem ezek a zöld, sárga és piros pontok? Nem ezt rendeltem?”

A szlovén bővítési biztos aztán fejéhez kapott, mint Tuschinger elvtárs a filmben, és teljes apparátusával nekiállt az új forgatókönyvnek. Van hozzá elég embere, hiszen csak a brüsszeli intézményekben ezren dolgoznak a keze alá, így nem csoda, ha néhány hónap alatt az összes feltételt kiválóra írták át a forgatókönyvben, Ukrajna a reménytelenül elbukottból suma cum laude minősítésűvé vált. Kijevben még arról is szemrebbenés nélkül értekezett Marta Kos, hogy egy szlovák és egy magyar iskolát felkeresve személyesen győződött meg a nemzetiségi kérdés példamutató rendezéséről is.

Most aztán megkönnyebbülten mosolyoghat Alex Soros, nem véletlenül rendezte át a sakktáblát, és ültette a korábbi bővítési biztos, Várhelyi Olivér helyére a szlovén mamelukot, aki azon a fél évvel ezelőtti napon hibátlanul megtanulta a leckét. Nem kell ahhoz száznyolcvanas intelligencia, hogy megértsük, miért kellett Várhelyi Olivért lecserélni a tavaly indult új uniós ciklusban, miért is kellett más jelöltet találni erre a tisztségre. Sietni kell, Amerikában nem áll túl jól a Soros-család szekere, addig akarnak révbe érni Ukrajnával, amíg itt nem fordul a kerék, illetve a tengerentúlon terrorista szervezetek támogatása okán nem indul eljárás a nagyhatalmú klán ellen. Mondjuk aggódni nem kell, még a rácsok mögül is precízen irányítanák a brüsszeli apparátust, a fogaskerekek között ugyan akad még némi homok, leginkább Orbán Viktor személyében, ám már gőzerővel zajlik az ügymenet a zavaró tényező kiiktatása érdekében. Ha esetleg jövő tavasszal nem sikerülne egy kollaboráns kormánnyal kiváltani Orbánt, akkor jöhet a B-terv, azaz majd az Európai Parlamenttel felfüggesztetik Magyarország szavazati jogát, netán az Európai Bíróság kimondja, hogy az alapszerződés szerint nincs is szükség egyhangúságra Ukrajna csatlakozása érdekében. A megoldások tárháza széles, ha a Soros-család már döntött valamiről, akkor nem léteznek leküzdhetetlen akadályok. Erről Marta Kos tudna vallani… Mint Pelikán József.