Akikért a harang szól

Az Otthon Start program sikere talán még a „Holdról is érzékelhető”, a különböző bankokhoz napi ezernél több hitelkérelem fut be, és mozgásba lendült az ingatlanforgalom is. Ráadásul egy új korosztály, azok a 20 év körüli fiatalok is rámozdulhatnak a nagy lehetőségre, akik eddig még álmodni sem mertek róla, hogy a közeljövőben saját lakásba költözhetnek. A kapós kedvezményes kölcsön nyomán alighanem a „mamahotelek” túlérett kamasz lakói is végre kiröppenhetnek a családi fészekből, és megérezhetik milyen édes a valódi önállóság íze. (És keser-édes a vele járó felelősség is.)

A saját otthon különösen drága kincs, mert nem pusztán egy ingatlant jelent, hanem a melegség, a megnyugvás és a bensőséges szeretet érzete is hozzá köthető. És a biztonságé. Márpedig felmérések szerint a biztonságérzet az általános értékrend sorrendjében az egészséget és a családi kapcsolatokat megelőzve a lelki egyensúlyunk megőrzésének csúcseleme. Mi magyarok más nemzetekkel összehasonlítva azért is értékeljük magasra a lakástulajdont, mert a történelem viharai felmenőinket jobban megtépázták, mint a stabilabb jóléti társadalmakban élőkét. A váratlanul, gyors gazdasági, politikai, társadalmi változásokra fokozott éberséggel felkészülve pedig még fontosabb egy biztos menedéket nyújtó saját kecó, ahová csak szűrve juthat be a külvilág fenyegető robaja.

Szüleinknek, nagyszüleinknek ugyancsak meg kellett szenvedniük a sok előre kiszámíthatatlan helyzetet, amelybe a közép-kelet-európai lét belesodorta őket. A monarchia szétesése, Trianon, a kényszerű lakoságcsere, a háborúk, a kitelepítések, a csengőfrász szorongásai észrevétlenül is beleivódtak a következő generációk sejtjeibe, csakúgy mint az 50-es évek krónikus lakásmizériája. Amikor a békés polgári otthonukba erőszakkal beköltöztetett idegen családok tagjaival társbérletre kárhoztatott házigazdáknak reggelente még a WC használat elsőbbségért is közelharcot kellett vívniuk, és a szerelmes párok kégli híján egy röpke intim boldogságért legfeljebb mondjuk a Városliget valamelyik kukkóloktól mentes zugában bújhattak el. Ez már a múlt. A mai kaotikus, kiszámíthatatlan világban legtöbb honfitársunk számára még inkább az egyetlen fix pont a tulajdon, az otthon. Ezért is a közbeszédben a saját lakás fogalmát már sokan a biztonság szinonimájaként is használják.

Az államilag támogatott otthonteremtési program híre a külhonban boldogulást kereső fiatalok közül is sokakat lázba hoz. Például egy Londonban szállodai recepciósként dolgozó 29 éves debreceni üzemmérnök elmondása szerint a zsebkendőnyi méregdrága albérletét hátrahagyva máris indul haza, hogy végre szülőföldjén saját otthona biztonságában kezdjen új életet. Több kinti barátja is hasonlóan csábítónak érzi a kormány által felkínált, mesébe illő lakásszerzési kölcsönt, és szedelőzködik a hazatéréshez. Ám szép számmal vannak olyan, a világból még keveset látott, a biztonságérzetre rá sem hederítő itthon rekedt fiatalok is, akik számára – maguk sem tudják miért – hazájukban elviselhetetlen az élet. Közülük jónéhányan mostanság mondjuk délelőtt beadják valamelyik banknál a kedvezményes lakás hitel igénylést, délután pedig sietnek az aktuális ellenzéki tüntetésre, hogy „mocskos Fidesz”-t ordibálva kitombolják magukat.

Csak remélni lehet, hogy a hőzöngők közül egynémelyikhez majd, ha lehiggadt, két szitkozódás között eljut Arisztotelész, a hajdani görög bölcs gondolatébresztő intelme: „jog és törvény nélkül az ember a legkártékonyabb élőlény!” Ezek a „hobby-hisztiző” ifjoncok még nem tudják, de a Ferenciek tere templomának harangja értük is szól.