Kire hallgatunk, kire nem?

Megzavarodott világunk semmi, de semmi megnyugvást nem ígér nekünk sem hétköznapjainkban, sem ünnepnapjainkban. Nem túlzás, mára már tény, hogy békéért, a normális életért küzdő embereket ölnek meg jószerével naponta, őszintén megszólalni az egyre durvább, erkölcsét vesztett világban életveszélyes. Hiába óhajtjuk, hogy a bűn legyen bűn, s ami erkölcstelen, azt ne istenítsük, a hazugság pedig legyen hazugság, a rágalom meg legyen büntethető, ezen óhajainkat nem sikerült elérnünk. Ráadásul olyan időben élünk, amikor hamis messiások próbálnak káoszt teremteni az élet minden szegmensében. Mindezen tények kétséget kizáróan azt jelentik, hogy válságban van a világ, mind erkölcsileg, mind pénzügyileg, ez vitathatatlan. Az élet normális, a Teremtő által megalkotott rendje felbomlott. A hazugság lett az úr, aki hazudik, mindent megtehet. Elég, ha csak a jó tíz évvel ezelőtt elindult nagyarányú népvándorlás máig velünk élő, katasztrofális következményeit említjük, melynek egyre súlyosbodó következményeit képtelenek a nagyokosok kezelni. S bár azt hazudták, hogy megoldják. ám semmit nem oldottak meg. Az Európai Unió tehetségtelen vezetői mindmáig úsznak a hazug ígéretek tengerében, következmények nélkül rombolhatnak és hazudhatnak, s páholyból nézik, hogy a migráns-tömeg gond nélkül elfoglalja Európát. Teszik ezt úgy, hogy számos helyről próbálták már figyelmeztetni őket, vegyék észre végre, Európa bizony felszámolja önmagát. Tehetségtelen vezetőit mindmáig nem érdekli ez, sok egyéb mellett még azt sem vették észre, vagy nem akarták, hogy az Európát elözönlők, a menekülők, a migránsok egy része cseppet sem szegény. Mindmáig megfigyelhető, nekünk, magyaroknak csak a Szerbiából érkező napi híreket kell olvasnunk, hogy megállapítsuk, ezek a menekültek cseppet sem szegények. Tele vannak pénzzel, bankkártyájuk van, meg drága mobiltelefonjuk, és köszönik, jól elvannak. És cseppet sem menekültek.

Hiába kongatták meg a vészharangot az elmúlt években sokan, s hiába mondják egyre többen, hogy Európa felszámolja önmagát, a szavaknak és a tényeknek nincs becsülete. S ez felteszi a kérdést mindenkinek, hogy kire hallgassunk? Az örökös ígérgetőkre? Legyen az a migránshelyzet megoldásáról szóló ígéretük, avagy az ilyen-olyan háborúk befejezésének ígérete, eddigi tapasztalataink azt mutatják, amit az ismert közmondás úgy fogalmaz: ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. Nos, többnyire nem tartják be. Nem látjuk a megoldást sem a migránsáradat kezelését illetően sem, valamint a „világbéke” egyetlen kis szikrája sem akar köreinkben megjelenni. Valami nagyon elromlott tehát az emberiség életében. Így aztán nem csoda, ha egyre többen érzik, hogy küszöbön a harmadik világháború. Ezt erősíti, hogy immár az EU számos fontos embere bevallottan háborúpárti. Komoly tudósok mondják, sőt állítják, hogy a törvényesen megválasztott hatalom felett kell, hogy legyen egy rendkívül erős befolyással bíró kis csoport, amely a világ eseményeit titokban mozgatja. Olvasottabb embereknek ez már nyílt titok, mindegy, hogy háttérhatalomnak hívjuk, vagy bármilyen más meghatározást találunk ki a jelenségre, egyre megy. Az meg már nem is titok, hogy a háború is üzletté vált. Erre számos bizonyíték van, én most csak Hernádi Tibor író, történész 2017-ben megjelent remek könyvéből, A harmadik világháború küszöbén című írásából idézek egy rövid részletet, hogy a háborús logika úgymond közelebb kerüljön az érdeklődőkhöz, s közelebb kerüljünk ahhoz, hogy mi, kirekesztettek, legalább kis mértékben legyünk tisztában azzal, mi, miért történik. Mert például szerintem egy átlagos érdeklődésű embernek sejtelme sincs arról, hogy az egymásnak fenekedők leginkább a pénznek /s nem a becsületnek, az igazságnak, erkölcsnek / hívott valami bűvöletében élnek. Nos, jöjjön az idézet: „Korunk legnagyobb háborús rejtélye: Afganisztán. Ez a nagyon szegény ország immár sok-sok éve kénytelen védekezni a világ két legnagyobb és katonailag – fegyverzetileg legerősebb hatalmának támadásával szemben. Minden szemlélőben felmerül a kérdés, ugyan miért költenek dollármilliárdokat ennek a különösebb nemzeti értékek nélküli országnak a meghódítására? Valaminek lennie kell ott, hogy ilyen hosszú és költséges háborút folytatnak ellene, immár csaknem az egész világot arra kényszerítve, hogy vállaljon szerepet ebben az Egyesült Államok érdekében folyó háborúban. Egy Kanadában élő barátom hívta fel a figyelmemet egy svájci lap figyelemre méltó cikkére. Ez az írás megpróbálta fellebbenteni a titokzatos fátylat az Afganisztán elleni háború valódi okáról. A cikk szerzője szerint amerikai kutatók több évtizeddel ezelőtt vizsgálni kezdték az afganisztáni hegyek kőzetanyagát. Megállapították, hogy ez a kőzet őrölve, valami segédanyag hozzáadásával megfelelő technológiával energiává változtatható. Az energia nélkülöz minden, az atomenergiára jellemző káros sugárzást, vagy egyéb szennyező anyagot. A kutatók állítólag a jövő nagyreményű energiahordozójának nevezték, amely az olajlelőhelyek végső kimerülése után megoldhatja a világ energiaszükségletét. Ha ez valóban igaz, akkor nem kell a fejünket tovább törni a kegyetlen háború indító okairól.”

Nos, íme egy apró „titok” a háborús machinációkról, a hazugságok természetéről, az isteni teremtés elfajzásáról. Meg arról is, hogy akár egyetlen – mondjuk – olaj, vagy ásványlelőhely megtalálása a mohó emberiséget háborúk kirobbantására is ösztökélheti. Ecce homo. Íme az ember, azaz Pilátusnak Jézusra, a kínhalálra ítélt Krisztusra utaló szavai ezek, s mi is mondhatjuk, íme az ember! Mily apró dolgokon múlik, hogy lesz-e háború, s hol lesz? Ki kezdi, ki folytatja? Ki ússza meg, s ki nem? A kérdések, melyek rendre válasz nélkül maradnak, persze továbbra is feltehetők. Csak éppen nem válaszol senki. Hernádi Tibor kitűnő könyve, melynek alcíme: Európa felszámolja önmagát, sok-sok kérdésünkre ad választ. Persze cseppet sem csak Európáról szól. És sok kérdésünkre nem felel, nem felelhet, mert azok a titok kategóriájába tartoznak. Ám abban mindenképpen segít, hogy megsúgja, kire hallgassunk, s kire nem.