Szabadságban meghalni

A Digitális Polgári Körök nagysikerű országos találkozóján Orbán Viktor még tőle is szokatlan nyíltsággal beszélt a világrendszerváltásról, annak Európára és Magyarországra gyakorolt hatásáról. Mielőtt ezt a módfelett sok és igen kényes lét-réteget feltáró előadást részletesebben is szemügyre vennénk, nagyon fontos hangsúlyozni azt az egyébként sok ezer éve evidens tényt, hogy a médiát, akárcsak a másik két közvetítő mezőt (a kereskedelmet s a pénzt) eleve fegyverként hozták létre, a világháló korszakában pedig már egyértelműen a világ legveszélyesebb csúcsfegyvere. Aki a világot elbeszélni képes narratívákat a média segítségével uralja, az a világ ura. Ez már háromezer éve is így volt, csak akkor a média szerepét a vallások játszották, hisz minden vallás valójában nem más, mint egy világértelmezési rendszer. A Harcosok Klubja elnevezés pedig, amúgy nagyon helyesen, nemcsak, hogy nem akarja elrejteni a dolog lényegét, hanem éppen, hogy nyers egyértelműséggel mutatja meg e sok ezer éve létező összefüggés lényegét. Vagyis, hogy mindened elvész, ha nem te uralod a világ értelmezési keretét.

És akkor most lássuk miért is volt rendkívüli jelentősége a miniszterelnök előadásának. Először is azért, mert ilyen nyíltsággal most mondta ki először, hogy mindkét eddigi világháború, s most ez a harmadik világháború még inkább a globális hatalmi rendszer tektonikai átrendezésének a megnyilvánulása, és mivel mi magyarok mindkét eddigi világháború során óriási veszteségeket szenvedtünk el, most mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy legalább ne veszítsünk, vagy hogy ha ez egyáltalán értelmezhető, a nyertes oldalon legyünk. Hogy mint mondta, az elvesztett XX. század után megnyerjük a XXI. századot. Ennek azonban, hangsúlyozta igen határozottan, szigorú feltételei vannak. Amit ezzel kapcsolatban megfogalmazott az a három legfontosabb erény egyidejű jelenlétét igényelné a magyarságban, ezek a tudás, bátorság, becsület. A tudás ebben az esetben annak a felismerése lenne, hogy a „globális valóságipari művek”, amivé a média és annak lokális ügynök hálózata vált ma a világ felnőtt népességének nagyobbik hányadát tárolja értelmezőhatalmi ketreceiben. Európa országaiban és főként az Európai Unió uralmi struktúráiban ennél is sokkal rosszabb a helyzet. Ami Magyarországot illeti, egy tavaly a „semmiből” előálló konstrukciónak (vagy inkább talán „destrukciónak”) legalább is a közvéleménykutatók szerint, szintén sikerült a többséget hamis értelmezési ketrecekbe zárni. És ez, ahogy Orbán Viktor nagyívű visszatekintésében egyértelművé tette, nem először történik meg a rendszerváltás rendszerének történetében.

Amint azt saját személyét illetően megfogalmazta, fiatalon abban reménykedett, hogy ha már a rabságban született is egy vesztes országban, de a szabadság rendszerében fog majd meghalni egy nyertes ország polgáraként. És bár, mint mondotta, a dolgok kezdetben biztatóan alakultak, de a rendszerváltás rendszere egyre inkább eltorzult, és így képtelenné vált eredeti céljának, a szabadság és jólét egyidejű megteremtésének teljesítésére. Ezért volt szükség 2010-ben a rendszerváltás rendszerének átfogó korrekciójára, ami a jövő évi választásokig bezárólag bizonyította, hogy e korrekció mennyire elkerülhetetlen volt. Mindehhez azért óvatosan azt is hozzátette, hogy egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a rendszerváltás rendszere eleve alkalmatlan feltételezésekre épült. Hogy a Nyugat és a Nyugat legfőbb politikai támaszát jelentő hazai liberális uralmi csoportok nem szolgálták a magyar nemzet stratégiai érdekeit, hanem inkább kiszolgáltatták azt a globális hatalomgazdaságnak. Vagyis, hogy a liberális elitek gátlástalan cinikus hazugság-gépezete határozta meg a rendszerváltás rendszerének alapvető értelmezési keretét és fogalomkészletét. Ezért történhetett meg, hogy arra az SZDSZ-re, amely a globális hatalomgazdaság lokális ügynökhálózataként az „ideológiát” szolgáltatta a szabadság és jólétként „eladott” világháborús veszteséggel felérő kifosztást, több, mint egymillió jobb sorsra érdemes magyar szavazott 1990-ben. Ezt a végzetes hibát még egyszer nem követhetjük el, ezért a szó szoros értelmében létkérdés, hogy a mai világban is felismerjük azokat a veszélyes mintázatokat, amelyek újabb világháborús veszteségek felé sodorhatnak minket. Az Európai Uniónak a ma ismert konstrukciója ebben a formájában már rövid távon sem maradhat fenn, így fel kell készülnünk az eddigi integrációs keretek összeomlására. E mögött valójában a világhatalmi rendszer alapvető átalakulása, és Európa uralmi struktúráinak katasztrofális helyzetértelmezése és alkalmazkodásképtelensége húzódik meg. Mindent meg kell tennünk, amit lehet, hogy ezen változtassunk, de ha ez lehetetlenné válik, akkor a saját utunkat kell járnunk.

Orbán Viktor most először vázolta fel nyíltan, hogy az a közép-európai térség, ahová tartozunk, szembe kell forduljon az Európai Unió uralmi struktúráinak egész Európát leromboló öngyilkos stratégiájával. Hogy nekünk egyszerre kell hosszútávú kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködést folytatnunk a világ mindhárom meghatározó birodalmával, az USA-val, Kínával és Oroszországgal. Bár ezt egyelőre még nem mondta ki, de szavaiból világosan felsejlik, hogy ennek a „Háromtest Birodalomnak”, a hármójuk együttműködésére épülő új világrendnek nincs, és nem is lehet alternatívája. És bármilyen szürreálisnak is tűnhet fel ma még egy ilyen világrend, nekünk magyaroknak részt kell vállalnunk ennek szellemi előkészítésében.