Lengyel lövészet

Akkor foglaljuk össze, amit eddig tudunk. Divatossá kezd válni a belövöldözés és a lelövöldözés (Lengyelország, Doha, Utah egyetem stb.). Ha valami vagy valaki nem tetszik, akkor belövök vagy lelövök, aszt' majd csak lesz valahogy.

Cristopher Lash Az önimádat társadalma című könyvében már a hetvenes években megjövendölte, hogy a világ káoszba hullása mikroszinten kezdődik el azzal, hogy a fogyasztó individuális „szükségletei” válnak a világegyetem központjává. És ha a szükséglet kielégítésem tárgya és e szükségletem kielégítésére irányuló akaratom közé áll valaki vagy valami, akkor azt gondolkodás nélkül likvidálom. Ez a globális marketing által „kicsiben” elkezdett folyamat mára univerzálissá vált. Nagyon leegyszerűsítve, eddig volt a rend, amihez képest persze mindig voltak tendenciák, amelyek a rendezetlenség felé vitték a folyamatokat, de a rend áttekinthető volt, és lehetett reménykedni abban, hogy előbb utóbb minden ideiglenes megbomlás után mindig helyreáll a rend. A világ mai állapotára rátekintve azonban az a benyomásunk támad, hogy mára viszont a rendezetlenség vált a „rend” lényegévé, így nincs már minek helyreállnia, vagyis minden szereplő úgy ítél, dönt és cselekszik tekintet nélkül a következményekre, mintha kizárólag ő létezne az univerzumban. Valamilyen értelemben ez így is van, hisz a cselekvés pillanatában semmiféle kontroll nem létezik a cselekvő számára, így valóban „egyedül” van. Persze ne legyen illúziónk, ez egy programozott és irányított káosz, mert akik látszólag „cselekszenek”, azok valójában csak, mint a madzag vége, szimpla végrehajtói egy általuk ismeretlen akaratnak, és mivel a hatalom akaratátvitel, így újra eljutunk oda, hogy a világ nem önszabályozó, tehát hogy van egy titokzatos „attraktor”, aki az asztal alatti mágnesekkel mozgat minket. Minket, akik csupán apró vasreszelékek vagyunk ezen a terepasztalon. A drón amúgy önmagában is a káosz metaforája, hisz éppen az a lényege, hogy általa bárhol, bármikor, bármi megtörténhessen és előbb vagy utóbb meg is történik.

Amikor e sorokat írom, még nem nagyon lehet tudni azt sem igazán, hogy ki a „madzagvég”, vagyis a végrehajtás utolsó eleme, szóval, hogy orosz drónok voltak-e, esetleg ukránok, vagy lengyel hamis zászlós hadművelet, de mindez talán nem is igazán lényeges, mert a lényeg az, hogy a háborús káosz ezzel is csak fokozódik majd. Ezt szimbolizálja Donald Trump talányos bejegyzése, az a bizonyos „her we go”, amit a kontextus ismerete nélkül igen sok féle módon lehet értelmezni, és mivel éppen a kontextust nem tudjuk beazonosítani, ezért a szótárra hivatkozva ez nagyjából annyit jelent, hogy „na, tessék”, helyben vagyunk, esetleg azt, hogy „na, már csak ez hiányzott”. De, még azt se tudjuk, hogy mi ez az „ez”, azt pedig, hogy ezt az „ezt” ki, miért és miként varázsolta elő, azt végképp nem.

Legfeljebb azon érdemes elgondolkodnunk, hogy miért pont Lengyelország, mert akkor talán kicsit közelebb kerülhetünk, ha nem is a helyzet megértéshez, de legalább ahhoz, hogy a programozott káosz miért ilyen formában mutatta meg magát. A világ jelenlegi helyzetének és jövőbeli állapotának a megértésében csak az segíthet minket, ha tudomásul vesszük, hogy a káosz legvégső oka az, hogy három nagy ciklus vége esik most egybe, és ezek egymást erősítő hatásának következménye jelenik meg előttünk. Véget ért az amerikai birodalom száz éve, és mivel nincs újabb, (hetedik) nyugati birodalom, ezért a modern Nyugat egész hatszázéves ciklusa is véget ért. Ráadásul az a háromezer éve a világot mozgató létszerveződési mód is véget érni látszik, amelynek a modern Nyugat csak egy megjelenési formája volt. Ebből a szemszögből már teljesen érthető, hogy a rendezetlenség vált a „rend” lényegévé, hisz e ciklusvégek egybeesése olyan mélységig szaggatja fel a rend megmélyebb szövetrendszerét, amire talán soha nem volt még példa az emberiség történetében. Rövidtávon (azaz néhány évtizedes távlatban) a világhatalom gyakorlására most csak egy USA, Kína, Orosz Háromtest Birodalom lenne képes, ám ennek létrejötte igen bonyolult és kényes folyamat. Legfőképpen azért, mert a Háromtest uralmát legelőször Európában kellene beüzemelni, de éppen Európában mutatja meg magát a legbrutálisabban az a destruktív ellenerő, amelynek fő törekvése, hogy ha már nem képes konstruktív alternatívát megmutatni a Háromtest Birodalommal szemben, akkor legalább destruktív „alternatívaként” minden létező módon akadályozza annak európai beüzemelését.

Az már eldőlt, hogy a Háromtest három „teste” miképpen osztaná fel Ukrajnát, egy amerikai és orosz megszállási övezetre, és a kettő között miként lenne békefenntartó pufferzónaként Kína. Ám Európa három övezetre osztása már egy kicsit komplexebb ügy. Lenne egy nyugat-európai „atlanti” zóna, ahol Amerika lenne a top dog és hatalomgazdasági érdekei okán Kína lenne az under dog. A Balkántól Bajoroszágig tartó övezetben is evidens, hogy Kína a top dog hisz ez a „selyemút”, amely Európa szívébe vezet, és orosz az under dog, mert ő szállítja az energiát és nyersanyagot. Ám a messze legkényesebb zóna a finn, balti, lengyel övezet, ahol az orosz lenne a top dog és Amerika már csak alárendelt under dog. Nem kell hozzá komoly képzelőerő, hogy érthetővé váljon a lengyel hisztéria mindez ellen. Így aztán logikus és érthető, hogy e nehezen beazonosítható destruktív erő számára ez a térség, azon belül is Lengyelország lesz romboló fellépésének „lándzsahegye”. A jelek szerint a második világháború után a harmadik is innen indulhat el.