Kereszténység nélkül ma nem lenne Magyarország

Szent István erős országot, keresztény államot alapított. Arra a sziklára alapozta, amelyről azt mondja a Szentírás, hogy ezen a pokol kapui sem vesznek diadalmat! Ezért hát nem kell félnünk, mert nagyobb az, aki velünk van, mint az, aki ellenünk. Kereszténység nélkül ma nem lenne Magyarország, és nem lenne Európa sem. Tehát egy társadalomszervező és társadalomfenntartó erőről van szó. Mindez nemzetünk és Európa történelme során folyamatosan és szerves egységként kialakult értékrendje, amely az európai társadalmak testét mintegy védelmező organikus szellemi szövetként borítja. Magyarország ettől Magyarország, és csak addig marad Magyarország, ameddig ez a társadalomszervező értékrendje uralkodó marad. A nagy kérdés az, hogy kereszténység nélkül lesz-e majd egyáltalán Európa és kereszténység nélkül lesz- e majd Magyarország? Európa akkor született meg, amikor nemzetei találkoztak a kereszténységgel. Szögezzük le, a keresztény hit vezette ki Európát a barbárságból!

Ma is ez a hit képes kivezetni földrészünket, de országunkat is a balliberálisok szellemi vandalizmusából, a Magyar Péter-félék „mocskos Fidesz”-ezéséből. A keresztény kultúra határozta meg és határozza meg a hétköznapi erkölcsöket, fölfogásunkat az igazságosság és az igazságtalanság mivoltáról, a férfi és a nő viszonyáról, a családról, a sikerről, a munkáról és a becsületről. A hazai példa mutatja, hogy a keresztény kultúra értékeit fontosnak tartó kormányzás megvéd az illegális migrációval szemben, megvédi a határokat, megóv a káosztól és az anarchiától, megóv a genderbadarságtól, támogatja a hagyományos, egy férfira és egy nőre épülő családmodellt, vallja a nemzet fontosságát, és védi az emberi méltóságot. Európa jövője, és így hazánk is, csak a keresztény kultúra megőrzésével képzelhető el. Az öreg kontinens valaha egy világformáló erőközpont volt, mert gondolkodni és cselekedni. Mára azonban irányt tévesztett, az európai balliberális horda a nyílt társadalom utópiáját kergeti, a keresztény alapokat megtagadta, Istent száműzte Európából. A brüsszeli elit tagjai Lucifer hűséges misszionáriusaiként rárontottak a nemzetállamokra és a kereszténységre. Mára már tagadhatatlanul egyértelművé vált, hogy ez a díszballiberális nyugati és a hazai összebratyizott társaság nem más, mint egy gátlástalanul szélsőséges, genderőrült, az illegális migrációt bálvánnyá emelő, intézményesített politikai tébolydává vált, kereszténygyűlölő politikai akol.

Ámokfutásuk következményeként az eddigi egységes európai civilizáció különvált egy vegyes lakosságú nyugatira, amely az iszlám és a kereszténység együttélésének beteges lázálmára építi jövőjét, és vannak a kelet-(közép)-európaiak, akik továbbra is keresztény civilizációként tekintenek hazájukra. Ezért, közülük különösen Magyarország, jelenleg reményt jelent Európa többi része számára. Azonban nem vagyunk, és soha nem voltunk könnyű helyzetben. Újból és újból megkívánta valaki az országunkat, mindig fájt valakinek a foga erre a földre. Most éppen Brüsszel a szovjet Moszkva korcs szellemi utódaként a magyar emberek tudatának ördögi módon történő leuralásával akarja alantas célját elérni, az ország fölötti irányítás lehetőségét megszerezni. Szent István öröksége ma is veszélyben van. Szent István művének mi vagyunk az örökösei. Mint örökösöknek tisztán látnunk kell, hogy az örökös csak akkor tud teljes körűen rendelkezni az öröksége felett, ha már nagykorú. Amíg kiskorú, addig a gyám rendelkezik az öröksége fölött. Brüsszel folyamatosan gyámság alá akar vonni bennünket, el akarja hitetni velünk, hogy szellemileg kiskorúak vagyunk. A brüsszeliták akarnak rendelkezni örökségünk felett, nekik az ország feletti politikai uralomra és a magyar emberekre fáj a foguk. Ők akarják eldönteni helyettünk, hogy nekünk mi a jó, kikkel éljünk együtt, és hogyan éljünk együtt. Sőt, most már azt is ők akarják megmondani, hogy ki kormányozza ezt az országot. Szent István örökségét nem hagyhatjuk az ebek harmincadjára jutni!

Nem tűrhetjük el, hogy a brüsszeliták hazaáruló szellemi toprongyokkal közösen sárba tiporják, bemocskolják, vagy elvegyék tőlünk a nagy király hagyatékát. Meg kell mutatnunk, hogy van erőnk és bölcsességünk annak megőrzéséhez, megvédéséhez. Szent István király hagyatékának: államunk szuverenitásának, nemzeti önazonosságunknak és keresztény kultúránknak megvédése lesz a tét 2026 tavaszán! Azonban addig is nem lehetünk tétlenek. Van teendőnk bőven és ehhez nagyon is használható útmutatást ad Jézus a sokak által oly jól ismert hegyi beszédben, ahol többek között a következőket mondja nekünk, keresztényeknek. De nemcsak a keresztényeknek, hanem minden jóakaratú ember számára iránytű lehet a már hivatkozott gondolat: „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.” (Máté ev. 5,13). A sónak közismerten két feladata van: ízt ad és megakadályozza a romlást. A só megízesíti azt, ami másképp ízetlen lenne. A keresztények felelőssége megízesíteni a földet, vagyis jobbá tenni a világot. A keresztények jelenlététől lett egykoron más a világ, ami egyébként nem lenne az, ha nem lennénk itt. A só másik feladata a romlás megakadályozása. A hűtőgépek feltalálása előtt az emberek sózással tartósították a húst. A keresztények dolga a romlás, az erkölcsi, a társadalmi és politikai romlás erőinek a visszatartása. Ha sóként kudarcot vallunk feladatunkban, nem törekszünk a világ jobbá tételére, sőt mi magunk rontjuk meg azt, és nem törekszünk a romlás megakadályozására, akkor Jézus szavai szerint keresztényként semmire sem vagyunk jó többé. A só ilyenkor már csak arra való, hogy az emberek kidobják. Felismerjük, hogy ez ránk is vonatkozik?

Hogyan éreznénk magunkat, ha velünk is ugyanaz történne, mint ami a Lajtától nyugatra lévő keresztény közösségekkel történik? Kijózanító tény, hogy ma Nyugat-Európában emberek milliói a legnagyobb kiváltságuknak tartanák, ha a keresztényeket a lábaik alá tiporhatnák. Mit mondhatnánk ezután mi itt, Szent István király országában, ha velünk is hasonló események történnének? Pedig Ő kétezer éve mondja, ha nem szolgálunk sóként, kidobnak és eltaposnak minket. Szent István királyunk személyes példája ma is üzenetértékkel bír. A szent király egy személyben gyűjtő- és gyújtópontja volt a keresztény hitnek, a keresztény erényeknek! Rajta keresztül az egész nemzetre kiáradt a hitnek az áldása. Miért is volt lehetséges mindez? Azért, mert ő nem csupán egy csipetnyi sója volt ennek a földnek, hanem önmagát osztotta szét sóként. Nemcsak egyszerűen keresztény király volt, hanem a szó legnemesebb értelmében hiteles keresztény uralkodó. Ez a titka az ő sikerének: hitelesnek lenni. Aki hiteles, az már só, akár király, akár közember, akár miniszterelnök, akár egyszerű polgára e hazának. Sok sóra, sok hiteles keresztény emberre van szüksége ennek az országnak ahhoz, hogy Szent István öröksége továbbra is fennmaradjon. Nemzeti ünnepünk legyen számunkra egyben a számvetés ideje is. Kérdezzük meg magunktól: mennyivel tudtuk jobbá tenni szűkebb vagy tágabb pátriánkat, és mennyire őszintén törekedtünk megakadályozni a romlást?

Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt kijelölte az irányt. Az Unió alapító atyái több mint hatvan éve ugyanezt tették. Ha a hívő muzulmánok számára az élet minden területét a Korán határozhatja meg, mindent a Koránnal igazolnak, és ezt a jogot senki sem vitathatja el tőlük, akkor mi sem természetesebb, hogy nekünk, magyaroknak alapvető és elidegeníthetetlen jogunk keresztény identitásunknak megfelelően élni.

A szerző jogász.