Isten nem ver bottal – ezt a közmondást is alkalmazhatnánk arra a minapi esetre, amikor Ursula von der Leyen – bocsánatot kérünk az igen tisztelt olvasótól, hogy az oldalunkon ide nem illő kifejezést használunk – úgy pofára esett, hogy ilyet még a világ nem látott. Történt ugyanis, hogy az Európai Bizottság elnöke egy Helsinkiben tartott uniópárti nagygyűlésen beszédet mondott az odavezényelt EU-barát hallgatóságnak. A szervezés nem sikerült tökéletesre, mert egy „renitens” személy, név szerint Armando Mema is megjelent a helyszínen, ráadásul az első sorban foglalt helyet.
Memának nagyon nem tetszhetett Von der Leyen „hurráoptimizmust” sugárzó mondandója: közbekiabált, és kifütyülte a Bizottság elnökét. A kínos helyzetet nem lehetett nem észrevenni és figyelmen kívül hagyni.
Ursula von der Leyen valami frappáns fordulattal akart válaszolni, jól nekigyürkőzött, és ne lepődjünk meg azon, hogy éppen Oroszországgal hozakodott elő. A mindenre elszánt bizottsági elnök így akart visszavágni a hangoskodó férfinek: Milyen szerencse, hogy nem Oroszországban vagyunk, mert ott már a rendőrök kivezették volna az ilyen rendbontó személyt.
Nagyon félresikerült a finn és persze az EU-s „demokrácia” dicsérete, valamint az elnök asszony által autoriternek tartott putyini rendszer kemény bírálata. Még a fent idézett mondat felénél sem tartott, amikor egyenruhás finn rendőrök jelentek meg, karjánál fogva, valamint hátulról „noszogatva” kivezették Memát.
A híres finn „demokráciában” senki sem úszhatja meg ennyivel egy ilyen közjátékot. Mema ellen vádat emeltek „közhivatalt ellátó személy sérelmére elkövetett kár okozása” miatt, bíróság elé citálták, és 110 eurós pénzbírsággal sújtották.
Itt most nem a bírság mértéke a fontos, a finn fiatalembert bizonyára nem fogja a „földhöz vágni” a büntetés kifizetése. A dolog lényege, hogy a bíróság bűncselekménynek – vagy legalábbis szabálysértésnek – minősítette Mema tettét, ami valójában a szabad véleménynyilvánítás kategóriájába tartozik.
Az ügyet ugyan a nemzetközi sajtó nem, de a közösségi média felkapta. Ez természetesen nem baj, de az már igen, hogy úgy kezelte a történteket, mintha az valami újdonság lenne. Pedig nem az. Nem sokkal a Helsinkiben történt incidens előtt már Németországban is számos ilyen eset fordult elő. A német törvények ugyanis tiltják a magánszemélyek „sértegetését” és a politikusok „rágalmazását”.
„A törvény komoly aggályokat vet fel a szólásszabadsággal és az online magánélethez való joggal kapcsolatban” – írta korábban David Kaye, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának különmegbízottja a német törvénykezési gyakorlattal kapcsolatban.
Nézzük a legutóbbi esetet. Stefan Niehoff német nyugdíjas ellen eljárást indítottak, mert a közösségi médiában idiótának nevezte Robert Habecket, amikor a zöldpárti politikus még gazdasági miniszter volt. Kérdés persze, hogy mit lehet mondani arról a személyről, aki mesekönyvíróként elfogadja a gazdasági ügyek irányítását.
Térjünk vissza Niehoff esetére, aki egyébként a Bundeswehrben őrmesterként szolgált. A rendőrség házkutatást tartott nála, akkor, amikor fogyatékkal élő lánya otthon tartózkodott. Ez már amolyan németes eljárás volt, sokkal keményebb, mint ahogy ezt a halevő, békésnek mondott finnek csinálták. Végül is Niehoff 825 eurós büntetést kapott.
Nagyon úgy néz ki, hogy a jövőben a nyugat-európai polgároknak még inkább erre kell felkészülniük, vagyis pont arra, ami ellen a hivatalos EU ágál: a tekintélyuralom elfogadására.