Három majom

A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen kötelező irodalom volt számunkra Friedrich Engels „A munka szerepe a majom emberré válásában” című írása. (A fiatalabbak kedvéért csak így zárójelben jegyzem meg, hogy Engels volt Karl Marx „menedzsere”, mecénása, néha szerzőtársa is. E régen elfeledett kötelező irodalom most váratlanul új megvilágításba került számomra, és ezzel kapcsolatos töprengéseim talán nem lesznek teljesen érdektelenek a kedves olvasók számára sem.

Pellionisz András barátom, aki Amerikában élő egyetemi tanár, és aki a Háromtest Birodalom alapvető értelmezési keretét megalkotta, egy rövid vázlatát erről itt a Magyar Hírlapban is megjelentette, a minap Csányi Vilmos etológus professzor egy idevágó gondolatát osztotta meg velem. E gondolati ív arról szól, hogy az emberszabású majmoknál már megfigyelhető annak az „intellektuális” felismerése, amit talán koalíciókötési kényszernek lehetne nevezni. Vagyis, amikor az egyes nagyjából azonos ütőerővel rendelkező csoportok rájönnek arra, hogy ha állandóan egymással harcolnak a zsákmányért, sőt kifejezetten egymástól akarják elrabolni a már elejtett zsákmányt, az „fajlagos költségeit” tekintve módfelett veszteséges vállalkozás. Ennél sokkal „jövedelmezőbb” az a megoldás, ha egymással együttműködve közösen, vagy legalább is stratégiáikat összeegyeztetve fosztanak ki mindenkit, aki számukra külső szereplő. Ennek átlátása persze intellektuálisan igen komoly feladat, és „szintet lép” minden olyan csoport, amelyik ezt képes kitalálni, megvalósítani és működtetni.

Nos, valami hasonló történik most az emberi világban is. A világot meghatározó „három majom” (USA, Kína és Oroszország) ha lassan és ellentmondásosan is, de rájönni látszik, hogy egymás kifosztására irányuló törekvéseik rendkívül költségesek, igen kockázatosak, és szinte biztos kudarcra vannak ítélve. Ráadásul most már az is evidens számukra, hogy hármuk globális „nagykoalíciójának” nincsen alternatívája, vagyis hogy elvileg is kizárt, hogy a rajtuk kívüli térben létrejöhessen hármunk összefogásánál erősebb hatalmi szuperstruktúra. Mindez jó hír mindhármuknak, de katasztrofálisan rossz hír a világ rajtuk kívül eső része számára. A játékelmélet logikája alapján így a világ többi részének az adna némi mozgásteret, ha mindent megtennének azért, hogy ez a nagykoalíció ne tudjon létrejönni, illetve igyekeznének egyéni alkukkal kijátszani egymással szemben a leendő Háromtest Birodalom egyes tagjait. Ami tehát ma a világban zajlik az egy két szintű globális hatalmi játszma. Az egyik szinten a Háromtest Birodalom három tagja próbálja elősegíteni a „nagykoalíció” létrejöttét, de mivel nem igazán bíznak egymásban, (és erre jó okuk van) így az együttműködésre törekvés mellett (alatt, felett mögött stb.) állandóan jelen van a „mindenki mindenki ellen” logika, és a ketten titokban egy ellen logika is. Ezért haladt olyan „döcögve” az új birodalom létrejötte. Ám az is egyre nyilvánvalóbb, hogy vannak sikeres projektjeik is Ezek közül is kiemelkedik az Európa egymás közötti felosztása és kifosztása. Minden látszólagos (vagy inkább tudatosan „látványosított”) összeütközésük ellenére Amerika és Oroszország már megkötötte az „alapszerződést” közvetlenül Ukrajna, illetve közvetett módon egész Európa felosztására. Erre a megállapodásra kerül rá a pecsét most Alaszkában, és teljesen természetes, hogy sem Ukrajna, sem Európa uralmi struktúráinak semmi köze ahhoz, hogy mi történik velük, hisz ők nem vacsoravendégek, hanem az étlapon szerepelnek. Amerika számára Európa, mint kifosztható pénztartály tételeződik. (amerikai energia, agrártermék, fegyver importja és beruházási források átszívása Európából Amerikába). Oroszországnak Európa már csak, mint a biztonságát növelő lepusztított, függő helyzetben lévő pufferzóna érdekes, legalább is a köztes európai térség mindenképpen. Kína számára pedig csak a szárazföldi „selyemút” biztonsága, és ezen keresztül Európa kínai áruk tömegével való elárasztása, teljes hatalomgazdasági függésben tartása a fő.

Európa érdeke, ha egyáltalán értelmezhető még az, hogy Európa, az volna, hogy egymás ellen kijátszva őket mindhárom birodalommal a lehető legjobb üzleteket kösse. Ehhez képest ma mindhárom birodalommal konfliktusban van, s mindegyik „frontvonalon” vesztésre áll. Ám a világ többi része sincs könnyű helyzetben, egyéni alkukkal próbálja kifosztottságát mérsékelni. Latin-Amerikában az amerikai birodalomnak most már kényszerűen Kínával kell egyezkednie, mert Kína hatalomgazdasági befolyásának növekedését „rendészeti” eszközökkel már nem képes megállítani. Afrika teljesen Kína kifinomult eszközökkel üzemeltetett „gyarmata”, az amerikai és az orosz birodalom legfeljebb egy-egy kritikus ponton képes jelen lenni. Ázsia esetében az orosz befolyás szinte egyáltalán nem értelmezhető, a kérdés csak az, hogy az amerikai birodalom meddig lesz képes Kínát megakadályozni abban, hogy a hatalomgazdasági mellett katonailag is a térség stratégiai főnöke legyen. India az egyetlen olyan szereplő, akivel a Háromtest Birodalom mindhárom tagja igyekszik külön alkut kötni, és aki felismerve ezt egyelőre képes is „árfolyamát” fenntartani. A legkényesebb övezet a Közel-Kelet, ahol az amerikai birodalom a zsidó nemzetállammal s világbirodalommal összhangban a Háromtest másik két tagjának bármilyen „jelenlétét” illegitimnek véli. Irán elleni permanens háborújával, a Kaukázus, illetve Közép-Ázsia destabilizálásával igyekszik főként Kínát „feltartóztatni”.

A világ felosztása tehát befejeződött.