Drogkutatók

A nagyvárosi embervizsgálók gyakran nyúlnak a mélyszegénységben élők körülményeinek kutatásához. Sokféleképpen lehet ezt teljesíteni. A nálunk állítólag boldogabb vidékeken talán kevésbé átpolitizáltak ezek a lógus szakmák, nincs annyi elszántan osztályharcos pszichológus és szociológus, mint errefelé. Talán a mindig mindenkit kioktatni akaró szándék – amit lóguskörökben edukációnak neveznek – is kisebb.

Jól megedukáltak minket azzal a tanulmánnyal is, amiből szerintük jobban megérthető a droghasználat a vidéki mélyszegénységgel élők körében. A dolgozatról igyekszik átfogó tájékoztatást adni jeles balliberális hírportálunk. Már a cikk címével is kellőképpen ráirányítják a figyelmet a szerintük egyedül helyes világértelmezésre: Zérótolerancia helyett megértés: Droghasználat a szegregátumokban. Mi mással indíthatnának, mint a drogellenes feladatokkal megbízott Horváth László kormánybiztos szavaival: „A kábítószer azokban a csoportokban végez óriási pusztítást, amelyek egyébként az elmúlt időszakban, évtizedben tettek, tehettek lépéseket azért, hogy kikapaszkodjanak a peremről.” Fúj. A nagyvárosi embervizsgálók szerint ez igencsak helytelen gondolat, hiszen azt állítja, hogy a mélyszegénységben élők a saját felelőtlenségük miatt nem képesek kimászni a helyzetükből. A tudós életértelmezők szerint ez a gondolat úgy, ahogy van helytelen, mert azt sugallja, hogy a zérótolerancián nyugvó szigor elriasztja a kábítószer-fogyasztókat és dílereiket a drogozástól. A valóságban, állítják a szakértők, mármint a városi tudósok, a mélyszegénységben élő szerhasználók körében nem működhet a zérótolerancia diktálta logika. Hiszen ott, igyekeznek elszántan rávilágítani a liberális kutatók a maguk négyszázhuszonöt fős mintán kialakított tanulmányukkal; ott, a mélyszegénységben nem lehet szó rossz egyéni döntések következményeiről. A tartósan hátrányos helyzet, nem az egyének hibája, hanem a környezet, a társadalmi rendszer működéséből fakad.

Helyben vagyunk. A szegénységet mindig is annyira elszántan kutató és értelmező nagyvárosi életmagyarázók nem tesznek mást, mint amit már jól ismerhetünk korábbi gyakorlatukból. Elméletben nagy figyelemmel és empátiával kell a kiszolgáltatottak felé fordulni, jól megérteni lehetetlen helyzetüket, lépten-nyomon kimondani azt, hogy senki semmiről nem tehet, a gyilkos drogok használata a menekülés sok esetben egyetlen útja a szörnyű élethelyzetekből. Amiről kizárólag a társadalom, a mindenkori kormányzat, államigazgatás, oktatás- és egészségügy, meg úgy egyáltalán mindig, mindenhol más tehet.

Ha valaki egy olyan faluban él, ahol nincs munkahely, nincs iskola és orvos, folytatódik a különös tanulmányismertetés, a nehéz életkörülmények arra kényszerítik az ott élőket, hogy a figyelmük kizárólag a kibírhatatlan jelen túlélésére irányuljon. Ez megakadályozza őket abban, hogy az életükön változtassanak, és igen gyakran vezet a droghasználathoz. Az meg nem más, mint a jelen átvészelésének egyik jellemző stratégiája. Ebben a jövőkép nélküli világban a zéró tolerancia hozta fenyegetettség semmilyen eredményhez nem vezethet, mondják.

A nagyvárosi életértelmezők – akiknek jeles képviselői amúgy lépten-nyomon lehülyézik, fogatlanozzák, alkoholistázzák, büdösözik a vidékieket – arra intenek, hogy meg kell értenünk a szegény szerhasználók helyzetét. Miután vizsgálatukban a négyszázhuszonöt különböző szegénységi viselkedésmintát akkurátusan hét csoportba rendezték, arra jutottak, hogy a zéró tolerancia helyett célzott prevenciós és ártalomcsökkentő beavatkozások kellenek. Sőt, hogy a szegregátumok drogosainak dehumanizáló megnevezése – zombik – médiabéli használatának mellőzésén túl például a szerhasználat kockázatos formáinak kiküszöbölése a feladat. Nyilván felvilágosítás, helyes tűcsere, drogismereti alapok, civilizált bódulat, meg hasonlók.

Már megint jól megmondták nekünk miként kell látnunk helyesen a világot. Ám nem biztos, hogy ezt kötelességünk elfogadni. Mert például úgy is értelmezhetjük ezt az alaposan kikutatott helyzetet, hogy éppen a zéró tolerancia vezet el a szegregátumokban élők életminőségének gyors és hatékony javításához. Mert hiszen először ki kell takarítani a kábítószereket mindenhonnan, így a vidéki szegények köreiből is. Aztán vagy ezzel párhuzamosan jöhet az ennél bonyolultabb műveletsor: A munkahelyek megteremtése, emberi lakókörnyezet kialakítása, meg rengeteg más feladat is, ami nem helyettesíthető semmiféle életmagyarázó tanulmánnyal.