Lakáshitel, de…

A hivatásos fanyalgóknak, azaz a nagyrészt balliberális életértelmezőknek minden napra jut egy-egy hír, amibe beleharapva ránk vicsoroghatják, hogy azt miként kell értelmezni. Ha a Fidesz bármiféle lépéséről van szó, az csak rossz lehet.

Itt van például a kedvezményes, három százalékos kamatú hitel az első lakás vásárlásához. Erről természetesen a fanyalgók egyik fő fórumán azzal a címmel kell tudósítást adni, hogy „Egyszer már kivéreztették Orbán nagy dobását, az alacsony kamatozású lakáshitelt”. Mielőtt ennek részletes kifejtéséhez elérnénk, ránk zúdítják a számokat. Először is feltétlenül tisztázniuk kell, hogy ez a lehetőség azt jelenti, hogy a kamatteher három százalékon túlnyúló részét az államtól, vagyis, mint minden alkalommal hangsúlyozzák, az állam mi vagyunk, az adófizetők összessége, tehát az adóforintjainkból veszi el a gaz kormány a különbözetet, amit a bankoknak „ad”. Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy a hitelfelvevőnek kisebb lesz a havi törlesztőrészlete. Ami nekik jó, az a bankoknak és az államnak rossz.

Derék liberális szakértőink nem győzik hangsúlyozni, hogy a hitelt bárki felveheti, bárhol az országban, családalapítási vagy gyerekvállalási feltétele nincs. Ugyanakkor az adósságfék szabályok kizárhatják a szegényebbeket. További szörnyűség, hogy piaci csapdahelyzet jöhet létre. Ennek több oka lehet. Például bővül a hitelképes ingatlanvásárlók köre, de a lakáskínálat nem nő ennek megfelelően, akkor az eladók felemelhetik az árakat, így a kamatkonstrukció hozta támogatás nem a vevőkhöz kerül. Ráadásul, gondolni kell arra is, hogy ha nem tudják megnövelni a hitelképesek körét, akkor könnyen kicsorbulhat a kedvezményes hitel éle, kevésbé metaforikusan az intézkedés nem csökkenti a lakhatási válságot.

Életértelmezőink a biztonság kedvéért bő lére eresztett magyarázattal szolgálnak az első Orbán-kormány kamattámogatásos hiteleiről. Ezeknek szerintük a legnagyobb hátulütője az volt, hogy támogatások egyre nagyobb mértékben húzták ki a mi adóforintjainkat a költségvetésből. Mai áron ez évente négyszáznyolcvan milliárd forintot jelentett. Éppen ezért a 2002-től kormányzó Meggyesiék szétrúgták ezt. Csökkent a kamattámogatás, és jövedelmi alapon korlátozták a hitelképesek körét. Aztán ez később persze átvezetett minket a devizahitelek világába. Gyurcsányék arcátlan hitelpolitikája családok százezreit sodorta egyre lehetetlenebb helyzetekbe. A svájci frankozás, talán nem túlzás azt mondani, milliók életét keserítette meg. Ezt aztán 2010 után az azóta is köpködött Fidesznek kellett helyrehozni. Akkoriban azért liberális életértelmezőink nem nagyon szópetárdáztak az adófizetők pénzének emlegetésével.

Szóval, itt van ez az Otthon Start nevű program, az első lakásvásárlók hitelkonstrukciója, a maga ötvenmillió forintos, huszonötéves futamidejű, végig három százalékos kamatú, tíz százalékos önrészű lehetőségével. Ami természetesen nem túl lelkes, már miért is lennének azok, bírálói szerint túl azon, hogy kiviszi a pénzt – a mi adóforintjainkat – az állami költségvetésből a bankokhoz, segítséget nyújthat azoknak, akik valójában nem szorulnak rá. A következetesen ingyenpénznek titulált kamattámogatást aztán majd az életértelmezők szerint jól kihasználhatják az úgynevezett ügyeskedők.

A számítások szerint családok, de akár egyedülállók tízezreinek első lakáshoz jutását támogató Otthon Start program valójában akár jó is lehetne, de… Itt is ott van tehát a jól ismert de, a folyton fanyalgók talán legkedvesebb kötőszava, a mindenáron ellenkezés, a kákán is csomót kereső fontoskodás vezényszava. A de.