Rémes idők propagandája

Nagy győzelem Bicskénél! – hirdette a nyilas sajtó 1945. januárjában a körbezárt Budapesten. Az egyszeri olvasó meg (a túlélésre való koncentráció és a testet kínzó tetvek elűzése mellett) arra gondolt, nem is oly rég még a Don partján álltunk, előző évben meg Moszkvánál. Ehhez képest ugye, Bicske mégiscsak egy légypiszok a térképen – de fő a kincstári optimizmus, mely szerint hamarosan itt a Wehrmacht és a honvédség, s szabad lesz az út Nyugatra, a Reich ölelő karjaiba. S persze nem mellékesen még a Kárpátok bérceit is sikerül egy macskaugrással visszahódítani.

Mindeközben a göbbelsi német sajtó ugyancsak sosem látott diadalokról tudósított. A filmhíradók képein lángoló szovjet harcjárműveket, agyonlőtt ellenséges bakákat, vonuló foglyokat és szétszórt hadifelszerelést mutattak. No meg a Dunát, amit (pár napra) sikerült elérni.

Arról persze nem esett szó, hogy (a még a Bicskénél is jelentéktelenebb) Gyúró-major környékén túl már elzárták az oroszok az utat, s összeomlottak a Budapest fölmentésére irányuló tervek.

Pedig ha...

...még akkor is, ha a történészek ezt a „ha” kifejezést ki nem állják.

Szóval mennyivel beljebb lennénk ma, „ha” mondjuk, Budapest nagyjából úgy jár, mint a néhány nap alatt elesett/föladott Bécs. Bizonnyal akkor is a nyakunkra jönnek a kommunisták, lesz erőltetett fegyverkezés és iparosítás – de nem kell a hidak és a város helyreállítására költeni, s mérhetetlen mennyiségű kultúrkincsünk sem válik a lángok és a zabráló szoldatok zsákmányává.

Az imént már citált náci vezér „jó példát” adhat bárkinek – mármint arra nézve, hogy miként ne viselkedjünk egy-egy élethelyzetben. Vagy miket ne írjunk le – leginkább Nyugaton. Ugyanis lehetünk amúgy bármiféle dicső múlttal „megáldva”, csak önmagunk (sajtó)paródiáivá válunk, ha a talajtalan butaságokat szajkózzuk.

Azaz legyen bármily fájdalmas is, a tények közlése nem oroszbarát propaganda, hanem a klasszikus hiteles tájékoztatás.

Ellenkező esetben úgy járhatunk, mint az a polgár, aki 1945. február 12-én azt gondolta, hogy a fölmentő seregek törik rá az ajtót a vári lakásában.