A bíró tekintélye

A Fenyő-gyilkosság tárgyalásán a másodrendű vádlott fia a Fővárosi Törvényszék bírájának szemébe, arcába és ruházatára nagy mennyiségű hideg kávét öntött a tárgyalás megkezdése előtt. A férfi ellen hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt indult eljárás, s az illető megúszta másfél év, ám három évre felfüggesztett börtönbüntetéssel.

Ami egészen megdöbbentő, arcpirítóan enyhe ítélet, már-már a bírói tekintély arculcsapása is egyben.

A mindennapi létünkben a bíró az igazságkereső és jogkereső ember, az áldozat, a károsult, a sértett, néha a megkínzott ember végső támasza, menedéke, orvosa, az igazság elhozója. Egy társadalomnak, egy államnak, gondolnánk, a legelsők között és a leghatározottabban kell megvédenie a bírót, mint az egyik legfontosabb közfeladatot ellátó személyt.

A másodfokon eljáró bíróság aztán korrigálta az elsődleges végzést, a büntetést letöltendő börtönbüntetésre változtatta. Az ítélet indoklásával csak egyetérteni lehet, hiszen a társadalmi jogrendbe nem illeszthető bele a rendőrök, az ügyészek és a bírák elleni támadás. Ezek az igazságszolgáltatás szervei, az ezeket ért támadás mélyen elítélendő, ennek pedig a büntetés kiszabásában is meg kell nyilvánulnia.

Ugyanakkor, tegyük rögtön hozzá, a bíróságok tekintélyének csorbítását nem feltétlenül az ilyen abszurd események okozzák, hanem sokkal inkább azok az esetek, amikor az ítéletek nem találkoznak a társadalom egyetértésével, értékítéletével. A bírói tekintélynek a legtöbbet sokszor éppen a mundér minden áron történő óvása árt. Megvédtek már nálunk olyan bírót, akit vadhússal és felesége gyógykezelése számláinak kiegyenlítésével vesztegettek meg, állítottak emléktáblát olyan bírósági vezetőnek, aki a pártállam idején komisszárként működött, a demokráciában pedig azzal jutott a ranglétrán egyre magasabbra, hogy egyes politikai szereplők szerepét „megtisztította” egy nagyszabású, nagy figyelmet kiváltó büntetőügyben...

Volt példa arra is, hogy egy bíró történetesen okiratokat dátumozott vissza, ám a felettesek nem indítottak ellene büntetőeljárást, mert az ártott volna a bíróság tekintélyének, s megesett az is, hogy egy bírósági vezetőt, mint a pártállamban szokás volt, érdemei elismerése mellett váltottak le, s aztán pert nyert egy sajtóorgánum ellen, amely azt találta írni róla, hogy korrupciós ügy miatt rúgták ki. Áh, dehogy. Csupán tíz év börtönbüntetést kapott egy bíró, aki sorozatosan vesztegetési pénzt kapott azért, hogy ügyvéd bűntársa „kéréseinek” megfelelő ítéleteket hozzon.

A bírói tekintélynek amúgy vannak ám garanciális szabályai is. Maga a bírói eskü is így kezdődik: „fogadom, hogy minden ügyfél számára biztosítom a tisztességes eljáráshoz való jogot”. A bírói függetlenség garanciális szabálya éppen ez, a tisztességes eljáráshoz és a pártatlan ítélkezéshez fűződő jog. Ha ez megvalósul, ha ezt biztosítja minden bíró az ügyfélnek, terheltnek, al- és felperesnek a bíróságon, akkor annyira már nem is csorbulhat a bírói tekintély, még akkor sem, ha esetleg nem feltétlenül születik első fokon jó ítélet. Hisz a jogorvoslat épp erre szolgál.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek, az OECD-nek egy korábbi jelentése szerint a magyarországi lakosság elégedettsége a bíróságok munkájával, illetve az ítéletekkel szemben 45 százalékos volt. Az összes hazai közszolgáltatást nyújtó intézmény között a leggyengébb. Még az örökké és mindenki által szidott MÁV megítélése is jobb volt. Az Emberi Jogok Európai Bírósága pedig a legtöbb elmarasztaló ítéletet éppen azzal kapcsolatban hozta a hazai bíróságokkal szemben, hogy megsértették a tisztességes eljáráshoz fűződő, mindenkit megillető alapvető emberi jogok valamelyikét.

Legújabban a bíróságokkal kapcsolatosan a devizahitelezéssel összefüggő kérdések foglalkoztatják legélénkebben az érintettek millióit azt követően, hogy az Európai Bíróság egy konkrét ügyben határozatot hozott, amely hatással van valamennyi szerződésre. Az ügy kedden a parlamentben is téma volt, ahol a miniszterelnök kijelentette, hogy amit a kormány tehetett az ügyben, megtette. Ilyen volt a végtörlesztés, az árfolyamgát, a nemzeti eszközkezelő, a magáncsőd és forintosítás lehetőségének megteremtése. Megjegyezte, a kabinet nem kezdeményez törvénymódosítást, mert a meglévő jogszabályok elégségesek.

A labda a bíróságok térfelén pattog.