Sodró gyűlölet

Különös, hogy ebben az állítólag borzalmas diktatúrában, ahol meggyilkolták a szólás- és véleményszabadságot, gyülekezni meg főleg tilos, szóval, itt egy órán keresztül beszélhet bele az arcunkba videójában egy ifjú színésznő, Sodró Eliza. Azt mondja a részvétteli lélek, hogy sajnálja kortársait, főleg a jobboldaliakat, mert most nagyon nehéz lehet fideszesnek lenni, egyre nevetségesebb, ami eddig félelmetes és hatalmas volt.

A fiatal művésznővel kapcsolatos egyetlen híradásból sem maradhat ki az ő katolikus mivolta. Igaz, az egyház prűdsége erősen zavarta, hiába ministrált, tanult hittant, volt elsőáldozó, bérmálkozó, ő a katolikusok és szexualitás kapcsolatát erősen problémásnak látta. Egyszerűen nem tudta összeegyeztetni a katolikus elvárásokkal a szexualitást. Ennek pontos mibenlétéről ugyan nem tájékoztat, de megnyugtató, hogy már jóban van Istennel, megbeszéli vele a dolgait. Azt sem rejtegeti, hogy hitkalandjai alkalmából eljutott a hinduizmushoz és a buddhizmushoz, ám ezek tanai csak filozófiai szinten érdekelték, így hát idővel le is koptak róla. Számára nem bizonyult tartósnak a gyerekkorában megtanulttól eltérő filozófia.

A bőbeszédű színésznő nem először tárja a nyilvánosság elé gondolatait. Öt évvel ezelőtt kimerítően hosszú nyílt levelet írt Vidnyánszky Attilának abból az alkalomból, hogy a rendezőt a Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumi elnökének választották meg. Büszkén tekint vissza erre a terjedelmes fogalmazására, amiben – az öt évvel ezelőtti, akkor is persze antidemokratikus Fidesz-önkényuralomban – elszántan beszél arról, hogy nagyon zavarja a közéletben megjelenő fröcsögő gyűlölet, és boldog, hogy ez ellen szeretettel próbálnak tenni az emberek.

Helyben vagyunk. Akár évtizedekkel is visszarepülhetünk az időben, amikor is sodró lendületet vett a Tégy a gyűlölet ellen nevű, szabaddemokrata hátterű álcivil mozgalom. Vagy ott volt az elszánt csőliberálisok felhívása a délszláv háborúk idején, miszerint mindenki írjon egy képeslapot a háború felelősének címezve. Hogy elég. Hogy béke kell. Peace. Azóta is kíváncsian kutatjuk, hogy a posta kiben találta meg a címzettet, és kinek az irodájában landolt ez a sok derék anziksz.

Nemigen találunk erre választ. Ami azonban azóta is velünk maradt, az a gyűlölet ellen tenni akarók mérhetetlen gyűlölete azokkal szemben, akik nem úgy gondolkodnak, mint ők. Mert hát ebben a léleknyomorító Fidesz-rezsimben, ahol egymást érik a haladó liberális baloldal tüntetései, ahol sorozatszínészek és Facebook-celebek, vagyis úgynevezett influenszerek ordítják bele a mikrofonba, hogy „mocskos Fidesz”, hogy más, gyakran skandált trágár rigmusokat ne is szedjünk elő, persze mindezt a szeretet nevében, ott aztán gyorsan elveszíthetjük a fonalat.

Ha a háromszáznegyvenkettedik efféle videointerjúval találkozunk a Fidesz-cenzúrázott magyar nyilvánosságban, azért eszünkbe juthat, hogy hogy is van ez. A jobboldalizó, katolikusozó, rasszistázó, kirekesztő lózungokkal teli fogalmazások mind-mind azt bizonyítják, hogy az ezekkel minket bombázó honfitársaink nem nőttek ki abból, amit évtizedekkel ezelőtt Kornis Mihály íróművész máig ható érvénnyel eléjük rakott: „Mi, liberálisok pedig képtelenek vagyunk kimondani, amit szerintem valójában érzünk, hogy mi még sokkal jobban gyűlölünk titeket mint ti minket.”

A katolikusságát és svábságát minden alkalommal meglobogtató Sodró Eliza művésznő igazán elspekulálhatna ezen az érdekes mondaton.