Karácsony Gergely a világirodalomban is jártas politikus lehet, aki valószínűleg tesztelte magán azt a régi hiedelmet, miszerint aki átmegy a szivárvány alatt, annak megváltozik a neme (Carolina Maria de Jesus világhírű regénye: Aki átment a szivárvány alatt). Csakis ennek tudható be, hogy a napokban inaszakadtával rohant ki a brüsszeli Pride-ra, ahol agyonaggódta magát a hazánkban élő, eltérő szexuális irányultságú emberek sorsáért. Aztán hirtelen felindulásból rögtön meg is hívta a jelenlévőket a budapesti Pride-felvonulásra. Mindezek előtt, a Pride-hónap alkalmából kitetette a szivárványos zászlót a Főpolgármesteri Hivatal épületére. Ehelyett viszont azon kellene dolgoznia, hogy a város elkerülje a csődöt, és kikerüljön abból a siralmas állapotból, ahová ő és a Tisza Párt juttatta.
Karácsony Gergely láthatóan továbbra is fontosabbnak tartja az LMBTQIA+ emberek képviseletét, mint azt, hogy megoldja a főváros problémáit.
Száz évvel ezelőtt vörös rongyaitól kellett megszabadítani a fővárost, most pedig annak kistestvére éktelenkedik a Városháza épületének falán. Karácsony szerint az ő számára a Budapest Pride az egyik legszebb ünnep. Mit is mondhatok erre, váljék egészségére, és soha ne legyen nagyobb öröme ennél. Az ilyen és ehhez hasonló akciók, valamint a hozzájuk fűzött balliberális demagóg panelszövegek azt igazolják, hogy az eltérő szexuális irányultságú emberek mára, sajnálatos módon, kiszolgáltatott eszközeivé váltak a Karácsony-féle balliberális politikusoknak, akik hadjáratot indítottak hazánkban a család ellen.
Politikai haszonleséstől vezérelve nem világosítják fel ezeket a nemi másságukban tetszelgő polgárokat arról, hogy másságuk rendellenes állapot. Sőt ellenkezőleg, ezek a politikusok megtévesztő módon azt szajkózzák, hogy LMBTQIA+-nak lenni szép és értékes, sőt kifejezetten büszkeségre ad okot. Miközben ezeket az embereket segíteni kellene, és persze Karácsonyra is ráférne az orvosi segítség. Ha tetszelgés, provokatív, agresszív és megbotránkoztató viselkedés helyett arra biztatná őket a rájuk telepedő balliberális politikusi garnitúra, hogy segítséget kérjenek, sokkal befogadóbb lenne velük szemben a többségi társadalom.
Segítségnyújtás helyett a Karácsony-félék ellenségképet gyártatnak ezeknek a szerencsétlen embereknek.
Így aztán számukra már mindenki homofób, aki nem áll százszázalékosan a mindenféle devianciával és hóborttal feltupírozott törekvéseik mellé. A meztelen igazság az, hogy az őket képviselő szervezetek és ellenzéki politikusok valójában cserbenhagyták ezeket a politikai áldozatokat. Alapvető problémája az LMBTQIA+-közösség csendes többségének, hogy nem látja értelmét jogokért harcolni úgy, hogy azok az egyének, akik ezeket a jogokat megélhetnék, sokkal hamarabb meghalnak, mint a többiek. Nemcsak a HIV-fertőzésről van szó. Szociológiai felmérésekből és epidemiológiai vizsgálatokból mára már tudjuk, hogy a meleg férfiak és a leszbikus nők általánosságban rosszabb egészségügyi állapotban vannak. Ebbe beleértjük a mentális egészséget is. Nagyobb arányban szoronganak, nagyobb arányban depressziósak, nagyobb arányban lesznek öngyilkosok, ezek pedig mind összefüggenek bizonyos szerek használatával és az alkohollal. A melegházasság kérdése is sokuk számára pusztán erőltetett politikai ötlet, amivel azt akarnák sugallni, hogy ők ugyanolyanok, mint a heterók. Az értelmesebbek azonban jól tudják, hogy ezt a többségi társadalom soha nem fogja elhinni.
Magyarországon a kisebbségek jogai erősek, a többségétől eltérő szexuális irányultságú emberek is biztonságban élhetnek. Ezért aztán teljesen fölösleges, sőt kontraproduktív Karácsony Gergely álszent nyáladzása, ahogyan fogadatlan prókátorként oltalmába veszi az LMBTQIA+-közösséget. Szivárványos Gergely, súlyt adandó mondanivalójának, előszeretettel hivatkozik arra, hogy megkülönböztetés nélkül mindenkit ugyanazok az emberi és szabadságjogok illetnek meg.
Talán tudtán kívül is az ENSZ Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 2. cikkelyére hivatkozik. Én azonban javasolom neki, hogy olvassa tovább az 1966-ban elfogadott ENSZ-alapokmányt. A 23. cikkelyben legnagyobb örömömre azt fogja találni, hogy a család a társadalom természetes és alapvető egysége, és a családnak joga van a társadalom és az állam védelmére. Aztán, a félreértések elkerülése érdekében ugyanitt azt is kimondja az alapokmány, hogy a házasságkötésre alkalmas korban levő férfiak és nők házasságkötési és családalapítási jogát el kell ismerni.
Félreérthetetlenül férfiakról és nőkről beszél a dokumentum a család és a házasságkötés vonatkozásában. Sőt, mi több, a társadalom alapvető és természetes egységeként tekint a családra, védelemre méltó értékként kezeli. Nahát, megnyugodtam, mert Magyarország Alaptörvénye egyértelműen ugyanezt rögzíti: a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata. Akkor tehát a hazai szabályozás mégsem ütközik ezzel a legmagasabb szintű nemzetközi dokumentummal.
Úgy látszik, bő fél évszázaddal ezelőtt még nem elmeroggyantak ültek az ENSZ-ben. Akkor még a hétköznapi emberek is birtokában voltak annak a tudásnak, hogy a biológiai nemet az ivari kromoszómák határozzák meg. Normális esetben az ivari kromoszóma – X és Y – véletlenszerű találkozása szabja meg: ha fogamzáskor két X-kromoszóma kerül össze a petesejtben, akkor nő, ha X- és Y-kromoszóma találkozik, akkor férfi lesz a születendő gyermek neme. Ezzel együtt jár a későbbi természetes nemi identitás, tehát nem a gyermek „dönti el”, hogy mi lesz. A fentiekből következik, hogy az ember nemisége az első pillanatban, a megtermékenyítéskor eldől. Ha problémák adódnak később, az már nem természetes, hanem abnormális jelenség, sok esetben betegség, sok esetben viselkedési zavar. Nem tudom, Karácsonyék hogyan tudják azt feldolgozni, hogy még a WHO betegségek nemzetközi osztályozásának (ICD) listája is ezt támasztja alá. A jelenlegi hatályos ICD, magyar nevén BNO 10. sorszámú dokumentuma a nemi identitás zavarai, a szexuális beállítottság rendellenességei, a szexuális fejlődéshez és orientációhoz társuló pszichológiai, viselkedési rendellenességek között említi többek között azoknak a nemi másságoknak legtöbbjét (például szexuális preferencia zavara, transzszexualizmus, transzvesztitizmus, fetisizmus, szado-mazochizmus), amelyeket a sokféleség jegyében Karácsonyék ünneplésre méltónak tartanak. Az új betegséglista jóváhagyására 2022-ben került sor. Eddig nem mindegyik tagország ültette át a saját jogrendjébe, így hazánk sem. Az ICD–11 az évek óta kampányoló balliberális lobbi hatására már tartalmaz ugyan olyan jellegű változásokat a szexuális zavarok osztályozását illetően, hogy azokat (például transzszexualizmus) már nem a mentális, hanem a nemi élettel kapcsolatos zavarok közé sorolja. Ezzel a nemi másságok stigmatizációját megszünteti ugyan, de a betegséglistáról nem törli azokat.
Álláspontom szerint a hazai és az uniós jognak már régóta rendelkezésre állnak olyan szabályozási eszközök, amelyekre hivatkozva idáig is lehetőség lett volna a Pride-felvonulások jogszerű betiltására. Hiszen pont a hazai és brüsszeli paranoiás balliberálisok által állandóan primátusként hangoztatott közösségi joganyag, egészen konkrétan az unió alapjogi chartája egyértelműen és félreérthetetlenül kimondja, hogy az egyes rendelkezéseiben szabályozott alapjogok csak meghatározott feltételek és korlátozások mellett, mások jogainak védelmére tekintettel gyakorolhatók. Például a véleménynyilvánítás szabadsága, vagy a szólásszabadság, amelyre a hazai balliberálisok is előszeretettel hivatkoznak, mint alapjog gyakorlása, nem sértheti mások emberi méltóságát vagy vallásos meggyőződését, mint úgyszintén alapvető jogot. Sőt, a charta szerint a közrend, a közegészség vagy a közerkölcs védelme érdekében további korlátozásnak vethetők alá a baloldal által oly bőszen hangoztatott, a szexuális tévelygők érdekében hivatkozott jogok.
Vessük össze a fenti jogszabályt a Pride-valósággal! A felvonuláson tapasztalható jelenségek öncélú szexualitást hirdetnek, pornográf tartalmat hordoznak, a homoszexualitást népszerűsítik, vallásos meggyőződést sértenek, közerkölcsbe gázolnak. A születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását propagálják, ezzel összezavarják az önképét a nemi identitásában könnyen befolyásolható, szellemileg is védekezésre képtelen kiskorúaknak. Az LMBTQIA+-parádé minden erkölcsi szennye és vallásgyalázása eléri a közterületen mind a tizennyolc éven aluliakat, mind a felnőtteket.
A Pride-felvonulás betiltása tehát egyértelműen a jogállamiság irányába tett lépés.
A hazai balliberálisok minden egyes nekik tett engedményt a gyengeség jelének látják. Ha mi valamelyik társadalompolitikai területen visszavonulunk, ők egyre inkább elpofátlanodnak. Ráadásul úgy gondolják, nekik joguk is van ehhez. Azonban ne felejtsük el, a többségi társadalomnak és az általunk támogatott kormánynak pedig ahhoz van joga, hogy mindezt ne tűrje el.
Ugyanis a társadalomnak gyógyító őssejtje a család. A balliberálisok család elleni felerősödő támadása azt a célt szolgálja, hogy a nyitott társadalommal ellentétes értékrendet kiszorítsa a világból. Szerencsére azonban a magyar társadalom túlnyomó többsége egészséges lelkületű, ezért aztán egyáltalán nem csoda, ha nem tölt el bennünket semmiféle melegséggel a Karácsony Gergely-féle szivárványos propaganda. Azt tesszük, amit az Írás tanácsol: „Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellene az ördögnek, és az elfut tőletek (Jakab levele 4,7)”. Tehát Karácsonynak tudnia kell, mi a dolga.
A szerző jogász