Közjogi misztérium, nemzet és pünkösd

„Mi képtelenek vagyunk áttörni a fajokat, nemeket és nemzeteket elválasztó határokat, de Krisztus Lelke egyesíti valamennyi népet Isten mindent átölelő szeretetében."

Henri Nouwen, holland misztikus gondolatai ezek. Ezerkilencszázkilencvenkét évvel ezelőtt, egészen pontosan az első pünkösdkor megszűnt az ember kisebbségben lenni. Isten valamennyi népet egyesített mindent átölelő szeretetében a Szentlélek által. A szétválasztott tengerben, az égő csipkebokorban, az égi manna csodájában jelen levő hatalmas, megközelíthetetlen Isten először belső szentháromságos életéből fiát, Jézus Krisztust küldte el. Ő kicsivé lett. Mindenki szolgája lett. Végül áldozattá lett. Kiüresítette önmagát, hozzánk, emberekhez lett hasonló. Fia által örök hidat épített velünk, földön élő teremtményeivel.

Aztán pünkösdkor egészében belső életébe avatott bennünket: elküldte a Szentlelket. Isten kicsiny lett, hozzánk költözött: ezért szűnt meg a hatalmasság és a kisebbség közti távolság. Magzatként költözött egy tizenhat éves lány, Szűz Mária méhébe, aztán növekedett és kiteljesedett emberségében is. Az apriori Isten, a történelem Ura Lelke által kisebbségünket ontológiai, transzcendens léptékkel mérve szűntette meg.

Kedves Magyar Barátaim!

Az első világháború utáni nemzeti össze-vissza tartozás idején a politikai értelemben vett számbeli kisebbség – mely a földi, hatalmi struktúrák rendszerében értelmezendő – jogi fogalmat nyert a békediktátumok szövegeiben. Bár segítségnek szánták, degradáló, megbélyegző kijelölő jelző lett belőle. Évtizedekre előre kódolható ellenségeskedés hívószava lett a nagyobb, a többség és a kisebbség kimeríthetetlen harcában, ami újabb világháborúkhoz vezetett.

Mert a többek, a nagyobbak uralkodni akartak és akarnak a kisebbek felett. Mi pedig kénytelen kelletlen belesodródtunk és kényszeresen benne is élünk ebben a viszonyrendszerben.

Történelmi tett volt 2010-ben a Magyar Összetartozás Napjává nyilvánítani június negyedikét. Ha létezik a magyar nemzet életében üdvtörténeti pillanat, akkor ez az! Mondhatjuk, közjogi misztérium. Megfordítottuk a történelem kerekét, saját létértelmezésünket a szétszakítottság lehúzó árnyékvilágából az összetartozás fényébe emeltük.

A történelem XX. századának siralomházából nemzeti létünk ünnepi házába léptünk tizenöt esztendeje.

Így folytatja a holland misztikus: „Az ünneplés csak akkor lehetséges, ha mélyen felismerjük, hogy élet és halál soha nem válik szét teljesen. Az ünneplés csak akkor történhet meg igazán, ha a félelem és a szeretet, öröm és a szomorúság, könny és a mosoly együtt létezhet." És ez így van. Az elmúlt száz évet területi és anyagi javaink elvesztese felett érzett bánatunk és tehetetlenségünk, ugyanakkor 1990 óta a nemzeti kormányok általi sebgyógyító igyekezet határozta meg.

Az újabb, előttünk álló száz év azonban legyen a lélekben való magyar kiteljesedés évszázada. Minden adott: viszonylagossá vált tér és idő, szinte sehol nincsenek határok, sem fizikai sem virtuális értelemben. Mi tart hát bennünket vissza, hogy kilépjünk önnön szűkös kisebbségünkből?

Folytatom Henri Nouwent: „Bánatunkat – épp annyira, mint örömeinket – csakugyan az élet ünneplésének részévé tehetjük, abban a mély valóságban, hogy élet és halál nem ellenfelek, hanem éppen ellenkezőleg: létezésünk minden pillanatában csókot váltanak”.

A Kárpát-medencét mai környezetünkben nem térben és nem is gazdaságilag kell első sorban belakni, hanem lélekkel telten, az élet teljességével, valahogy úgy, ahogy az Erdély ezer arca videósorozat aggastyán magyarjai tették, éljenek bármilyen számbeli kisebbségben is, Juliska nénik, Pista bácsik. A többi ennek hozadéka.

Legyünk a remény évében a Kárpátok ölelésében a magyar remény zarándokai a nemzetek között, mutassuk meg, hogy létezésünk legmélyéről fakadó életigenlésünk képessé tesz bennünket, a krisztusi evangéliumok patriótáit, hogy újjáteremtsük ezt a gyönyörű világrészt.

„Krisztus lelke eltörli félelmünket és szorongásunkat, és felszabadít, hogy menjünk oda, ahova Isten küld minket. Ez a pünkösdben rejlő szabadítás." – írja Nouwen. Talán nem véletlen, hogy évről évre a magyarok ismétlődő legnagyobb gyűlése Csíksomlyón van. Talán az sem véletlen, hogy pünkösdkor. Talán az sem véletlen, hogy Henri Nouwen könyve kezembe akadt.

Ne feledjük: Isten fiaiként sosem vagyunk kisebbségben. De felejtsük el ezt a szót közjogi értelemben. Felejtsük el örökre. Szép pünkösdi lelki újjászületést magyarok! Szép pünkösdi lelki újjászületést, Magyarország! Szép pünkösdi lelki újjászületést, Kárpát-medence! Újítsuk meg életünket és a bennünket körülvevő világot!

(A Mária Országa Imaközösség alapítójának beszéde, Magyar Országgyűlés, Gobelin-terem, KMKF Nemzeti Imareggeli, 2025. június 5.)