Összetartozunk, megmaradunk

Romániai látogatásuk során a Tisza Párt hívei és Magyar Péter nemzeti méltóságukban alázták meg erdélyi magyarjainkat. „Magyar román földnek” nevezte a pártelnök azt a területet, amelyet több mint ezer éven át magyar vér öntözött.

A Magyar Péterbe szorult ostoba gőg és áruló lelkület akarva-akaratlanul is hős katonáink emlékét támadta.

Káin már megint rátámadt Ábelre. Ábeljeink vére ma újból az égre kiált. Ami Nagyváradon történt Magyar részéről, éppen Szent László királyunk városában, az mélységesen erkölcstelen és arcpirító gazemberség. Tette mindezt úgy, hogy az RMDSZ-t, az erdélyi magyarjainkat tömörítő pártot a Fidesz uniós néppárti kémjének nevezte.

A tiszások tehát egyértelművé tették, hogy számukra nemkívánatos az a folyamat, amely szerint a szétszakítás és a szétszóratás után a magyarság életében megvalósul a nemzetegyesítés és a nemzetépítés korszaka. Nem véletlenül emelte alaptörvényünk 2011-ben a legmagasabb szintre a nemzeti összetartozás eszméjét és jelölte ki a megemlékezés napját. Ez csattanós válasz volt a 2010 előtti, posztkommunista anarchia időszakának pocsolyájában lubickoló kormányzat határon túli magyarok ellenében folytatott szégyenteljes politizálására. Csattanós válasz napjainkban is a lézengő tiszás hazaárulók számára.

Az elmúlt évszázad egyik fontos tanulsága éppen az, hogy az ország szuverenitásának és autonómiájának megőrzéséhez szorosan hozzátartozik a nemzeti összetartozás eszméjének erősítése és a nemzettudat megszilárdítása. Ugyanis az unió nyugati feléhez tartozó államok többsége már a gyenge és működésképtelen államok tüneteit produkálja. Némely állam láthatóan nem tudja érvényesíteni legfontosabb jogosítványát és egyben kötelességét, a territoriális hatalmát. Szemünk előtt zajlik, hogy ezek az államok a parttalan és szűnni nem akaró illegális bevándorlás következményeként már képtelenek kizárólagos felügyeletet gyakorolni területük egy része, vagy akár egésze felett. Látható módon a gyenge államiságot mutató nyugati országok belső jogrendje egyre inkább instabillá válik, a közbiztonság és a közrend összeomlásának veszélye fenyeget.

Ezen államok kudarcának lényegi eleme az egészséges nemzettudat és a nemzeti összetartozás hiánya. Hiszen a szellemi összetartó erő, az együvé tartozás érzésének kohéziója nélkül nincs nemzet, nincs nemzeti akarat, nincs nemzeti önvédelmi reflex, elhal a nemzet életképessége. Amíg a Lajtától nyugatra az állam és a nemzet leépítése folyik, addig nálunk következetes és céltudatos államépítés és nemzetegyesítés történik.
Ne legyenek kétségeink afelől, hogy a nemzeti összetartozás napja nem lesz felhőtlen. Nemcsak az unió balliberális patás csapata által keltett ellenséges nemzetközi hangulat okán, hanem a Tisza Párt alantas indulatoktól fűtött, kormányellenes magatartása miatt sem.
Csupáncsak azért, mert mi, a nemzeti, polgári, keresztény értékeket vallók mindörökké kitartunk az egy nemzethez tartozás megbonthatatlan, kikezdhetetlen, határok nélküli, a történelem valósága által determinált eszméje mellett.

Ugyanígy kitartunk amellett is, hogy ami valaha igazságtalan volt, az is marad az idők végezetéig. Senkit sem fenyegetünk, és senkire sem kívánjuk ráerőltetni az akaratunkat. Mindemellett mindenkit biztosíthatunk, hogy az elmúlt tizenöt esztendőben a nemzeti összetartozás megerősítésére tett kormányzati és civil intézkedések nagyon is időszerűek és szükségesek voltak.

Fontosnak tartom aláhúzni, hogy a keresztény gyökerekből szárba szökkent nemzetállamok történetében először, beleértve a tengerentúli államokat is, senkit sem kell utolérnünk, éppen fordítva, a világ vezető nemzeteinek még létre kell hozniuk azt az erős nemzettudatot, amellyel mi már rendelkezünk. Amerikában ez a folyamat Trump második kormányzásával már megkezdődött.

Trianon utáni elődeink az tették, amit Széchenyi korábban már tanácsolt: a ránk dobált kövekből lépcsőt építettünk. Olyan időszakban mertünk nagyot álmodni és mertük a magyar nevet a magasba emelni, amikor az igazságtalan trianoni békediktátum következményeként az ország kifosztásával, területe kétharmadának elrablásával, horribilis összegű jóvátétel-fizetési kötelezettséggel, valamint a megcsonkított anyaországba menekülő tízezrek ellehetetlenülő gazdasági helyzetével kellett megbirkóznia az akkori nemzeti kormánynak. Viszont megértették a régi római mondás üzenetét, amely szerint „csüggeteg emberek még soha nem állítottak diadalmi emlékművet”.

Megtörtént a csoda, az 1930-as évek elejétől hazánk ereje napról napra látványosan gyarapodott. Azonban a második világháború következményei, a győztesek oktalan büntetéseként állandósított nemzeti szétszakítottság, a csaknem fél évszázados kártékony bolsevik diktatúra, a rendszerváltás utáni balliberális nemzetellenes politika hazaáruló őrjöngése a végletekig legyengítette a nemzeti összetartozás érzését. Napjainkban pedig a Tisza Párt gyalázza a nemzeti összetartozás eszméjét többek között azzal, hogy a történelmi Magyarország Romániához csatolt területét, Erdélyt román földnek mondja.

Történelmi bűnt követnénk el, ha az egyedüllét évtizedeinek korát, a meg- és kitagadásnak a korát nem ismertetnénk meg a felnövekvő generációkkal. Történelmi bűn lenne az is, ha nem tárnánk a széles közvélemény elé a nemzeti összetartozást gyalázó, az ellene dolgozó hazaáruló Tisza párti politikusok, uniós parlamenti képviselők nemzetromboló tevékenységét.

A 2025-ös esztendő is bizonyíték arra, hogy bár az összetartó erőt, az összetartozás érzését 2010-ig számtalan eszközzel gyengítették, rombolták, de elpusztítani nem tudták. A nemzeti összetartozás napja nemcsak a határokon belüli magyarságnak jelent sokat azzal, hogy elszakított nemzettársainknak azt üzeni: nincsenek egyedül, egyek vagyunk, sorsközösségben élünk.

Az emlékezés napja lehetőséget ad rá, hogy bebizonyítsuk: a nyelvéből, kultúrájából és keresztény hitéből erőt merítő magyar nemzet e történelmi tragédia után is képes a megújulásra, az előtte tornyosuló kihívások leküzdésére.

Mert kihívásokból ma is több van, mint kellene. A brüsszeli elit részéről ugyanaz a hibás és igazságtalan stratégia érhető tetten, mint a trianoni döntés idejében, ezért ma sem kisebb a veszély. Brüsszel és a hazai ellenzék a Tisza Párttal az élen tovább folytatja a politikai háborút az ország ellen és a valódi, véres ukrajnai háborúba is bele akarják rángatni az országot. Nem legenda, hogy a Tisza Párt, ukrajnai ügynökök kezére játszva az országot, Brüsszel akaratát hajtja végre. Sőt, az egész annyira szervezett, hogy ha valaki komoly politikai tényezővé válik a Tisza Párt oldalán, ott azonnal megjelennek az ukrán befolyást közvetítő személyek, sőt, maguk az ukrán ügynökök, és átnyújtják gazdájuk parancsát.
A kihívások kapcsán gondoljunk csak Brüsszel és korábban Amerika által pénzelt és maffia­szerűen működő ügynökszervezetekre, a lefizetett, Júdás- pénzen gyalázkodó ellenzéki sajtó tevékenységére, a Soros-szervezetekhez kötődő ügyvédek „börtönbizniszére”, a Tisza Párt megerősödésére.

Gondoljunk csak a Tisza párti EP-képviselők brüsszeli tevékenységére, akik az unió parlamentjében az elmeroggyanás extázisában hagyták jóvá a Magyarországgal szemben indított pénzügyi támogatásokat visszatartó eljárásokat, elmarasztaló állásfoglalásokat. Ne legyenek kétségeink afelől, hogy ellenségeink nem titkolt végső célja Európa nemzetállamainak felszámolása, a határok megszüntetése, az európai egyesült államok létrehozása. Azonban soha ne tévesszük szem elől: a Szentírás szerint a nemzetek határait a Mindenható jelölte ki. A végső szót a Teremtő fogja kimondani. A teremtői akaratban bízva emellett nekünk az a feladatunk, hogy a magyarság múltját ne csak megóvjuk, de tovább is építsük, az összetartozásra épülő és az önazonosság elmélyítését szolgáló új értékeket hozzunk létre, ahogyan történik ez immár tizenöt esztendeje szerte
a Kárpát-medencében.

Két szót üzenünk Brüsszelnek és a Tisza Pártnak: összetartozunk, megmaradunk! Azt pedig már csak ráadásnak szánjuk, hogy amiről az unió nyugati fele még csak álmodni mer – a biztonságról, a rendről, a stabil és kiegyensúlyozott gazdasági növekedésről, az eltűnő munkanélküliségről, a családok megerősödéséről –, azt a magyar kormány már megvalósította!

A szerző jogász