A hálátlan skorpió esete a békával

Olcsóbb lett a fogkefe és a fogkrém, aminek eredményeként a vezérlő csillaguk által büdösszájúnak megbélyegzett tiszás rajongók is betankolhatnak ezekből a szájhigiéniai segédeszközökből. A kormány árréscsökkentő rendelkezése értelmében ugyanis a nagyobb kereskedelmi cégek kénytelenek az extra haszonról lemondva további tisztálkodási, szépségápolási termékeket alacsonyabb áron kínálni. Családok sokaságánál megkönnyítve ezzel a havi kiadások egyensúlyának megőrzését.

Az üdvözlendő intézkedésnek nemcsak pozitív visszhangja van, de némely reakcióból az is kiderül, hogy bizonyos embereket az Orbán Viktor iránti gyűlölet állapotából ilyesfajta gesztusokkal aligha lehet kiszabadítani. Már csak azért sem, mert a gyűlölet önkínzó érzése egyfajta negatív szerelem. Akit foglyul ejt, az alvajáróként vakon követi a TISZA Párt vezetőjét, hiszen ő az, aki képes benne ezt a révületet tovább táplálni. Hiába derült ki, hogy az öntelt szektavezér mélységesen megveti, agyhalottnak tartja saját híveit, mégis tűzbe mennének érte.

Az örök elégedetlenkedő szekta legtöbb tagjában a gyűlölet lángját semmivel sem lehetne takarékra állítani. Például, ha szembesítik őket az Eurostat adataival, amely szerint a szegénységalapúról a munkaalapú társadalomra váltás eredményeként az elmúlt években egymillió ember léphetett ki a súlyos anyagi gondokkal küszködők kategóriájából, csak ingerülten legyintenek és az úgymond kormánypropagandát kezdik szidalmazni. Az ilyen és hasonló megnyilvánulásokon azonban kár lenne értetlenkedni, mert ki látott már belső zűrzavar nélküli, mosolygós hőzöngőt? (A mélyszegénységet a KSH 13 szempont alapján határozza meg, felhalmozott kifizethetetlen közüzemi számlák, fűtés nélküli otthon, fejenként legalább két pár cipő hiánya és hasonló mutatók.)

Az árstop persze csupán sziszifuszi küzdelem a globális nagyhatalmakkal. Működésük lényegét egyetlen példával jól leírja az amerikai David C. Korten professzor a Tőkés társaságok világuralma című könyvében. Egy Amazonas menti szegénynegyedről van benne szó, amelyet újabb profitszerzésre kiszemelt magának valamelyik szépségápolási termékekben utazó multicég. A beetetési akciót folytatásos tévésorozat megrendelésével indította el. A bádogvárosokban nyomorgó nők százezreit láncolták a tévéhez. A szappanopera szálai egy fiatalító, szépítő csodaszerrel bűvészkedő tündérlány jótéteményei körül szövődtek. Az élettől elgyötört, idő előtt megvénült, ráncos arcú nézők rá is kaptak a sorozatot követően piacra dobott új arcápoló krémre. Ha kellett, a napi élelemről is lemondva, összekuporgatott tartalékukat is feláldozva álltak sorba az áhított, drága kamutermékért. A gyártó cég pedig nagyot kaszálva, az üzleti tervet sikerként ünnepelte.

A multicégek már csak így működnek. Hasonlatosak a régi keleti mese skorpiójához. A veszélyes rovar át akart a folyón kelni, ezért megkérte a békát, hogy vegye a hátára és vigye át. Miután a túlsó partra értek, a skorpió mérgező fullánkjával köszönet helyett beleszúrt jótevőjébe. „Tudhatnád, hogy nekem ilyen a természetem” – oktatta ki a fájdalomtól fetrengő békát. A nálunk megtelepedett, most önmérsékletre kényszerített multicégek is lényegében így működnek, ha nem növelik a nyereséget, akkor menedzsereit elcsapja. Nem gonoszságból, csak hát ilyen a természete.

A TISZA Párt híveinek és a szivárványos zászlókat lengető, a zsarnokság szorító markában vergődő, a rendőröket provokáló tüntetőknek persze nincs mitől tartaniuk, szabadon gyalázkodhatnak, ebben senki sem akadályozhatja őket. Bibó István, az 1956 után bebörtönzött filozófus híressé vált gondolata szerint „a demokrácia létforma: azt jelenti, hogy nem kell félni”. Aki ma a regnáló hatalomtól mégis fél, az alighanem paranoiás vagy vaj lehet a fején. Számukra különösen kapóra jöhet, hogy az árrésstoppos higiéniás cikkek listáján a toalettpapír is fellelhető. „Papír, ami mindig kéznél van.”

A szerző újságíró