Manapság már közhelynek számít, hogy Magyarország autógyártó nagyhatalom szeretne lenni, amely már részben meg is valósult. A cél elérése érdekében – akaratán kívül, sőt annak ellenére – sokat tesz ezért a német gazdaságpolitika. Az sem számít ritkaságnak, hogy német gyárak egy része, beleértve a járműipart is, Magyarországra menekül.
Ez azonban Németországban sokaknak nem tetszik, és felvetik e lépések erkölcsösségének kérdését is. Elsősorban a német balliberális, globalista, „zöldpárti” politikusok „csúsztatták” át az egész ügyet a hideg gazdasági számítások talajáról a moralitás mezsgyéjére, felvetve a dolgok érzelmi oldalát is.
Furcsa, hogy éppen ezek a politikusok háborodtak fel a legjobban, akik „zöld Németországot” akarnak megvalósítani, lesz, ami lesz alapon. A német autógyártók viselkedésének kritikusainak talán jobban fel kellett volna készülniük „nevelőapjuk” ideológiájából.
Nem szívesen tesszük, de ebben az esetben ide kívánkozik, hogy Soros Györgyöt idézzük. Gyuri bá könyvében ugyanis nem kevesebbet állít, mint hogy felesleges a tőkén az erkölcsöt számonkérni, mert az nem ismeri a moralitást, oda megy, ahol nagyobb profitot remél.
Ezt a leckét meg kellett volna tanulniuk a „zöld”-tanítványoknak, mielőtt nekimennek az olyan világhírű autógyáraknak, mint például a Mercedes, amely tavaly 120 ezer munkahelyet „vitt” külföldre. De hát ne várjunk sokat az olyan politikusoktól, akik állítják, hogy a férfiak is tudnak gyereket szülni. Ez már oly mértékű elrugaszkodás a valóságtól, hogy nem is lehet azon csodálkozni, hogy az érintettek még az általános iskola alsó tagozatának számtanfeladatának megoldását sem képesek elsajátítani.
A képlet pedig nagyon egyszerű. Ha a felrobbantott Északi Áramlat által szállított, olcsó orosz gáz helyére a négyszer drágább – de már hallottunk hetes szorzóról is –, cseppfolyós amerikai gáz kerül, akkor ez óriási versenyhátrányba hozza a német termelőket, mert a két energiahordozó közötti különbséget a fogyasztói árban érvényesíteni kell, különben a gyár veszteséget „termel”.
Ha már baloldali politikusokról beszélünk, akkor megkerülhetetlen, hogy ne említsük meg a bukott kommunizmus teljesen kudarcos gazdaságpolitikáját. Ha le akarjuk egyszerűsíteni a dolgokat, akkor azt kell mondanunk, hogy az egykori kommunista országok az ideológia rabságában tartották az egész gazdaságot.
Ez gyakorlatban azt hozta magával, hogy az ideológiai alapon kimódolt, tervutasításos rendszerben papíron minden rendben volt, de aztán az irományt „felszántotta” a valóság, amely rendszerint kényszerű „újratervezést” hozott magával. Az egyik probléma éppen az volt, hogy az örökösen tervezgetők ebből mit sem tanultak, ragaszkodtak a baloldali ideológiához. Ha tervutasításokat manapság Németországban nem is „állítanak” elő, a „méregzöld”-ideológia minden hátránya visszaüt a gazdaságra.
Legalább odáig mindenkinek el kellene jutnia, hogy tisztelje a tényeket, a számok hatalmát.
Mert nem véletlen, hogy a német autógyárak egyes gyártókapacitásaikat Magyarországra menekítik, mert itt sokkal kiszámíthatóbbak, áttekinthetőbbek a körülmények, olcsóbb a termelés, amely versenyképes árakat produkál. A Mercedes példájánál maradva, a következő három évben körülbelül százezerrel kevesebb autó kerül ki a német gyárakból, mialatt a Kecskeméten a kapacitást kétszázezer darabra növelik.
Ukrajna és az illegális bevándorlók nyakló nélküli támogatása, valamint a „zölddiktatúra” által kikényszerített, „ortopéd” gazdaság nem éppen költséghatékony megvalósításának terve, illetve maga az elképzelés irracionalitása padlóra küldte a német gazdaságot, amely már két éve recesszióban van.
A berlini kormány a hiányt különböző adókkal, szabályzókkal, büntetésekkel, és még ki tudja, hogy mi mindennel próbálja pótolni, de ezek az eszközök kontraproduktívak. Érdekes, hogy pont azok a politikusok, akik elüldözték Németországból az autógyártás egy részét, a külföldre „vándorláson” most fel vannak háborodva.
Nekünk is megvan a magunk Willkommenskulturánk.
Autofabriken, willkommen in Ungarn.
A szerző főmunkatárs