Nagy veszély leselkedik a magyar szexuális kisebbségekre. Ettől felbolydult a világ. Az Amnesty International ezért Szabad utat a Pride-nak! címmel kampányt indított. Ennek lényege, hogy felkérte – a szerintük – több tízmilliónyi hívét, hogy írjanak tiltakozó levelet a magyar rendőrségnek. Mert hát alapvető emberi jogai vannak veszélyeztetve itt mindenkinek. Először, ugye a kisebbségieknek, és ezért leginkább a többségnek. Mindenkinek. Jönnek is rendesen a postai küldemények, ahogy a szervezet erről a minap beszámolt, Új-Zélandtól Belgiumig üzennek az embervédők.
A hatvanéves emberjogi intézmény egy fél évszázados, a nemzetközi szolidaritás kifejezésére szolgáló eszközét, a Sürgős Akciót (Urgent Action) lódította be az ügy érdekében. A Sürgős Akció kampányai emberek tömegét mozgósítják a világban, hogy azonnal cselekedjenek, ha valakit kínzás, jogtalan bebörtönzés, halálbüntetés vagy más jogsértés fenyeget – tájékoztatnak. A budapesti Pride esetében csak az utóbbi, az úgynevezett más jogsértés jöhet szóba. Mégpedig a magyar LMBTQ+-embereket ért ormótlan támadás, a budapesti Pride ellehetetlenítésével járó friss törvényi korlátozások, a gyülekezési jog súlyos megsértése mind más jogsértés.
A Sürgős Akciók által felkarolt ügyek az évek során az élet minden területére kiterjedtek. A kezdetben a közvetlen veszélyben lévők megmentését célzó tiltakozások mára már például a kivégzések leállítását, a lelkiismerti foglyok – na, most ők vajon kik is lehetnek – szabadon engedését, a deportáltak vagy a gyülekezési jog gyakorlásában korlátozottak védelmét is szolgálják. Az Amnesty International közli azt is, hogy globális reflektorfénybe helyezi az igazságtalanságot, és elszámoltathatóságot követel a hatalomtól.
Mivel a szervezet álláspontja szerint tehát Magyarországon egyre erősebben elnyomják az LMBTQ+-embereket, bebúgatták a Sürgős Akciót. Megkifogásolták, hogy bűncselekménynek minősül az olyan gyűlések szervezése, amelyek megsértik a 2021 óta érvényben lévő törvényt, ami megtiltja a szexuális kisebbségek népszerűsítését a tizennyolc éven aluliak számára.
A meleg büszkeséget ünneplő felvonulásokon, így a budapestin is, az eddigi tapasztalatok szerint leginkább a magamutogató, egyházgyalázó, nyílt utcán üzekedést imitáló, pávatollat a fenekükben riszáló különös emberek parádéztak.
Mivel ennek a színes felvonulásnak az Amnesty szerint bármiféle szabályozása végletesen megsérti a másságuk mellett demonstrálók jogait, nem maradt más számukra, mint sürgősen akciózni. Levelet írni. A Budapesti Rendőr-főkapitányságnak elküldött fogalmazásokban azt kell követelni, hogy a Budapest Pride akadálytalanul, békésen, zaklatástól, félelemtől és erőszaktól mentesen megvalósulhasson. Ezzel a világ figyelmét a magyar rendőrségre lehet irányítani. A rendőrök ugyanis a tüntetőkkel szemben fognak állni, és az erőszak helyett dönthetnek úgy, hogy megvédik az emberek békés tiltakozáshoz való jogát.
Az egyik legfrissebb, Új-Zélandról küldött, meghatóan személyes, mondhatni vallomásszerű email a következőket tartalmazta: Kedves Kovács Ferenc törzsőrmester úr, te drága cukifalat, aki ott állsz majd az Andrássy úton, abban a nehéz sötétkék egyenruhádban! Fejedet teljesen leégetné a nap, ha nem billegne a tetején ott az az édes kicsi bordó sapka, igazán kiállhatnál a sorfalból, karjaidat széttárva indítványoznád a felvonulók legszebbikének, legyen az fiúként lánynak öltözött, vagy lányként fiúnak mutatkozó demokratikus embertársad, bármelyik LMBTQ+-gyerek, öleld meg őtet, szorítsd a kebledre, engedd, hogy napszítta tarkódra szivárványszínű védfátyolt terítsen. És engedd, hogy téged is magával ragadjon az a végtelen szabadság, ami a mi lelkünkben burjánzik, állj be közénk, legyél te a meleg rendőr, mutass példát társaidnak. Hát ezért írom én neked ezt az érzelmekkel teli levelet a távoli Aucklandből, Új-Zélandból, onnan, ahová a nagyszüleim betántorogtak Magyarországból. Ők még sajnos egy hagyományos férfi-nő párosként vetődtek itt partra, nekem azonban már sikerült ezt az uncsi formát meghaladnom, fiúból lánnyá operáltattam magam, aztán meggondoltam, és visszavarrattam azt, amit levágtak rólam. Így hát jól tudom, mit is jelent rendfenntartó erőként bennünket vegzálni a messzi Budapesten. Úgyhogy könyörögve kérlek téged, aranyos Kovács Feri törzsőrmicuska, hass oda nekik, ezt leginkább egy levéllel teheted meg hatékonyan. Közöld a feletteseddel, de még jobb, ha ezt a belügyminiszterrel teszed, vágd az arcukba büszkén, hogy a gyülekezési törvény ilyetén megsértése, mint ami a Budapest Pride-on fog bekövetkezni, az disznóság. Abban a reményben zárom soraimat, hogy meleg jókívánságom és forró üdvözletem az én fogalmazásom sugallatára megírt, feletteseidnek címzett tiltakozásodban is megjelenik. Pá, kis aranyos rendőröcském. Távoli névrokonod: Robert-Roberta Kovach.
Képzelhetni, hogy az esetről szóló jelentések áttanulmányozása után mit tett Pintér Sándor belügyminiszter. Semmit.
A szerző író