Amikor Schmidt Mária történész saját blogján kifejtette, hogy „az utolsó, szinte érintetlenül maradt sztálinista intézmény a Magyar Tudományos Akadémia”, sejteni lehetett, hogy ezt az érintettek nem hagyják szó nélkül.
Nem mintha cáfolni tudták volna a Schmidt Mária által rögzítetteket, vagy amit később Lentner Csaba közgazdászprofesszor tett le az asztalra. A felháborodás olyan volt, mintha egy kormányzati politikai megállapításra az ellenzék reagálna. Mindenről beszél, cáfolni igyekszik, szurkál, csak arról nem szól, amely a konkrét kritika velük szemben.
A konfliktus kísértetiesen hasonlít a korábban az SZFE körül kirobbant vitára, amikor a Szinház- és Filmművészeti Egyetem akkori vezetői foggal körömmel ragaszkodtak vezetési elveikhez, és nem voltak hajlandók a nemzeti értékeket képviselő oktatás befogadására.
Lentner Csaba most itt hangsúlyozza, be kell fogadni azokat a kutatókat, akik más irányt és szellemi atmoszférát képviselnek, mint azok, akik harminc éve az MTA tagjai. Lentner professzorként azt várja el, hogy az akadémikusok „a munkájukat tisztességesen végezzék, és ne politikai síkba lépjenek be”.
Schmidt Mária szerint pedig az akadémikusok „felhatalmazva, sőt kiválasztva érzik magukat”, és az intézmény tekintélyét kihasználva szólalnak meg politikai témákban, miközben valójában „semmilyen közük” nincs ezekhez.
Az Orbán Viktor március 15-i beszéde elleni tiltakozást Schmidt Mária „nettó politizálásnak” minősíti. Úgy véli, az állásfoglalás tartalma „egyeztetett panelekből” épül fel, amelyeket az ellenzéki politikai oldal tematizált, és az akadémikusok „szervilisen megismételnek”.
Ez nem is lehet meglepő, hiszen, a tiltakozást Mihályi Péter, a korábbi Horn-kormány helyettes államtitkára, a Budapesti Corvinus Egyetem és a CEU egyetemi tanára és Vörös Imre egykori alkotmánybíró, az MTA rendes tagja nyújtotta be.
Csak a tárgyszerűség kedvéért egy idézet az SZDSZ-es múltú Mihályi Pétertől: „A rendszerváltás óta eltelt időszak legfontosabb vitakérdéseiben az SZDSZ képviselte a modernitást, a sikeres és boldog európai országokhoz való felzárkózás alternatíváját.” Az SZDSZ-t azóta a politika szemétdombjára lökték a választók. Nyilván másként látták a helyzetet, mint Mihályi Péter.
Vörös Imre pedig a 2022-es választás előtt a szintén ELTE-s Fleck Zoltánnal és másokkal a feles törvénnyel esetlegesen megnyerendő választás esetén történő alkotmánymódosítás mellett lépett föl, amely egy jogi képtelenség. Ami a liberális értelmiségi gőg netovábbja.
Schmidt Mária „a velünk élő sztálinizmus” maradványának nevezi az MTA-t, tagjait pedig olyanoknak, akik „élethossziglan” élvezik privilégiumaikat anélkül, hogy „teljesítményt kellene felmutatniuk”. Egyúttal úgy vélekedik, hogy az akadémikusi rang „teljesítmény nélküli rangot, kiváltságot, élethosszig tartó megélhetést és megannyi privilégiumot jelent”.
Schmidt Mária szeretné: „Az állam vonuljon ki az MTA finanszírozásából, vegye vissza a neki juttatott ingatlan- és egyéb vagyont, kivéve a székházat, amelynek méltó állapotáról gondoskodjon, ahogy arról is, hogy a félévenként összegyűlő akadémikusok méltó módon tudjanak tanácskozni. Ez felel meg a magyar tudományosság érdekének, a magyar tudományos élet hagyományainak.”
Lentner Csaba Facebook-bejegyzésében leszögezte. „Szükség van a Magyar Tudományos Akadémia tagságának, bizottsági vezetőinek teljes körű felülvizsgálatára a tudományos teljesítményeik és esetleges titkosszolgálati érintettségük kapcsán (III/3, III/2, jelenlegi nemzetközi titkosszolgálatok, NGO-k). „Az átvilágítást javaslom a Gazdaság és Jogtudományok Osztályánál elkezdeni.” Ők tettek javaslatot még Orbán Viktor diszkvalifikálására az akadémia 200 éves jubileumi ünnepségéről, sőt büntetőjogi felelősségre vonását is kilátásba helyezték. „Nem az első lépés volt”, az Akadémia tiltakozott korábban a Közép-európai Egyetem (CEU) és a kutatási hálózat leválasztásának ügyében is 2019-ben.
Ha a titkosszolgálati szálat egy professzor fölveti, akkor érdemes elgondolkodni rajta, hogy talán nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Lentner kifejtette, másfél évtizede a polgári kormányt támadják, belföldön és külföldön. „A harminc-ötven éve zenitbe került kommunista akadémikusok, de akár az elmúlt évtizedekben a kormány, a társadalom ellen forduló liberális társaik (az utánpótlás) esetében a nemzetbiztonsági átvilágítások elkezdése most már nem tűr halasztást. Javasolta továbbá az akadémikusi tiszteletdíjak azonnali hatállyal történő függesztését. Ez ad lehetőséget a belső megtisztulási folyamatokra. Esetleg így önként is kivethetik a tiszteséges akadémikusok maguk közül a vállalhatatlanokat.”
No comment.
A szerző újságíró