Orbán Viktor hétfőn nagyon kemény volt a parlamentben. Ahogy mondani szokták, mint a vídia, vagy tán még annál is keményebb, amikor egyebek között kimondta, akik Brüsszel ügynökei, egyben Zelenszkij barátai. Elmondta, hogy az ukrán elnök azt várja Magyarországtól, hogy szentesítse a megállapodást Ukrajna gyorsított EU-tagságáról.
Mielőtt kifejteném részletesebben, nem állhatom meg idehozni, hogy este jött az ATV és az Egyenes beszédben két – mondjuk úgy – hírelemző, Schlanger Márton a Republikon Intézet képviselője és Trencsényi Dávid újságíró.
A fiúk a beszélgetés során egymás kezébe adták a valótlanság gordiuszi csomóját, amit még véletlenül sem tudtak úgy félbe vágni, hogy legalább az egyik részéből igazság legyen.
Az azonnali kérdések órájáról beszélve Schlanger úgy akarta befeketíteni a kormányt , hogy kijelentette: „Mostanra úgy érzem, mindenre van egy kellően semmitmondó válasza Orbánnak, a kormánynak.”
Trencsényi boldogan kapcsolódott a felvetéshez: „2011 óta mással sem találkozunk, szinte semmitmondó panelmondatokkal vagy pedig vádaskodással, mint az ügynöközés, tolvajozás, bármi egyéb.”
Majd még hozzátette: „Érdemi párbeszéd nincs a magyar parlamentben. A kilencvenes évek közepéig kéne visszamenni, ha arra gondolok, hogy valódi szakmai, érdemi közpolitikai viták mikor folytak utoljára a magyar parlamentben.”
Az embert ilyenkor elfogja a röhögés. A kilencvenes évek derekán Horn Gyula MSZP-je került kormányra, ami előtt azzal kampányolt, hogy a szakértelem kerüljön kormányra. Békés Márton történész-politológus A kultúra történelmi feladat című írásában aláhúzta, hogy a szakértelem politikai intézményesülése az SZDSZ-hez köthető, magát egyenesen a „szürkeállomány pártjának” tartotta. Ennek ellenére csúfos bukás lett a vége. Ide akar visszamenni Trencsényi Dávid, amikor „valódi szakmai, érdemi közpolitikai vitákat” akar felmutatni. Csak úgy mondom, akkor árusították ki „szakszerűen” a fél országot.
Persze, hogy is lehetne érdemi párbeszéd a jelenlegi parlamentben, ha Orbán Viktor Arató Gergely felvetésére adott válaszát semmitmondónak titulálták.
„Nem kenyerem a durváskodás, de amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten – fogalmazott Orbán Viktor a DK-s Arató Gergely azonnali kérdésére válaszolva. – Idén ezermilliárd forintnyi EU-s pénz érkezik hazánkba. Ez nem Brüsszel pénze, ez a magyarok pénze. Ez minden magyarnak jár”.
Ezután a kormányfő leszögezte: „A Gyurcsány-párt politikusai Brüsszel ügynökei, és a brüsszeli érdeket szolgálják. Azt akarják, hogy ne egy nemzeti kormány legyen Magyarországon. Fel akarják venni Ukrajnát az Unióba, bele akarják nyomni Magyarországot a háborúba, ránk akarják engedni a migránsokat, meg akarják szüntetni a multikat terhelő adókat, és fel akarják függesztetni a gyermekvédelmi törvényt.”
Ezt akarják Brüsszel ügynökei. Majd leszögezte: „Elfoglaljuk és átalakítjuk az EU-t. Európai Egyesült Államok, nuku.”
Ha valami, akkor ez az egyenes beszéd, nem az, amit Schlanger és Trencsényi hablatyolt. Az a magyar nyelv megcsúfolása. Semmitmondó panelmondatokról beszéltek meg ügynöközésről. Nem a valóságról, hanem arról, hogy nem igaz az, hogy az ellenzékiek Brüsszel ügynökei volnának. De hogy miért nem igaz, az szépen elsiklott, a műsorvezető sem kérdezett rá még véletlenül sem. Elvégre Brüsszel parancsát hajtják végre. Úgy, mint a globalista Európa, liberális úgymond jogállamiság, Ukrajna uniós csatlakozása. Vagyis arccal a háború felé.
De szintén érdektelennek bizonyult számukra Manfred Weberék EPP-je egyik sarokpontjának, az Európai Egyesült Államoknak látványos lesöprése az asztalról. Amiről Orbán nem kis gúnnyal azt mondta: „nuku.”
Szóval, kemény volt, mint a vídia, csak ezt a balos tévé éles eszű elemzői nem vették észre. Rosszabb esetben nem akarták észrevenni.
A kedves olvasó majd eldönti, melyik a helyes válasz a kérdésre.
A szerző újságíró