„Kell egy kis áramszünet...”

A spanyol–portugál nagy áramszünet okozta össznépi zűrzavar is igazolja a közhelyes állítást, miszerint minél bonyolultabb egy rendszer, annál sérülékenyebb. Márpedig a modern világ olyan sokszorosan összetetté vált, amely már a túlfejlettség jeleit mutatja. A nyugati civilizáció – több társadalomkutató egybehangzó állítása szerint – mára túljutott a csúcsán és a romlás jeleit mutatja. Innen pedig egyenes út vezethet az összeomláshoz.

Az emberiség története során jó néhányszor előfordult már különféle civilizációk virágzását követő hanyatlás, majd összeomlás. E kultúrák többségére a hétköznapok sodrásában a kutya sem emlékszik már. Pusztulásuk közös oka ismétlődően az volt, hogy elfogyott a nem megújuló erőforrásuk, amelyre – akár a mai ipari társadalmakban – létszükségleteiket alapozták.

A történelmi tapasztalatból kiérlelt törvényszerűség alól az ősi maja kultúra sem volt kivétel. Az akkori politikai vezetők rövidlátása, kicsinyes önös érdekeik követése mának is szóló tanulságokkal szolgál. Európa éppenséggel a sötétnek mondott középkor évszázadait élte, Kolumbusznak még a nagymamája sem született meg, amikor a közép-amerikai maja és azték birodalom népei már piramisokat, impozáns templomokat építettek, nagy városokban laktak, jártasak voltak az írás, a számolás tudományában, és szivarjukat elégedetten pöfékelték. Ételeik főként kukoricából készültek, és jórészt a vesztüket is ez okozta. A kizsigerelt föld – mint feltételesen megújuló természeti erőforrás – ugyanis idővel kimerült, a termés lecsökkent, és ahelyett, hogy a vezetőik irányváltására az emberek más növényekre álltak volna át, inkább a szomszédos országok bőtermő földjeinek megszerzéséért bocsátkoztak véres háborúkba. A rossz döntés következtében néhány röpke ínséges évszázad alatt a birodalom végleg összeomlott. Elnéptelenedtek a városaik is, az erdőrengetegben megbújó romos nyomaik ma turistalátványosságként idézik az eltékozolt dicső múltat.

Áram nélkül ma megáll az élet, és amint a spanyol–portugál példa is mutatja, teljes a káosz. Márpedig az emberiség egyre növekvő energiaigényét a nem megújuló energiaforrások – kőszén, kőolaj, földgáz – már nem sokáig képesek biztosítani a fenntartható fejlődéshez. Ebből a vészhelyzetből a kikászálódás megkönnyítéséhez például a kardcsörtető Manfred Weber, az Európai Néppárt vezetője néha beleolvashatna a maják történetébe. Talán ráébredne, hogy katona, elegendő fegyver és sok pénz nélkül nehéz más országok háborúskodásába bekapcsolódni, csak azért, hogy megmaradhasson a pozíciójában.

Nem vitás, hogy néha „kell egy kis áramszünet”. Ilyen eset lehetne, ha mondjuk Trump, Putyin és Zelenszkij bent rekedne egy közös liftben, és addig nem szabadítanák ki őket, amíg valamiféle spontán konklávé keretében az orosz–ukrán békéről meg nem egyeznének.

A szerző újságíró