Vicc? Hát legyen!

Nem tudom, hogy más országokban léteznek-e viccpártok? Azt tudom csak, hogy egy ideje már egy magyar pártot is e jelzővel illetnek, de azzal nem foglalkoztam, hogy a nálunk egyetlen bevallott viccpárt – nyilván már rájöttek, hogy a Kétfarkú Kutya nevet viselő pártról van szó – különös elnevezése mintát szolgáltatott volna más országok pártalakító szakembereinek. Nincs tehát kizárva, hogy a dobogón e tekintetben a győztes helyét foglaljuk el, de félreértés ne essék, e cikk nem azért íródott, hogy tömegével érkezzenek a Magyar Hírlaphoz ötletek, hogy mily neveken lehetne még pártot alapítani. A magyarok ugyanis meglátásom szerint most kezdenek rájönni, hogy ha ilyen lehet, akkor legalább baráti társaságokban csináljanak viccet a viccpártból! Voltam is olyan találkozón, bocsánat, rendezvényen, ahol jó humorú honfitársaink elő is álltak néhány pártnévötlettel. Amolyan ajánlásként. Úgy is, mint Anyám kínja, Na, de, ilyet! Pucérmajom, Hintaló és így tovább. Talán mondanom sem kell, a felsorolt „névajánlatok” mind barátoktól származtak, nem is gondolták komolyan, csak tetszett nekik az ötlet, végtére is egy baráti társaságban hangzottak el a névjavaslatok, amelyekből csak egy párat említettem most. Miért is ne? Hiszen ha mostanában egyesek a való életben is viccet csinálnak, csinálhatnak a politikából, akkor nekik miért is ne lehetne ugyanezt tenniük egy zárt körű rendezvényen? Végtére is majom létezik, kétfarkú kutya meg – úgy tudom – nincsen, bár ez idő tájt már a tudomány mindenre képes. Meg annak ellenkezőjére is.

Nos, a pártnévkitaláló versenyt letudva, maradjunk a vicceknél, ezen a vasárnapon legalább. Ha vicc, hát legyen vicc! Mégpedig székely! Amúgy is azt gondolom, hogy azt a páratlan humort, amely a székelyeket jellemzi, igencsak hatékonyabban kellene támogatni és hirdetni, mert amolyan gyógyszerként is szolgálhatna a mindennapi valóságba nem kicsit – nagyon – belefáradt embereknek. A székely viccek is a mindennapi valóságról szólnak, de olyan bájosan, hogy szinte gyógyító hatásuk van, hiszen a jókedv gyógyít, ez már tudományos tény.

Kezdjük is!

„– Na, édösapám, az Isten legyön magával.
– Há’ hová mész, fiam?
– Én suva sem, de a fal dől magára.”

Ami a mindennapjainkat illeti, a falak mostanság erőst dőlőben vannak. Még mondja valaki, hogy az okos székely nem tanít éberségre! Ami pedig a szavazásokat, a közvélemény-kutatásokat illeti, a furfangos székelyek ezeket is elviselik.

Hogyan? Így:

„Két székely találkozik az utcán:
– No, komám, beleegyeztél? – kérdi az egyik.
– Én, belé, komám – válaszolja foghegyről a másik.
– Hát te?
– Hogyhogy ilyen könnyen belémentél?
– Mibe, komám?!”

Valahogy úgy vagyunk a viccekkel is, hogy ami jó, az jó. A humor maga gyógyszer is lehet, és az is gyakran. No nem a kétfarkúakra gondolok, hanem az igazi humorra. Ami nem velünk játszik, hanem értünk. Ennyi.

A szerző újságíró