Az Alaptörvény csapdájáról ír Hargitai Miklós a Népszavában. Hogy mi benne a csapda, azt nem sikerül kifejteni, ám a legfontosabb üzenet az az, hogy a hatalom a friss módosítások után még inkább mindent megtehet a polgáraival akkor is, ha azt ők nem akarják. Azt állítja ez a nagyszerű ember, hogy biológiai képtelenségek alkotmányba foglalásával még sehol a világon nem védték meg a gyerekeket semmitől. Magyarországon sem fogják. Nem is ez a cél, hanem hogy a politikai ellenfél ne tudjon olyat lépni, ami nem kedvező a kormány számára.
Azt az indoklást teljesen figyelmen kívül hagyja, a változtatásokra azért volt szükség, mert a nyugati világban egyre erőteljesebbek a támadások a korábban magától értetődő normák, különösen a család intézménye és a nemzeti identitás ellen. Kérdezem, mit nem lehet azon akarni, ha az Alaptörvény kimondja, hogy az ember csak férfi vagy nő lehet. Ha ezt jogszabály rögzíti, akkor baloldali olvasatban a hatalom még inkább mindent megtehet a polgáraival, mint eddig?
Így aztán bekerült az Alaptörvénybe, hogy csak két nem létezik, illetve rögzíti, hogy a gyermekek testi, szellemi, erkölcsi fejlődéséhez való joga az élethez való jogon kívül minden más joggal szemben elsőbbséget élvez. Ebben benne foglaltatik az is, hogy a gyülekezési jog és a gyerekek testi, lelki és szellemi fejlődési joga közti összeütközést kell feloldani. Abban a közterületi formában például, ahogy a Pride-ot eddig megismertük, nem lesz többé a jövőben. Úgy, ahogy azt Orbán Viktor évértékelőjében jelezte is: „szervezői ne bajlódjanak az idei felvonulás előkészítésével”, mert az „kidobott pénz és idő”. Nem hullatok krokodilkönnyeket utána.
Az Alaptörvény módosítása óta Hadházy Ákos és momentumos szövetségesei nem tudnak lejönni a hidakról, mert képtelenek elfogadni azt, hogy korábbi formájában le kell mondaniuk a Pride-ról. De miért is ne kellene, amikor félig meztelen férfiak és nők szexuális imitációk közepette, tarkára kifestve vonulnak a főváros főútjain, s egymással összekapaszkodva deklarálják másságukat. Megtévesztve azokat a gyerekeket, akik gyanútlanul szembejönnek velük az utcán egy családi séta keretében.
Ez a genderőrület körébe tartozó probléma azóta van erőteljesen terítéken, amióta a kormány elfogadta a gyermekvédelmi törvényt, s kitiltotta az iskolákból és az óvodákból az LMBTQ-propagandisták programjait. Az embernek megáll az esze, hogy valakinek is eszébe jut ilyen nemi tartalmat programszerűen bevinni a gyermekintézményekbe. S voltak olyan intézményvezetők, akik ezt jó szívvel engedélyezték. Nekik vajon nincs gyerekük, tessék mondani? Számukra vonzó jelenet, ha az utcán szembejönnek olyan bőrpántokba öltözött, tarka hajú, azonos nemű emberek, akik egymásba karolva hirdetik a nemi szabadságot? Mit gondol erről egy hét-nyolc éves gyerek? Vagy mit gondol akkor, ha elolvassa a Tisza Párt aktivistájának, Bódis Krisztának a könyvét, a Csipke Józsikát, azt az LMBTQ-mesét, amelyben a fiú fiú, a lány lány párt választ magának.
Nyilván felteszi a szüleinek a tisztázó kérdéseket, de mi szükség van rá ebben a korban? Ha természeténél fogva érdeklődik az azonos neműek iránt, akkor 18 éves kora betöltésével megnyílik előtte a világ. Szabadon választhat. De addig a szülőké a felelősség. Miért kéne neki tippeket adni?
Ha ezzel nem értene egyet a magyarok döntő többsége, akkor nem kéne összehalászni a tüntetőket a hidakra, hanem tömegek vonulnának föl és tiltakoznának a parlament döntése ellen. De nem tiltakoznak. Nagyon is egyetértenek vele, mert a család az első, ami a hazának az alapja. Ahhoz ugyanis népesség kell. Az azonos neműek kapcsolatából pedig minden lesz, csak népszaporulat nem.
A „gonosz” kormány képes megtenni azt is, hogy nem migránsokat telepít be Magyarországra, hanem a családpolitika erősítésével arra törekszik, hogy minél több gyerek szülessen, hogy vegyék ki részüket majd a társadalom építéséből.
Hargitai nyilván jobban örülne, ha ez nem így lenne. Ha kormány nem korlátozná a Pride-ot, ha a hidakon esténként nem lehetne átkelni, ha a parlamentben szabadon lehetne füstbombákat gyújtani, ha a kormányfő nem mehetne be a rádióinterjújára a rádióba, mert a momentumosok megakadályoznák a behajtását.
Szóval jobban örülne, ha minden a feje tetejére állna, csak ne kelljen hozzá alkotmányt módosítani.
Fura ízlése van. Pontosabban liberális.
Persze káoszban is lehet élni, csak éppen nem érdemes. Mert a káosz jelenti az igazi csapdát.
A szerző újságíró