Több mint vandalizmus

Ami az elmúlt időszakban a parlamentben, a budapesti utcákon és hidakon, valamint Brüsszelben történt, az ellenzék kizárólagos felelőssége. Politikai eszköztárukban megjelent az erőszak, a garázdaság, a tömegzavargás, a lázadás és a hazaárulás. Társadalom- és nemzetellenes magatartásukkal önmagukat zárják ki a kormányváltás lehetőségéből. Elfelejtették azt az igazságot, hogy a politikai ellenfelet a szavazóurnáknál kell legyőzni és nem az utcán vagy Brüsszelben.

Amikor néhány héttel ezelőtt a parlamentben szavazásra került sor a gyülekezési jogról, valamint az ehhez kapcsolódó törvények módosításáról szóló javaslatról, a Momentum képviselői botrányos, sőt köztörvényes viselkedéssel próbálták megakadályozni a döntéshozatalt. A momentumos politikusok pirotechnikai eszközök használatával tomboltak. Ennek a minősíthetetlenül botrányos eseménynek a jogi megítéléséről már többen nyilatkoztak. Álláspontom szerint a lényegre még nem tapintottak rá. Ugyanis ami a parlamentben történt, az több mint vandalizmus, az lázadás. A Büntető törvénykönyv szerint aki olyan tömegzavargásban vesz részt, amelynek közvetlen célja, hogy többek között az Országgyűlést vagy a kormányt jogköre gyakorlásában erőszakkal vagy akár csak ezzel fenyegetve is akadályozza, vagy intézkedésre kényszerítse, a lázadás bűntettét követi el, és kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Elkövető bárki lehet, akár országgyűlési képviselő is. Tömegzavargásnak számít több ember együttes, nyílt, erőszakos fellépése, és ez egyértelműen megvalósult azzal a céllal, hogy az említett szavazást rendbontással, erőszakkal megakadályozzák. Az államnak joga, sőt kötelessége védekezni a parlamentben törvénytelenséget elkövetőkkel szemben. A tét nem csekély: a parlamenti törvényhozás folyamatának biztonsága, zavartalansága és törvényes rendje, valamint a Tisztelt Ház méltóságának megőrzése.

A Momentum tagjainak további sorozatvergődése, amellyel több alkalommal próbálták megakadályozni Orbán Viktor bejutását a Kunigunda úti tévészékházba, jogi álláspontom szerint tömegzavargás résztvevőjeként elkövetett garázdaság. A Hadházy Ákos és mások által szervezett, be nem jelentett, illetve nem engedélyezett hídfoglalások, demonstrációk a főváros közlekedését tartósan megbénították. Budapest életét keddenként órákra megzavaró tüntetők a végén már huszonkilenc órán keresztül akarták blokkolni a forgalmat. Nyilvánvaló, hogy mindezeknek és a föntieknek is már semmi közük sincs a véleménynyilvánítás szabadságához vagy a gyülekezési joghoz. Ezek az említett jelenségek, amelyekhez erőszakos megnyilvánulások is társultak, törvénysértő megmozdulások, pontosabban szintén tömegzavargásban történő részvétellel elkövetett garázdaság. Az más kérdés, hogy az illetékes hatóságok és bíróságok ezt így nem tudják kiolvasni a vonatkozó jogszabályokból. Ugyanis a törvény a tömegzavargás definícióját nem adja meg, ezért azt a joggyakorlat alakítja ki. Bizonyos bűncselekmények elkövetése esetén, mint például a határzárral kapcsolatos bűncselekmény vonatkozásában súlyosabban minősül, ha tömegzavargás résztvevőjeként követi el valaki. Mindenesetre az most is megáll, hogy a fönti hőzöngések elkövetői olyan, kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsítottak, amely alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, vagyis garázdaság történt.

Egy dologra azonban kiválóan alkalmasak ezek a rendbontások: a rommá vert ellenzék csúcsdemokratái és bánatos lelkű önjelölt népvezér aktivistái (Magyar Péter, Hadházy Ákos, Szabó Bálint és a többiek), valamint a transzba esett véleményvezérek megmutatták valódi arcukat. Így aztán a kormánynak most már rá kell ébrednie, hogy a jó gazdaságpolitika, a növekedés, a munkanélküliség csökkentése, a külpolitikai sikeresség önmagában nem elég. A liberális destrukciót az utcákon, a médiában, a kultúrában, a tudományban, az oktatásban, sőt Brüsszelben is, vagyis mindenütt le kell győzni ahhoz, hogy a normalitás megvédhető legyen a kóros devianciával szemben. Mert jelenleg az történik, hogy intoleráns, gondolatrendőrt játszó törpepártok politikai pankrátorai, gátlástalan liberálbolsevikok és kenetteljes hazaárulók szabadultak rá országunkra. Nem egyszerűen arról van szó, hogy ezek a parlamentben, az utcákon és a hidakon, valamint az tévészékház előtt randalírozók a polgári-nemzeti kormány értékeihez képest más értékrendet képviselnek, nem szimpla elvek közötti konfliktusról van szó, hanem morális értékrendek állnak szemben egymással. Azzal a nemzeti kormánnyal szemben, amely a magyar történeti tudat, a magyar nemzet folyamatosságának a kifejezőjévé vált, nem tudnak önálló narratívával, a polgárok többsége számára vonzó célokkal szolgálni. Siralmasan mondanivaló-hiányos politikai vegetálásuk következtében akkora mértéket öltött közöttük a szellemi kiüresedés, hogy valójában már nem gondolnak semmiről semmit. Az ilyen katasztrofális célnélküliség vezetett oda, hogy például a Tisza Párt politikája semmi másból nem áll, mint a Fidesz és Orbán Viktor tagadásából és szidalmazásából. Stratégiájuk csupán ennyi: „orbánozással” bármi megmagyarázható és elintézhető.

Magyar Péterék meg se próbálnak elképzelni egy olyan országot, amely ne a jelenlegi ellenében, ne azzal szemben jönne létre. Azonban meg se tudják mondani, hogy mit terveznek, milyen jövőképet képzelnek el hazánknak. Egyszer sem határolódtak el az erőszaktól, a hazaárulástól, a törvénytelenségtől, ráadásul még hergelik is a tömeget. A Tisza Párt és a Momentum által megnyilvánuló erőszak, folyamatos trágárság és üzemszerű hazudozás okán tisztességes politikai piac hazánkban már nem létezik. Ezen azért sem lepődhetünk meg, mert tudjuk, hogy az úgynevezett forradalom silány kísérlete, mondhatni, tesztüzemmódja zajlik Magyarországon. Mindez egy ósdi forgatókönyv szerint történik, még csak meg sem erőltetik magukat valamiféle politikai innovációért. Meg akarják a kormányt félemlíteni azáltal, hogy már előre kétségbe vonják egy puccskísérlet elleni erőteljes önvédelemhez való jogát. Eközben a közvéleménnyel azt próbálják elhitetni itthon és Brüsszelben, miszerint Magyarországon diktatúra van, és ennek lebontásához minden megengedett, minden eszköz belefér.

E tekintetben tipikus a Tiszába áramló vörös iszap, vagyis a Tisza Pártban tetten érhető, hazaáruló bolsevik tempó. Emlékezetes, Kollár Kinga, a Tisza Párt csillaga egy brüsszeli bizottsági ülésen azt ecsetelte, milyen jól működik, és milyen hatékony az uniós pénzek visszatartása, mert ez visszafogja a magyar gazdaság fejlődését, sőt beruházások és kórházfelújítások maradnak el. Ezt ő nagyon jónak tartja, és szerinte ennek a jó oldala az, hogy a romló életminőség az ellenzék malmára hajtja a vizet. Ez nem más, mint Kollár részéről nyílt hazaárulás és Brüsszel részéről hadüzenet nélküli politikai háború hazánk ellen. A hazaárulás törvényi tényállási elemei közül számos pontosan ráillik Kollárra. Nézzük csak! Kollár Kinga hivatalos megbízatása felhasználásával Magyarország függetlenségének, vagyis szuverenitásnak megsértése céljából külföldi szervezettel kapcsolatot vett fel és tart fenn, ez pedig hazaárulás. Hazánk elemi érdeke, hogy a parlament kellő elszántsággal folytassa jogalkotással történő fellépését a joghézagok megszüntetése érdekében, akár a gyülekezési jog, akár a hazaárulás, a garázdaság vagy a lázadás büntettek, illetve a tömegzavargás pontosított szabályozása érdekében. Teremtsünk egyértelmű jogi viszonyokat e területeken, ezzel is segítve az akadozó gondolkodású bírák helyzetbe hozását.

Ugyanis a politikai küzdelem büntetőjogi síkra terelése ma már nem olasz specialitás vagy kuriózum, amelyet egykor az átpolitizálódott olasz bírói hatalom tett hozzá a politikai harcokhoz. Itáliában a bírói kar jelentős része 1993 óta a baloldali erők mellett látszik elhelyezkedni. Ma már Magyarországon is vannak egyértelműen erre utaló jelek. Olaszországban a legteljesebb mértékben átpolitizálódott bírói hatalom a politikai felelősség kriminalizálásával (1992) az akkori Tiszta Kezek mozgalma révén meg tudta buktatni az egész addigi politikai elitet, persze kivéve a kommunistákat. A Berlusconi által alakított új nemzeti-konzervatív pártot is meg tudta fosztani a bírói hatalom a kormányzástól annak idején, majd a közelmúltban ezt másodszor is megtehette. Ebbe a sorba illik Matteo Salvinivel szemben folytatott eljárás jogi és politikai szempontból egyaránt. Figyelmet érdemel, sőt figyelmeztető is lehet a hazai bírói kar jelentős részének baloldali politikai beállítottsága. Ennek megnyilvánulása volt többek között az utóbbi hetek néhány közvéleményt borzoló bírósági döntése vagy akár a bírák utcára vonulása. Azonban már 2002 őszén látszottak baljós jelek. Ugyanis az akkori Fidesz-pártigazgató elítélése olyan cselekményekért történt, amelyekért a hírek szerint az ügyész nem is emelt vádat.

Ne legyenek kétségeink, a 2026. évi országgyűlési képviselő-választásokig lesz még bőven tüntetés és felfordulás. A lényeg az ellenzék részéről a provokáció, az anarchia és a káosz, mert a következményekért éppen azokat lehet majd hibáztatni, akiket megtámadtak.

A szerző jogász