Napok óta forrnak az indulatok Kollár Kinga Brüsszelben büszkén hangoztatott megdöbbentő szavai után. A TISZA Párt európai parlamenti képviselője a költségvetési ellenőrző bizottság ülésén – angolul, mert mégis csak snassz lenne anyanyelvén, magyarul – azon örvendezett, hogy Magyarországon romlik az emberek életminősége a hatékonyan működő uniós források visszatartása okán. Nem csoda, hogy mindezt sokan nettó hazaárulásként értelmezik. Mi másnak is nevezhetnénk ezt a fellépést, amire gyaníthatóan a magyar történelem egyik legsötétebb alakja, Rákosi Mátyás sem vetemedett, legalábbis nincs arról tudomásunk, hogy Moszkvában azért kilincselt volna Sztálinnál: minél nagyobb pusztítást végezzen az országban a szovjet hadsereg, mert annál könnyebben juthatnak hatalomra a kommunisták a háború után. Hozzátehetjük, Kollár Kingával szemben Rákosi – ugyancsak egy birodalom központjának dolgozva – nem arra volt büszke, hogy távol él hazájától, sőt erővel kellett megállítani a visszatérését.
Mégsem az a legnagyobb baj, hogy mindez elhangzott, tán még kifejezetten örvendetes is, hiszen az is hallhatta, aki mindeddig csupán Dömötör Csaba vagy más kormánypárti képviselő túlzásának, ferdítésének tartotta a tiszásokról emlegetett szavakat, miszerint alapvetően nem a kormány, hanem Magyarország ellen dolgoznak. Kollár Kinga gondosan kiérlelt hálaömlengését még magyarázni is felesleges, önmagáért beszél; nem csoda, hogy gyorsan lekapcsolták, és azóta is dugdossák, nehogy a szégyenfánál további kínos gondolatokkal mentegesse magát. Most vált igazán érthetővé, mire utalt Magyar Péter, amikor pártja képviselőit minősítve agyhalottakat emlegetett. Nem mintha az ellenzék vezére óvodásokat idéző hangsúlyozásával, dühkitöréseivel, viselkedészavaraival sokkal magasabb szellemi kapacitásról tenne tanúbizonyságot, ám ő legalább képes elhitetni a buboréklakókkal, hogy minden tettével az országot szeretné szolgálni. Kollár azonban jött, kántált és mindent leleplezett. Ezek után nehéz lenne cáfolni, hogy a TISZA nem pusztít, nem élősködőként szívja az anyaország vérét, hanem a haza javát szolgálja; mondjuk, mint Rákosi, aki saját soraikban is megtalálta az ellenséget, és Magyar Péter elszántságával, kíméletlenül leszámolt valamennyiükkel. Nem mélyebb, filozófiai megfontolások alapján cselekedett a kommunista vezér, egyszerűen, mert akkor az számított polkorrektnek. A sztálini terrort egy hű moszkovitának másolnia kellett. Nem illett, kötelező volt! Ahogy most is az, hiszen a középszerből fényre törő Ursula von der Leyen vagy Manfred Weber ezt várja el.
Ezért érezte halaszthatatlannak Kollár Kinga hálája elrebegését a birodalom irányitói felé, és ezért nem tudta szofisztikáltabban kifejezni magát. A középszer egy másik középszerhez igazodik, és még az sem zavarja, hogy mindez egyértelmű beismerése, hogy hatalomra kerülésük saját érdemeik alapján lehetetlen, az csak birodalmi támogatással valósulhat meg.
Ukrajna nem azért fontos Brüsszel számára, mert homályos szabadságvágyért küzd, még csak nem is a sokszor hangoztatott európai értékek védelme okán; sokkal inkább a középszer alkotási láza, a korrupciógyanúsan ellenőrizhetetlenül elkölthető pénzek, illetve a birodalom hatalmi vágya nyomán vált szimbólummá.
Ezzel szemben a rendre alkalmatlannak nevezett Orbán-kormány a koronavírus-járvány, az ukrajnai háború, az elhibázott uniós szankciós intézkedések, a törvénytelenül visszatartott pénzek ellenére sem omlott össze, sőt még csak el sem szigetelődött, a birodalmi központból bolhapiszoknak nézett ország a világ nagyhatalmaival ápol jó kapcsolatot. Ezért volt teljesen felesleges Kollár Kinga szervilis, buja nyelvcsapkodása; ezért fogja a fejét agyhalott képviselőjét hallva Magyar Péter; hiszen Brüsszel csúszás-mászás nélkül is minden kívánságukat kielégíti, a beléjük vetett bizalom jövő áprilisig semmiképp nem rendül meg. Ha azonban nemhogy a közvélemény-manipulálók segítségével vizionált kétharmad, de még a minimális többség sem valósul meg, akkor lehet majd magyarázkodni, bár Rákosi sorsát ismerve, inkább egy távoli, új hazát keresni. A birodalmak már csak így működnek.
A szerző vezető szerkesztő