Mérges a zöldtanácsadó

Budapestre látogatott a világ öt legjobban őrzött emberének egyike. Benjamin Netanjahu, Izrael miniszterelnöke annak ellenére, vagy talán éppen azért jött el a magyar fővárosba, mert papírforma szerint túl sok helyre máshová nem is mehetett volna, hiszen a Nemzetközi Büntetőbíróság letartóztatási parancsot adott ki ellene. Magyarország aláírta ugyan a csatlakozást ehhez az intézményhez , ám ezt nem emelte bele a hazai jogrendbe. Most meg ki is léptünk belőle. Ezzel nem vagyunk egyedül. Hiába fenekednek az Amerikai Egyesült Államok elnökére, a kínai legfőbb közjogi méltóságra, a római pápára vagy akár a Netanjahuhoz hasonlóan letartóztatandónak minősített Vlagyimir Putyinra, az említett urak országai hozzánk hasonlóan szintén kimaradtak ebből a nemzetközi buliból is.

A Netanjahu-féle vizit körüli biztonsági intézkedések Budapesten nem szokatlanok. Páncélautók, lehegesztett csatornafedelek, rengeteg fegyveres és civil testőr, időszakos útlezárások. Elvégre az a legkevesebb, hogy vendégeink biztonságáról teljesen természetes módon igyekszünk gondoskodni. Akit nagyon kell őrizni, azt nagyon, akit nem annyira, azt kisebb macerával védjük.

A Párbeszéd nevű, néhány emberből álló magyar pártocska egyik ismert alakja V. Naszályi Márta, aki az előző ciklusban az I. kerület polgármestere volt, bukása után nem maradt munka nélkül, most párttársa, Karácsony Gergely zöldtanácsadója. Ebbéli minőségében is múlhatatlan szükségét érzi annak, hogy közösségi oldalán mindig, lehetőleg mindenhez megjegyzéseket fűzzön. Benjamin Netanjahu ittléte igen erősen érintette V. Naszályi Mártát. Nem csupán azért, mert egykori birodalmában, a budai Várban a kormányzati negyed le volt zárva, hanem azért is, mert, mint írja: „ismét egy olyan állami vezetőt fogad a magyar kormány, aki ellen a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze elfogató parancsot kért háborús és emberiesség elleni bűncselekményekért. (Persze, hozzánk nyugodtan jöhet, nem fogják itt el, a magyar kormány támogatást és menedékjogot ad minden népirtó, pedofil vagy tolvaj bűnözőnek).” Remek. Jól megkapta Netanjahu. Meg az őt fogadni merészelő és nem letartóztató magyar kormány.

Az egykori polgármester hölgy mindennek örömére azért másnap csak azért is felbiciklizett a Várba. Oda megérkezvén nem túl nagy meglepetésére azt tapasztalta, hogy nem mehet arra, amerre akar. Tudniillik az izraeli vezető éppen a magyar kormányfőnél tett látogatást. Micsoda dolog ez? – szól V. Naszályi utófüstölgése. Ráadásul egy rendőr durván, tegezve ripakodott rá azokra, akik a lezárt részeknek vették az irányt. Mindez arra emlékeztette a kerékpáros expolgármestert, hogy gyerekkorában Erdélyen átutazóban hosszú órákra félreállították őket az úton, mert majd valamikor átrepül felettük Ceaușescu elvtárs helikoptere. Mérgelődését azzal fejezi be, hogy nevetséges ez a sok lehegesztett csatornafedél meg leszerelt kuka, a megtiltott parkolás és egyáltalán ez a lezárósdi.

A két nappal korábbi, eszmetársa, Hadházy Ákos vezényelte hídfoglalás nem zavarta V. Naszályi Mártát. A fővárost órákra megbénító néhány száz tüntető tízezreket akadályozott meg szabad mozgásukban. Jól elvoltak ők a Duna fölött, énekeltek, körtáncoltak, söröztek, és mindenféle trágár felszólításokat skandáltak. Mert nekik ehhez joguk van. Gyülekezési. Az számukra végképp mellékes körülmény, hogy akik nem röfögnek ott velük, annak a sokaságnak meg például a közlekedéshez van joga.

Igazán elmehetnének Hágába, lehet, ha ott hasonló mutatványokba kezdenek, ott nem Netanjahu, hanem a derék magyar szélsőliberális tüntetők letartóztatását rendelnék el.

A szerző író