Petőfi fája

Szépen kirügyezett a március 15-én telepített Petőfi körtefája a göcseji apró település, Pálfiszeg központjában. Az alig 160 lelket számláló zsákfalucska azon 1200 kistelepülés egyike, ahol a Magyar Falu Programban eddig nyújtott kedvezmények eredményeként megállt az elvándorlás, az itt élők ragaszkodnak lakhelyükhöz…

Pálfiszeg új büszkesége, Petőfi körtefájának históriája 1849. július 30-ra nyúlik vissza. A nemzet költője a segesvári csata előtt életének utolsó estéjét egy székelykeresztúri kúria kertjében vidám társaságban töltötte, és a nevezetessé vált öreg, göcsörtös körtefa lombjai alatt szavalta verseit. (A krónika szerint Petőfi bivalytejes és túrós puliszkát vacsorázott.) Erre az estére emlékezve innen kezdve a környékbeliek nagy becsben tartották a rogyadozó, agg gyümölcsfát, életben tartására a tövét marhavérrel is locsolgatták, de hiába.

Kimúlása előtt a fa oltványából a közelében új fát ültettek, amelynek termőágát szaporítva a belőlük nevelt „unokákat”, mint Petőfi utolsó élő tanúit tartják számon. Kovács Gyula, a Prima Primissima díjas göcseji gyümölcsész (Európa legnagyobb őshonos gyümölcsszaporulata gyűjteményének gazdája) pedig a fa újabb és újabb oltványait az általa érdemesnek tartott önkormányzatoknak, óvodáknak, iskoláknak közreadja. Jelenleg már csaknem ezer településen él és virul ennek a Petőfi emlékét életben tartó „kultikus” fának az utódja. Legközelebb például a többségében magyarok lakta felvidéki Gútán ültetnek Petőfi-fáját.

A pálfiszegihez hasonlóan a falvak sokasága elnépteledésének megállítása nagy fegyvertény, miután szerte a világban növekszik a kihalásra kárhoztatott térségek száma, a városokba, az amúgy is túlzsúfolt metropoliszokba igyekeznek az emberek. A középkorban még „a városi levegő szabaddá tesz” jelszó jegyében menekültek uraik elől a városokba a sanyargatott jobbágyok, ma viszont inkább a városi levegő beteggé tesz szlogen lenne aktuális. A statisztika szerint ugyanis például a betonrengetegekre jellemző légszennyezés, szmog a világon évente 4,2 millió ember korai halálát idézi elő. Nálunk a rossz levegő következtében átlagban évente 14 ezer lakos élete rövidül meg a budapesti és más nagyobb városokban a kipufogógázok és egyéb levegőben szálló mérgező anyagok okozta betegségekben, mint például a tüdőrák, a magas vérnyomás és a stroke.

A kistelepülések egy részénél az internet, a jobb közlekedés és a faluprogramban évek óta nyújtott kedvezmények hatására lassult le, majd állt meg az elvándorlás. Ezen kedvező folyamat most az otthonok felújítására, vegyesboltok, kiskocsmák támogatására elkülönített központi támogatások nyomán nagyobb lendületet kaphat, és még több község kezdhet kiszabadulni az világtól elzárt, álmos, haldokló falvak kategóriájából. Amelybe – sok egyéb körülmény összhatásaként – még a Rákosi-korszakban sodródtak bele. Az ötvenes években ugyanis szovjet mintára a falvak népét a vas és acél országa rögeszmétől hajtva a városok gyáraiba hajtották, vagy erőszakkal téeszbe kényszerítették. Az efféle presszió jellemző példája annak a péceli gazdának az esete, akit az ávósok véresre veréssel vettek rá a közösbe lépés aláírására, mire a lovaitól megfosztott elkeseredett atyafi a padlásán felakasztotta magát. Miután még időben levágták, gazduram este már borgőzösen, sírva vigadva ott mulatott a téesz alakuló bálján.

Táncosné Batha Timea, Pálfiszeg agilis polgármestere elmondása szerint a faluba kezdenek visszaszivárogni az emberek. Jelenleg például egy innen elszármazott zalaegerszegi fiatal pár keres eladó házat, itt akarják végleg megvetni a lábukat. Van is hét üresen álló porta, de a városokba elszármazott tulajdonosok ragaszkodnak az atyai örökséghez. Őket is vonzza a madárfütty, a szénaillat, a bájos kis falu nyugalma, fontolgatják a hazatérést. Petőfi fáját a helyiek sajátjukként óvják, gondozzák. Várják, mikor indul a virágzása.

A szerző újságíró