A németországi február 23-ai előre hozott parlamenti választások másnapján a szociáldemokratákból és zöldekből álló ügyvezető kormány úgy vágta át a német polgárokat, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A választási eredmények hivatalos kihirdetését sem várták meg, máris engedélyt adtak egy Boeing–737-es repülőgép minapi németországi leszállására, amelynek fedélzetére előzőleg 157 afgán szállt fel.
A balliberális oldal csak nem tudott kibújni a bőréből. A választási kampányban igyekeztek megnyugtatni a szavazókat, például azzal, hogy majd szétválasztják a menekültügyi és a gazdasági bevándorlás elbírálását. Az elképzelés szerint ez szabályozná az illegális migrációt, ugyanakkor lehetővé tenné a munkaerőpiac igényeinek a megfelelő kielégítését.
Azt nem tudni, hogy ezt eddig miért nem tették meg, de tulajdonképpen teljesen mindegy. Végül is az egész újszerűnek nem mondható megközelítés egy maszatolás. A migránsok „felcímkézésétől” még nem lesznek kevesebben az illegális bevándorlók. Még azt sem mondhatnánk, hogy ezzel a „mellébeszéléssel” a szocdemek elérték a céljukat, mert előzőleg azt remélték, hogy az idegenek „megregulázásának” terve sok szavazatot hoz majd a „konyhára”. Aztán történelmi vereséget szenvedtek a választáson.
Mindehhez tegyük hozzá, hogy a német lakosság még mindig nem ébredt fel Csipkerózsika-álmából. Ha a szocdemek „félrebeszélését” nem vették is be, a magát jobbközépnek nevező CDU-nak és testvérpártjának, a CSU-nak a hablatyolását annál inkább.
Mert mi történt? Az ellenzéki Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Keresztényszociális Unió (CSU) szavakban határozottan ellenezte az afgán migránsok Németországba történő repülőgépes beutaztatását. Friedrich Merz, a CDU elnöke a solingeni késelés után azonnali befogadási stopot követelt a szíriai és afgán menekültek esetében, és szigorúbb határellenőrzéseket sürgetett. Markus Söder, a CSU elnöke és Bajorország miniszterelnöke a választási kampányban a migrációs politika gyökeres átalakítását szorgalmazta, beleértve a menedékkérelmek számának évi százezer fő alá csökkentését és a kitoloncolások folytatását Afganisztánba és Szíriába.
Aztán mit csináltak az uniópártok? Megmagyarázták a megmagyarázhatatlant. Mint mondták, a mostani afgánok „repülőgépeztetése” azért szükséges, mert ők korábban Afganisztánban a német katonaság szolgálatában álltak, tehát a tálibok hatalomra jutása után menekülni kényszerültek.
Az persze senkit sem zavart, hogy a fent említett járaton a 157 emberből csak három fő esetében bizonyosodott be, hogy valóban segítették a német kontingenst. Pakisztánban további háromezer afgán, akik már rendelkeznek német vízummal, arra vár, hogy Németországba utazhasson.
Persze volt, aki tisztán látta, hogy mi fog történni. Hans-Georg Maaßen, a német Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal – Németország belföldi hírszerző ügynöksége (titkosszolgálat) – korábbi elnöke a Magyar Hírlapnak decemberben adott interjúban arra figyelmeztetett: „Nem hiszem, hogy a hagyományos pártok a magdeburgi támadás miatt változtatnának bevándorlási politikájukon. Még a korábbi támadások, például a berlini karácsonyi vásár ellen elkövetett merénylet következményei sem azt mutatták, hogy megértették volna a helyzetet. Lehetséges, hogy megígérik, hogy az illegális külföldieket kitoloncolják, de valószínűleg csak néhány ilyen eset lesz az emberek megnyugtatására.”
És Maaßennek milyen igaza volt.
A szerző főmunkatárs